Mesterséges intelligencia az oktatásban: veszély vagy lehetőség?

Olvasási idő: 8 perc

A minap egy X generációs középiskolai tanár mesélte társaságban, hogy aznap az egyik lány diákja csillogó szemmel mondta el neki, hogy – miután sokféle egészségügyi paraméterét megadta – megkérte az AI-t, hogy állítsa össze a számára ideális vitaminok listáját, és azóta azokat szedi. Ismerősöm tanácstalan volt, hogyan tudna a diákjának érvelni, miért nem ez a legmegfelelőbb egészségtudatos módszer. A beszélgetőtársak között különböző generációkból voltunk, így kiderült, eléggé eltér nálunk a ChatGPT használatának sűrűsége és céljai, de abban mindenképp egyetértettünk, hogy kell egyfajta emberi érettség és tapasztalat ahhoz, hogy „ráérezzünk”, mikor juttat hibás eredményre, vagy mikor akár veszélyforrás a mesterséges intelligencia használata.

Hasonló gondolat – azaz hogy érettség kell a megfelelő használathoz – hangzott el egyebek között szeptember 19-én a KATTÁRS-on, ahol egy előadás és egy kerekasztal-beszélgetés is foglalkozott a Mesterséges intelligencia oktatásban játszott szerepével. (A cikk további részében sokszor a magyar MI rövidítést, illetve az előadásokban is leggyakrabban használt angol AI-t használjuk). Az elhangzottakból mindvégig tömörítve, elsősorban nem a szöveghűséget, hanem a tartalmi mondandót szem előtt tartva idézek.

Az előadást dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, a Magyar Rektori Konferencia pedagógusképzési bizottságának választott elnöke tartotta, aki figyelemmel kíséri a legfrissebb kutatásokat. Elmondta, hogy az AI oktatásban betöltött szerepéről egy nemzetközi koalíció aktívan gondolkodik, és egy tanár és diák számára egyaránt új kihívással állunk szemben.

Mit jelent az MI, és maga a digitális technológiák használata a pedagógus számára? 

Félünk, öregek vagyunk, lemaradtunk egy generációval, ez számunkra feladvány, miközben elvárás lenne a használata. Az EU-ban DigCompEdu rendszerrel ugyanúgy mérik a hozzáértésünket, mint a nyelvi kompetenciákat. Vigasztaljon, hogy az AI-hoz az infokommunikációs tudás nem szükséges.

Van-e rá szükségünk vagy nem?

A Covid járvány mutatta be, hogy az infokommunikációs eszközök nem tesznek jót az oktatásnak. A kutatások szerint sok szempontból nagyon rossz hatással voltak rá. Másrészt egy jó tanárnál a Covid alatti, digitális eszközön keresztül megvalósuló oktatásnak a hatásfoka ugyanakkora volt, mint a jelenlétinek, és ugyanez igaz a rossz tanárra is.

Néhány példa az AI már létező, rendszerszintű használatára az oktatásban: Sal Khan a Khan Akadémia alapítója és vezetője. A Khan Akadémia alkalmazása, amelyen rengeteg tananyag már magyarul is elérhető, egy teljesen ingyenes online appkínálat, számtalan természettudományos és egyéb tantárgyi leckével. Khan pedagógus nélküli nevelést és oktatást képzel el.

Az Iris nevű robot tanár, amely Indiában állt munkába, több nyelven beszél, segíti az interaktív tanulást és megválaszolja a nehéz tudományos kérdéseket.

_{Kerala államban 2024 tavaszán kezdték alkalmazni az Iris robot tanárt (apacnewsnetwork.com ).}

Dél-Kínában, Sanghajban már rendszeresen alkalmazzák a vetítővásznon megjelenő AI tanárt. A technológiák tehát már léteznek, és segítségül lehetnek ezekben a túlnépesedő országokban, de azért felmerül több kérdés, és nem csak a hatékonyságukat illetően.

Egy biztos: attól, hogy a digitális felületen elérhető eszközöket használom, ahogy a Covid is megmutatta, nem fogok nagyobb hatást elérni. Igaz, megfogja a gyerekeket, ha az övékhez hasonló platformokat használok, de nem ez a célom, hanem a célom a tudás, a tananyag átadása.

Hogyan és mire lehet, érdemes MI-t használni?

Az elmúlt kétszáz évben az oktatás demokratizálódását figyelhettük meg. Míg 1820-ban a gyerekek 17%-a részesült oktatásban, 2025-ben ez 87%, de a demográfiai növekedés miatt is például Afrikában még több tízmillió gyerekről beszélünk, akik kiesnek belőle. Ezekben az esetekben, ilyen országokban fontos lehet egy olyan eszköz, ami interakción keresztül tud megvalósítani oktatást az AI segítségével.

Európában nekünk három terület bevehetetlen az AI számára: nyelv, matematika, tanulási nehézségek. Ezekben főként az adaptivitás miatt nagy segítség. Pedagógusként a következőkben tud segítségünkre lenni: differenciálás, tananyagtervezés, feladatgenerálás, ötletek problémamegoldáshoz. Kényelmesebbé teszi a pedagógus életét.

_{Gloviczki Zoltán rektor előadás közben a KATTÁRS-on (Magyar Kurír)}

A diákok számára mit jelent az AI?

Az oktatási intézménynek, az iskolának az AI miatt felmerülő etikai kérdéssel van dolga. Technikailag nem nekünk kell megtanítani nekik sem az informatikát, se az AI-t, hanem csak azt, hogy ők logikusan, okosan, és hitelesen használják.

Valójában az információszerzés és -tárolás szempontjából az utolsó nagy változás az emberiség történetében a betű feltalálása volt. Az, hogy milyen formában tároljuk, nem lényeges. Ami még változott, az a hozzáférés.

Az AI nem arra való, hogy információt kérdezzünk tőle. Úgy működik, hogy feltétlenül ad egy megoldást a feltett problémámra – mindegy, hogy az igaz-e…

Mire akarom a diákot tanítani? – Információszerzés, tartalomgenerálás, problémamegoldás

Ha információszerzésre akarjuk megtanítani a diákokat, ebben nem segíthet az AI. Ha meg akarjuk tanítani a diákokat tartalmat gyártani, az AI akkor sincs hasznunkra. Látszólag hasznos problémamegoldáshoz, de ha azért adunk a diákoknak problémákat, hogy megtanuljanak problémát megoldani, akkor ehhez nem jó az AI-t elővenni. Ha az eredmény a lényeges számunkra, akkor pedig hadd használják.

Információszerzés, tartalomgenerálás, problémamegoldás – első tennivaló az iskolában felcserélni ezt a hármat: hogy a cél az legyen, hogy megtanuljon problémát megoldani. A mesterséges intelligencia kihívás – kihív pl. maga az AI-n gondolkodás. – zárta gondolatait rektor úr.

Az előadást kerekasztal beszélgetés követte, amelyben rektor úrhoz csatlakozott

–       Dr. Prószéky Gábor a PPKE Információs Technológiai és Bionikai Kar egyetemi tanára, az MTA doktora, a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatója, aki előtte már tartott egy előadást A mesterséges intelligencia és a magyar nyelv témájában,

–       Dr. Ligeti-Nagy Noémi, a kutatóközpontnál a Nyelvtechnológiai kutatócsoport vezetője,

–       Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató főiskolai tanár, valamint

–       dr. Bagyinszki Ágoston OFM rektor, tanszékvezető, főiskolai tanár a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.

A beszélgetést Horváth Szilárd, az M5 műsorvezetője, a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola igazgatója moderálta.

_{A kerekasztal beszélgetés közben a KATTÁRS-on (Magyar Kurír)}

Következzen néhány a felmerült témák és az elhangzott gondolatok közül, a terjedelmi keretek miatt továbbra is vázlatosan, a teljesség és részletesség igénye nélkül:

Mennyire igaz, hogy ezek a rendszerek kreatív módon képesek magukat újrateremteni?

Ligeti N.: Ettől még nem kell tartanunk. Egy ideig még egy ember nyomkodja a gépet. A folyamatot mindig nekünk kell elindítani. Úgy hiszem a jövőre nézve, lassan lecsillapodás, plató következik.

Prószéki G.: Én még mindig nem hiszek abban, hogy a mennyiség minőségbe csap át.

Gloviczki Z.: „Még” nem tudjuk. Nem kell az emberségünket félteni egy géptől. Ezt, hogy ne féljünk, a „fönti” kapcsolatunk is segíti.

Bagyinszki Á.: Többdimenziós valóság az AI. Ösztönöz arra, hogy próbáljunk összekapcsolni tudományterületeket. A tudományban vannak pillanatok, amikor új szinergia születik. Egy példa: genom kutatás kapcsán a fizika, kémia és biológia tudományterületeinek összekapcsolódásával. Ezzel a kreativitásunkat provokálja.

Van egy félelem a pedagógustársadalomban, hogy ez veszély, és nem inspiráló. Veszélyt jelent-e a mesterséges intelligencia megjelenése az oktatásban?

Bagyinszki Á.: Az eddigi tapasztalataim szerint inkább érdekes. Nekem izgalmas használati módja, hogy mikor egy rádióinterjúra készülök – épp nemrég történt ez –, elkezdek beszélgetni az eszközzel, azért, mert érdekel, abban a témában mi szokott az embereknek az adott témában eszükbe jutni, mi a mainstream. Ez egyfajta statisztikai használat. Ezekből kiindulva megfogalmaztam a meglátásaimat, majd a végén összefoglalót kértem a ChatGPT-től a saját gondolataimról.

Ligeti N.: Szerintem valós veszély, hogy a lusta diák kreativitását károsítja. Ezért fontos azon gondolkodni, mit mondjunk az iskolában róla.

Gloviczki Z.: Ágoston atya példája mutatja, hogy a használatától nem kell félni. A gyerektől viszont nem azt várom, hogy problémamegoldás helyett használja.

Pécsi R.: Éretlen személyiség nevelését nem tudja helyettesíteni.

Gyerekek, illetve diákok kíváncsiságát az új körülmények között hogy tudjuk felkelteni?

Prószéki G.: Ahogy már szó volt róla, A-B-C csoportos feladatlap előkészítésre például jól lehet használni az AI-t, időt, energiát spórolunk meg ezzel. Jó használat még például: odaadok egy ChatGPT által írt esszét, és arra kérem a diákot, hogy a hibákat mutassa meg. El kell magyaráznunk az idősebb generációnak, hogy az ijedelmük a mesterséges intelligenciától olyan, mint mikor azok, akik a moziban először láttak szembejövő vonatot, kirohantak.

Ligeti N.: Jó feladat lehet még: „Írj jobbat, mint amit az AI generált!”

Bagyinszki Á.: Mikor másfél évvel ezelőtt először szembesültem vele, hogy a hallgatók ügyesen használják az eszközt, megkérdeztem a ChatGPT-t, milyen feladatot adjak. Egyik ötlete az volt, hogy saját élményből induljanak ki. Így azt kértem tőlük, készítsenek saját fotót, és az adott témában az azzal kapcsolatos személyes élményeiket fogalmazzák meg.

Pécsi R.: Mechanikus házi feladatokkal már korábban is bajunk volt, de mostmár nagyon látszik a gond. Felsősöknél, középiskolában is olyan feladatot kell adni, aminél nem használhatják.

Milyen életkorban használható a tanítás eszközeként a mesterséges intelligencia?

Gloviczki Z.: Amióta képalkotó eljárásokkal figyeljük az agyi történéseket – egyáltalán nem régóta –, látjuk a különbséget. Kisgyerekeknél máris a beszédtanulásnál nem működik, mivel hangzófelismeréshez kell a különböző, árnyalataiban eltérő verziók hallása, ez pedig csak emberi interakcióban lehetséges. Az ilyen alapvető tanulási folyamatok serdülőkor végéig tartanak. Dilemmák esetén serdülőknél abnormális agyi aktivitás figyelhető meg, ez egy küzdelem az agyban, mint soha előtte vagy utána. Visszafordíthatatlan károkat okoz, ha a serdülőnél az emberi interakciót, kommunikációt kiváltjuk az eszközzel. Ezért a kamaszkorig semmiképp nem szabad!

Pécsi R.: Ha a gyerekek nem kapják vissza a valóságos kapcsolatokat a gépek helyett, az felbecsülhetetlen kárt okoz az érzelmi fejlődésre.

Az egyetemi világban a veszélyeken túl milyen lehetőségeket tartogat?

Gloviczki Z.: Lehetőséget ad a veszélyre való figyelemfelkeltésre. Az AI hasonlóan káros, mint az influenszerek. Miért gyakorol nagyobb hatást az influenszer a pedagógusnál egy fiatalra? Mert odafigyel rá, meghallgatja, válaszol nekik – legalábbis ezt az érzetet kelti. Meg lehet próbálni utánozni!

Van-e felelősségük az AI fejlesztőknek az etikai szempontok tekintetében? Vagy a mi felelősségünk – szülőké, tanároké –, hogy mikor, hogy használjuk?

Bagyinszki Á.: Megszoktuk, hogy a tájékozódásunkat tekintélyek szabályozzák, akik felelősséget vállalnak egy-egy témában, akár jogilag is, mint az orvos. A fiatalok szemében könnyen tekintélyszerepet kap a chatbot, miközben semmilyen felelősségvállalás nem áll mögötte. Ezért ez izgalmas kérdés. Figyelmeztessük magunkat és a kiszolgáltatottabb fiatal generációt, hogy itt nincs felelősségvállalás!

Ligeti N.: A fejlesztők nevében mondjuk, hogy jó szándékkal tesszük, amit. Viszont fontos szülőként, pedagógusként feltárni, megismerni mi az a mesterséges neurális hálózat, mire használható a chatbot, mire nem. Alsóban még ne legyen, de a felsőben már fontos az AI tanítása, a technikai részletekkel. Így nem fogja pl. társsá fogadni, ahogy sajnos sokszor megtörténik.

A mesterséges intelligencia és használata öles léptekkel fejlődik. Ahogy a beszélgetésben is elhangzott, a gyerekek és fiatalok oktatásában egyszerre jelent lehetőséget és állít minket kihívások elé, amelyek előtt először is azt kell tisztáznunk: mit akarunk átadni oktatási intézményeinkben és a családokban a felnövekvő generációknak. Aztán felgyűrni az ingujjunkat, és új, kreatív eszközöket találni ezek megvalósításához. Az előadás és a kerekasztal ehhez adott máris számos kiinduló alapot és ötletet. Köszönjük, és beszélgessünk még sokat, gondolkodjunk együtt, hogy le ne maradjunk erről a vonatról! És főként, ne szaladjunk ki a moziból a szembe jövő gőzös láttán!