Nem a gólya hozta – Most akkor könnyebb vagy nehezebb lesz az örökbefogadás?

Attól függ, kinek; teljesen más az útjuk ugyanis azoknak, akik újszülött gyermekre várnak, illetve azoknak, akik elfogadóbbak, netán nevelőszülői sorsukat alakítanák örökbefogadóira. Cikkünk a törvényi változásokat összegzi közérthetően.

nem-a-golya-hozta-most-akkor-konnyebb-vagy-nehezebb-lesz-az-orokbefogadas

Ma Európában minden ötödik, gyermekvállalást tervező pár „párkapcsolati meddőnek” számít, ami azt jelenti, hogy az érintettek egyike vagy mindketten egészségügyileg tartósan képtelenek arra, hogy természetes úton nemzzenek utódot, ezért az örökbefogadás kérdése természetszerűleg kerül egyre inkább a figyelem középpontjába, hisz a lombikprogramon vagy más típusú orvosi segítségen kívül ennek a gyermekvállalási formának is egyre több érintettje van, illetve lesz.

Magyarországon a 2010-es évek derekára úgy tűnt, hosszú időre kirajzolódtak az örökbefogadás kontúrjai. Miután 2000-től 2013-ig folyamatosan csökkent az évenkénti örökbefogadások száma (949-ről 726-ra), számos, az örökbefogadás útjában álló bürokratikus akadályt megszüntettek, így az adoptálások száma növekedni kezdett, 2019-ben már 1052 végződött sikeresen. Az utóbbi hónapokban azonban két alkalommal is változtattak a jogalkotók a 2014 óta hatályos, pozitív hozadékú szabályokon , és küszöbön áll egy harmadik törvénymódosítás is, az érintettek így joggal érezhetik magukat elveszve a paragrafusdzsungelban.

 

 

 

 

Körüljárva a helyzetet feltehető az a nem is túl sok, de annál összetettebb kérdés, amelyekre az örökbefogadást tervezők vagy már a folyamatban benne lévők választ kell, hogy kapjanak.

 

1. Mi változott, illetve változik a közeljövőben a törvényi szabályozásban?

 

Idén nyáron 171 igen és 22 tartózkodó szavazat mellett a parlament döntött arról, hogy – a kormányzati szándék szerint – még egyszerűbbé és gyorsabbá válik az örökbefogadás. Azok a gyermekek, akikkel a vér szerinti szülő önhibájából egyáltalán nem tart kapcsolatot, mostantól hamarabb, az utolsó kapcsolatfelvételtől számított 3 hónap múlva nyilváníthatók örökbe fogadhatóvá, szemben az eddigi 6 hónappal. Rendszertelen kapcsolattartás esetén pedig a korábbi 1 év helyett már 8 hónap múlva elindulhat a gyermekek örökbe fogadhatóvá nyilvánítása.  Az örökbefogadó párok a gyermekkel való ismerkedésre az adott évben plusz tíz nap szabadságot vehetnek igénybe, a 3 éven felüli gyermekek esetében pedig emelkedik a megengedhető legnagyobb korkülönbség, 45-ről 50 évre a fiatalabb szülő esetében.

 

A legnagyobb visszhangot az örökbefogadói tanfolyam fakultatívvá tétele váltotta ki; ezt az alig néhány éve 21-ről 40 órásra növelt idejű – emiatt természetesen megdrágult – tanfolyamot már nem kötelező elvégezni, de akik már elvégezték, szinte egybehangzóan állítják, a tanfolyam annyira hasznos volt, hogy azon akár a vér szerinti szülővé válás előtt is igencsak érdemes volna részt venni.

A tanfolyam korábbi meghosszabbításának két mozgatórugója egyébként szakemberek szerint éppen az volt, hogy kicsit több idő legyen a párok érzékenyítése kisebbségi származású, egészségi károsodással születő vagy 2-3 évesnél idősebb gyermekekre. Egy örökbefogadó anya petíciót is megfogalmazott Kásler Miklósnak, az emberi erőforrások miniszterének, hogy maradhasson kötelező a szülői elfogadást általánosságban is segítő kurzus annak egyértelmű hasznossága miatt, de a kormány hajlíthatatlan maradt a kérdésben.

 

Idén október 6-án aztán hatályba lépett egy, a tárcavezető által előző nap aláírt új rendelet, amely az egyedülállók (s ezzel együtt az egyedülállóként regisztrált, valójában azonos nemű párkapcsolatban élők) számára az örökbefogadást (szinte) lehetetlenné tette. A jog nem közvetlenül veszi el az azonos nemű párok adoptáláshoz való jogát, hanem úgy, hogy gyermek örökbe fogadását elsősorban a házaspárok lehetőségeként írja le, az alaptörvény szerint márpedig Magyarországon polgári házasságot csak egy férfi és egy nő köthet. A korábbi gyakorlat szerint egyedülállónak számító jelentkező akkor fogadhatott örökbe egy gyermeket, ha az adott gyermeket a megyében egyetlen házaspár sem vállalta. A módosítás értelmében akkor kerülhet képbe egyedülálló személy, ha az adott gyermeket az egész országban egyetlen várakozó házaspár sem kívánja örökbe fogadni.
Ezzel azonban nem ért véget a változtatások sora, felállt ugyanis a kormányban nemrégiben a Családügyi Minisztérium, amelynek mindenkori vezetője egyedi méltányosság alapján dönthet arról, hogy egy-egy egyedülálló személy – s mint láttuk a homoszexuálisok is ennek számítanak, hisz ők párként nem tudnak részt venni a folyamatban – örökbe fogadhatja-e azt a gyermeket, akire nagy nehezen „esélye lett”. Ezen módosítás ellen már az UNICEF, vagyis az ENSZ gyermekvédelmi szervezete is felemelte a szavát ez év november végén; egy 2014-es alkotmánybírósági határozatra hivatkozott, amely kimondja, nem valósítható meg az állam házasságvédelmi kötelezettsége a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga ellenében, amely jog minden más jog felett áll. „A gyermekek elsőbbséget élvező legfőbb (mindenekfelett álló) érdekeit tehát védelmezni kell valamennyi velük kapcsolatos eljárásban, az örökbefogadás iránti kérelmek elbírálása esetén sem történhet diszkrimináció lehetőségét magában hordozó elemmel átitatva” – fogalmaz a szervezet közlése.

 

2. Tényleg kevesebbet kell majd várni?

 

Azoknak, akik nem egyévesnél kisebb apróságra várnak, valószínűleg igen, hiszen a több mint 20 ezer, ma állami gondozásban élő gyermeket a korábbi szabályok hosszabb ideig, akár egy évig is „visszatarthattak” az örökbe fogadhatóságtól, illetve idősebb nevelőszülőknél is lehetnek olyan, a túl nagy korkülönbség miatt eddig „csak nevelt”, örökbe nem fogadható gyermekek, akiket így nevelőszülőjük adoptálni tud. Azonban a legkisebb gyermekekért „sorban állók” várakozási idejét a három törvénymódosítás egyike sem rövidíti, sőt, mivel a meddő párok száma Magyarországon is növekszik – a demográfiai folyamatokból következően bizonyára nagyobb mértékben, mint amennyivel a „krízisvárandós” (életadó) anyák tábora nő, a sorba beállók is egyre többen vannak. A várakozási idő persze mindig függ a párok elfogadási mértékétől, amely házaspár például származásilag vagy a gyermek (várható) egészségügyi állapotát tekintve elfogadóbb, kevesebb ideig kell, hogy várjon (2-3 év), mint azok, akiknek több a kikötésük (5-7 év).

 

3. Akik már állnak az örökbefogadási „sorban”, azokra is érvényesek az új szabályok?

 

Röviden: igen. Ha tehát egy egyedülálló nő vagy férfi végigment a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) eljárásán s alkalmasságát a gyámhivatal megállapította, csak akkor válhat ezen a vágyott módon szülővé, ha az adott gyermeket az ország egyetlen örökbefogadásra várakozó házaspárja sem vállalja. Azonban ez sem automatikus: az egyedülállók örökbefogadásának engedélyezéséről szóló döntés mostantól a családügyi miniszter kezébe kerül.

 

Ugyanakkor új lehetőség nyílt az idősebb párok előtt, hogy 3 évesnél idősebb gyermeket örökbe fogadjanak – akár a gyermek neveléséért az államtól pénzt kapó nevelőszülői voltak a gyermeknek azelőtt, akár nem. Ez azonban csak azon gyermekek sorsán lendíthet, akik állami gondozásból kerülhetnek így örökbefogadó szülőkhöz, a nevelőszülőknél élőknek mindössze a sorsuk, illetve a „családjuk” véglegesül. De persze ez sem kis dolog, hisz az – állami és alapítványi közreműködésű – örökbefogadás célja mindig elsősorban az, hogy a gyermek hosszú távú sorsa rendeződjön, családban nőhessen fel, nem pedig az adoptálni szándékozók „mindenáron gyermekhez juttatása”.

 

Egy korábbi felmérés szerint egyébként az örökbe adható gyermekek több mint kétharmada tizenéves, alig ötöde 3 és 10 év közti, de csak 7 százalékuk esik abba a korosztályba (3 év alatti), amelyre az örökbe fogadni szándékozók háromnegyede vágyik. A KSH adatai szerint 2017-ben 283 3 év alatti gyermek volt örökbe fogadható Magyarországon. Az állami gondozásban élő gyermekek több mint kétharmada nevelőszülőknél várja sorsa jobbra fordulását, harmaduk nevelőotthonban él.

Fotó: pixabay

Legújabb könyveink: