Ökumené: az egység útközben születik

_{Fotó: Vatikán, 2023. szeptember 30. Together ökumenikus virrasztás. (Vatican News)}

A katolikus egyház tavaly zárult, szinodalitásról szóló püspöki szinódusának egyik kiemelkedő témája volt az ökumené. Luis Marín de San Martín, a szinódus altitkára a záródokumentumban megjelenő harmadik kihívásnak nevezte. Piero Coda, a Nemzetközi Teológiai Bizottság főtitkára pedig a TV2000 televízió Il Diario di papa Francesco (Ferenc pápa naplója) műsorában beszélt a szinódus és az ökumenizmus kapcsolatáról:

Van-e kapcsolat a szinódus mint intézmény, mint szervezeti forma és az ökumenizmus között?

Hogyne lenne, hiszen a szinódus pontosan azt jelenti: együtt járni, vagyis összetalálkozni, együtt megkülönböztetve gondolkodni azon, milyen irányba folytassuk az utat. Ez a fajta működésmód, szinodalitás jellemző például az ortodox egyházra. És a protestáns reformációból származó egyházakban is mindig erősen jelen volt a szinodális dinamika, a katolikus és az ortodox egyházaktól eltérő formában. Tehát fontos a találkozás, az „ajándékok cseréje”, ahol elmondhatjuk: „mi erre és erre a tapasztalatra tettünk szert”, „mi pedig erre a másikra”. Hogy közösbe tegyük a tapasztalatokat, és együtt megértsük, mi az a forma, ami mindannyiunkat összehozhat az úton.

A 21. század első negyedéhez érkezve láthatjuk, hogy az ökumené múlt évszázadi lendülete elfáradt. Hogyan tovább? M. Chiara Biagioni szintén Piero Codával készített interjút, mely az Olasz Püspöki Kar sajtóoldalán jelent meg.

Sokaknak az a benyomása, hogy az ökumenikus út kudarcot vallott. Mit válaszolna erre a meglátásra?

A küzdelmek, megosztottságok, amelyeket megtapasztalunk a teljes egység felé vezető úton, nem a kudarc jelei, hanem a szándékok valódiságának a próbakövei. Az ökumenikus elkötelezettség nem fakultatív vagy járulékos dolog Jézus követésében, hanem alapvető kritériuma az evangéliumi hitelességnek és annak, hogy a kereszténység hatással lehessen korunk társadalmára. Isten Igéje – írja a Zsidókhoz írt levél – éles, mintegy kétélű kard, amely megítéli a szív gondolatait és szándékait (vö. Zsid 4,12). Csak akkor lehet komolyan az egység útját járni, ha alávetjük magunkat – egyházként is – a jézusi evangélium mérlegén való megmérettetésnek. Ellenkező esetben e világ logikájának foglyai vagyunk, és nemcsak az elkülönülés, hanem az eltávolodás is bekövetkezik… Ma nem lehet, sőt tűrhetetlen a keresztény névvel tetszelegni, ha nem gyakoroljuk a testvériséget és nem építjük a békét. Az igazi ökumenizmus lelkületében jelen van egy egészséges lelkiismeretvizsgálat és a meghívás a megtérésre.

De hogyan segítsük elő a szívek kiengesztelődését, a testvériség lehetséges útjait? Honnan induljunk újra el ebben a nehéz időszakban?

Az egység „útközben” születik – hangsúlyozza Ferenc pápa. Vagyis újra fel kell fedeznünk, hogy Istennek a történelemben zarándokló egyetlen népe vagyunk, amelyről a II. vatikáni zsinat beszél. Értékeljük tehát mindazt, ami már most is összeköt bennünket: és ez nagyon sok! És járjunk együtt minden olyan alkalmon, amelyet konkrétan felkínálnak nekünk.

Drámai, hogy jelenleg egy harmadik világháborút élünk darabokban! Jézus minden tanítványa számára fontos feladat mindent lehetségest megtenni. Sőt, még azt is elképzelni – a Szentlélekre hallgatva –, ami emberileg lehetetlennek tűnik, de Isten szemében nem az. Ehhez fel kell kutatnunk minden lehetőséget, hogy keresztény közösségként együtt „tábori kórházzá” váljunk, amely gondoskodik mindazokról, akik közvetlenül vagy közvetve a gyűlölet vagy a közöny áldozatai. Együtt, Isten népe, mely együtt halad – ez a szinódus lényege is.

_{Piero Coda (Fotó: focolare.org)}

Régóta mondjuk, hogy ha az egyházak megosztottak egymás között, akkor az evangélium tanúságtétele a világban, a testvériség, a béke, a szolidaritás és a közjó elvei meggyengülnek, mígnem teljesen kiüresednek. A jelenlegi helyzet fényében milyen ökumenikus út vezet előre?

Világunkból – és itt nem csak a háborús helyzetekre gondolok – mély és széles körben elterjedt fájdalomkiáltás hallatszik. Szükség van a remény konkrét és hiteles jeleire. Jézus ma is hozzánk, keresztényekhez és a keresztény közösségekhez intézi egyszerű és világos intelmét: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,34). És biztosít bennünket arról, hogy amikor visszatér és összegyűjti majd a föld minden népét, nem azt fogja kérdezni, hogy katolikusok, ortodoxok vagy protestánsok vagyunk-e, hanem hogy felismertük-e őt és befogadtuk-e éhesen, szomjasan, idegenként, meztelenül, betegen vagy bebörtönözve. Nem azért, hogy meggyengítse eltökélt munkánkat az egységért, hanem azért, hogy visszavezessen a leglényegesebbhez, ami ahhoz kell, hogy befogadjuk: az egység ajándékát, amelyet az Atyától kért számunkra. Ennek az egységnek van, lesz tanúságtevő ereje mindenki előtt.

Eddig Piero Coda válaszai. 2025. elején, a szinodalitás útjára lépve, a társadalmi változások láttán tudjuk, hogy a keresztény tanúságtételhez valóban egyetlen út vezet, a közös út. Szükségünk van egymás tapasztalatára, szükségünk van egymás meghallgatására, és ehhez szükségünk van a Szentlélekre.