Politika és életszentség – Robert Schuman példája

Az egység, a kiengesztelődés, a béke lehet életszentség felé vezető út. Sőt, a politikusokról – sajnos nem alaptalanul – kialakult negatív megítélés ellenére igaz ez még néhány olyan politikus esetében is, akik a legmagasabb nemzeti és nemzetközi szinten űzték ezt a mesterséget. Kiemelkedik közülük Robert Schuman (1886 – 1963) alakja. Talán érdemes és tanulságos először felvázolni az életrajzát.

Szülei és maga Robert Schuman is három nép fia volt nyelvileg, földrajzilag és képzését tekintve is: egyszerre luxemburgi, német és francia. Ő maga Luxemburgban született, német állampolgár volt, és csak az I. világháború után vette fel a francia állampolgárságot, miután Elzász-Lotaringia visszakerült Franciaországhoz. Az anyanyelve a luxemburgi, a második nyelve a német volt. Csak az iskolában tanulta meg a franciát. Ez különösen hangzik tudván, hogy később francia állami tisztségeket viselt.

Közgazdaságtant, politikai filozófiát, teológiát és statisztikát végzett német egyetemeken, Bonnban, Münchenben, Berlinben és Strasbourgban (akkor még ez utóbbi is Németországhoz tartozott).

Tizennégy éves korában vesztette el édesapját, és huszonöt éves volt, mikor édesanyja meghalt egy autóbusz-balesetben. Ez komolyan megrázta Robert-t, átértékelte életét, ekkor fordult a vallás és a társadalmi elköteleződés felé. Egész életén keresztül nőtlen maradt. Ügyvédként tagja lett a metzi városi tanácsnak és a német katolikus egyletnek. Az első világháború alatt egészségi állapota miatt nem kellett egyenruhát öltenie, fegyvert fognia, polgári szolgálatot teljesíthetett. A háború után Elzász-Lotaringia ismét Franciaországhoz került, és ettől kezdve Schuman a francia politikában vált aktívvá. 1919-től 1958-ig parlamenti képviselő volt.

A II. világháború alatt személyesen adott példát arról, mit jelent a sérelmek és erőszak árnyékában is az ellenséges népek közti összefogást képviselni:

1940-ben meghívták a francia háborús kormányba, de még ebben az évben letartóztatták a nácik, és a világháborút a Gestapo fogságában, háziőrizetben, majd szabadlábon de fenyegetettségben, a francia földalatti ellenálláshoz kapcsolódva élte végig. Mégis, bár saját élete is veszélyben forgott, a francia–német barátságról és az európai megbékélésről beszélt.

A világháború után nőtt meg Schuman szerepe: előbb pénzügyminiszter lett, azután kétszer miniszterelnök.

Európa ünnepe május 9-re esik. Nem véletlenül, 1950-ben ezen a napon épp Robert Schuman – akkor francia külügyminiszter – állt ki a híres beszéddel, mely aztán Schuman-nyilatkozatként vált nevezetessé, és az EU egyik alapkövének tekinthető.

Korábban Jean Monnet levelet küldött Robert Schumannak: „Valódi európai törekvésre van szükség, melyet csak a nyugati államok szövetsége tesz lehetővé” – írta. Kifejtette azt is, hogy egyedül egy igazi nyugati szövetség létrehozása lenne az, amin szívesen dolgozna.

1949-ben összefutottak a szálak. Franciaország olyan helyzetbe került, hogy befolyással lehetett Európa ügyeire, és a nyugati megszálló hatalmak külügyminiszterei a Németországgal kapcsolatos kérdések megoldásával kapcsolatban rendszeresen egyeztettek. A harmadik találkozó 1950. május 11-re volt kitűzve, ezért Robert Schuman két nappal korábban, május 9-én bemutatta a munkatársaival, főként Jean Monnet-val kidolgozott újszerű tervezetet, melyben azt javasolták, hogy az államok szén- és acéltermelésüket rendeljék egy közös főhatóság, az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) alá.

A cél az volt, hogy elkerülhető legyen még egy a II. világháborúhoz hasonlóan tragikus háború.

Úgy vélték, a szén- és acélipar közös ellenőrzése révén a történelmi riválisok, azaz Franciaország és Németország közötti háború „nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne” (idézet a nyilatkozatból). Úgy gondolták, hogy a gazdasági érdekek egyesítése növelné az életszínvonalat, és hozzájárulna egy egységesebb Európa létrehozásához.

A nyilatkozat többek között így fogalmazta meg a terv célját és mikéntjét:

„A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk…

Európát nem lehet egycsapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség…

A [szén- és acél]termelés egyesítése… megváltoztatná ezeknek a hosszú idő óta hadifelszerelések gyártásának szentelt vidékeknek a sorsát, amelyek a fegyverkezés legelső áldozatai voltak.”

A terv 1951-ben ért révbe Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg csatlakozásával. Schuman és Monnet elképzelése ugyanis nagy befogadásra talált azok részéről, akik aztán Európa többi alapító atyja lettek: a német Konrad Adenauer és az olasz Alcide de Gasperi.

Az ESZAK volt az első nemzetek feletti európai intézmény, melynek jövőjét Schuman egy európai föderációként képzelte el.

1957. március 25-én létrejött az Európai Gazdasági Közösség (azaz a Közös Piac), mely később Európai Közösségé, végül Európai Unióvá alakult.

Monnet és Schuman víziójában a szolidaritás kiemelkedő fontosságú volt. A nyilatkozat alapján a szén- és acéltermékeken túl is „a termelés az egész világ rendelkezésére áll majd megkülönböztetés vagy kirekesztés nélkül, annak érdekében, hogy hozzájárulhasson az életszínvonal emeléséhez és a békés tevékenységek fejlesztéséhez. Az erőforrások bővülésének köszönhetően Európa képes lesz arra, hogy egyik alapvető feladatának, azaz az afrikai kontinens felvirágoztatásának megvalósítására törekedjék”.

Miniszterelnökként és külügyminiszterként Schuman fontos szerepet játszott a NATO megteremtésében is. Egy atlanti közösség prominens alakjává vált. Ennek azonban erősen ellenálltak a kommunisták, az ultranacionalisták és a gaullisták.

Nőtlen, szerény és nem hivalkodó emberként ismerték. Robert Schuman mélyen vallásos ember és bibliatudós volt. Erősen befolyásolták XII. Piusz pápa, Aquinói Szent Tamás és Jacques Maritain írásai.

A szentté avatási eljárás első állomásaként már 2004-ben elnyerte az „Isten szolgája” nevet, majd egy évvel ezelőtt, 2021 júniusában Ferenc pápa engedélyével megjelentették a hősies erényeit elismerő dekrétumot.

Schuman a kiengesztelődés, az egység és a béke szolgálatában gyakorolt hűséges erényeinek elismeréseként vált egy évvel ezelőtt „tiszteletreméltóvá”.

Ezen erényeket a hétköznapokban mutatta meg azzal, ahogyan az elvérzett, megosztott kontinens népeinek kiengesztelődéséért, egységéért, megbékéléséért dolgozott a II. világháború lezárása utáni első napoktól kezdve. Akkor, 1921 júniusában a Vatikán képviselője így nyilatkozott róla: „A közszereplő mögött egy olyan ember rejlett, aki mély belső életet élt, szentségekhez járult, és mikor lehetősége nyílt rá, visszavonult egy apátságba, és a Szentírás szavaihoz fordult, mielőtt politikai gondolatait szavakba öntötte”.

Elmondhatjuk, hogy az Európai unió – minden korlátjával együtt – több mint 70 éven át biztosította a szolidaritást és békét tagországai és lakóik számára. 2020. május 10-én, a 70. évfordulón Ferenc pápa az Úrangyala utáni beszédében úgy emlékezett meg a Schuman-tervről, mint „ami inspirálta az európai integrációt, és lehetővé tette a kontinens népei közötti kiengesztelődést a II. világháború után, és a hosszan tartó békés időszakot. Továbbra is inspirálja a Schuman nyilatkozat mindazokat, akik felelős pozíciót töltenek be az Európai Unióban, és arra vannak meghívva, hogy az egyetértés és együttműködés szellemében nézzenek szembe a pandémia társadalmi és gazdasági következményeivel”.