Solwodi Hungary kiszolgáltatott nők méltó életéért – interjú

Olvasási idő: 12 perc

A Solwodi mozaikszó az angol SOLidarity with WOmen in DIstress szavak kezdő szótagjaiból tevődik össze, jelentése: Szolidaritás a szükségben lévő nőkkel. A mára már nemzetközivé vált keresztény szervezetet 1985-ben Kenyában alapította és indította útjára dr. Lea Ackermann német szerzetesnővér, az Afrikai Miasszonyunkról nevezett Missziós Nővérek Társaságának tagja.

Az Európai Unió által 2007-ben október 18-ára jegyzett Emberkereskedelem elleni küzdelem napja alkalmából a Solwodi Hungary Egyesület küldetéséről Ágnessel és Judittal beszélgettem.

Hogyan jutott el a Solwodi missziója Európába?

Judit: Lea Ackermann nővér tanárként töltötte szolgálati idejét Afrikában, ahol felfigyelt arra, hogy a Németországból odautazó férfiak visszaélnek a nőkkel. Egy idő után ez a tendencia változott, így már onnan vitték el a nőket Németországba, mert így többet tudtak rajtuk keresni. A nővér küzdeni kezdett ez ellen, képzéseket, tanácsadó központokat alapított, munkát biztosított és szabadidős tevékenységet szervezett a nőknek. Kiépítette a hálót, az életmódot és az útvonalat, ami segített a nőknek kitörni ebből a kiszolgáltatott helyzetből.

Ágnes: Így jutott el Németországba, Ausztriába, Magyarországra és Romániába. Ez egy kisebb hálózat, bár egymástól függetlenül működünk, de a prostituáltak és a családi erőszak áldozatainak mentésében össze is dolgozunk. Amikor például a Solwodi által történik egy mentés Ausztriában, akkor minket hívnak fel, hogy segítsünk itthon elhelyezni a mentett személyt. Mivel nekünk nincsen házunk, mint Németországban vagy Ausztriában, mert nincs rá erőforrásunk, kiközvetítjük a szükséget szenvedőket a Magyarországon meglévő ellátórendszerbe.

Európában a migráció miatt sokkal többen vannak a nem honos nemzetiségűek, akikkel foglalkozni kell, például Franciaországban az utcai prostitúció alanyainak 85-90%-a nem francia. Olaszországban, ahol szintén katolikus szervezettel vagyunk kapcsolatban, úgyszintén nagy részben a tengeren átjövő migráció áldozataival foglalkoznak.

_{Ahogy az áldozat látja magát}

Mondhatjuk, hogy Európa az ember-, gyermek- és szervkereskedelem, illetve a prostitúció melegágyává vált?

Judit: Valószínűleg igen, de ez világszerte jelen van.

Ferenc pápának volt egy célkitűzése, hogy a prostitúció 2030-ra fejeződjön be.

Ez az emberiségnek egyik nagy sebe, és sokszor feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért van erre igény sokszor családos férfiak részéről is?! – Ezt a deviáns jelenséget a prostitúcióból kimentettek úgyszintén alátámasztják. A digitális világ eláraszt minket mindenféle tartalommal, nagy mennyiségben ömlik az emberekre a pornó, aminek a hatására rengeteget keresnek az emberkereskedők.

A jóléti társadalmakban, ahol a prostitúcióért jól fizetnek, a pornófogyasztás növeli az igényeket, vagy egyszerűen hajszolják az élvezeteket. A szegényebb afrikai, dél-amerikai országokban a rabszolgatartás nemrég még teljesen hétköznapi volt, a fehér rabszolgatartók kihasználták a fekete nőket.

A mi célszámunk a nulla, hogy senki ne kerüljön bele ebbe a modern rabszolgaságba, és ez nagy kihívás. Törjük a fejünket, hogy hogyan lehetne felhívni a figyelmet a pornófogyasztás visszaszorítására egy kampány keretében.

_{Gyűjtés áldozatoknak}

Ezek közül a jelenségek közül melyik a fajsúlyosabb, és mi a mozgatórugója?

Judit: Az emberkereskedők számára nyilván a pénz a hajtóerő, és a szervezett prostitúció a drogkereskedelemmel vetekszik, hiszen egy adagot csak egyszer lehet elfogyasztani, míg a gyermeket és a nőt többször el lehet adni kiszolgáltatott helyzetben. Aki pedig a szolgáltatást megveszi, annak a szexuális igénye otthon nem elégül ki, vagy pedig pornót néz, amit aztán kíváncsiságból ki akar próbálni.

Az ország azon régióiban, ahol a mélyszegénység erőteljesen jelen van, sajnos működő jelenség a veszélyeztetett célcsoporthoz tartozó emberek körében, hogy eladósodás esetén a szülők, testvérek eladják a saját családtagjukat azért, hogy meglegyen a drogadagjuk. Létező jelenség még a gyermekkoldultatás felnőttek részére, gyermekkatonaság, béranyaság. Társadalmi szempontból a liberális nézet szlogenje irányadó, miszerint az én testem az én döntésem, s ennek alapján a nagykorúak esetében nem szólhat bele senki, ha valaki éppen pénzt akar keresni vele. A kommunizmusban tiltott volt a prostitúció, manapság viszont több országban legálisak a bordélyházak, és főállásban is lehet prostituáltként adózó állampolgárként élni.

Az ENSZ különleges javaslattevőjének a 2024. évi jelentése kimondta, hogy a prostitúció erőszakkal jár együtt.

Ez egy nagy lépés, hiszen keresztény szempontból a Szentlélek temploma vagyunk, a testünket ajándékba kaptuk, s nem azért, hogy eltékozoljuk.

Térségünkben a szervkereskedelem mennyire éli virágkorát?

Ágnes: A reproduktív szerveinknek az áruba bocsátása, mint pl. petesejt, vérplazma, levágott haj eladása mind szabályozatlan, élő jelenségnek számít. Ha valaki külföldön elmegy fogászati beavatkozásra, miközben úgy tér haza, hogy hiányzik az egyik veséje, az már a kriminalitás körébe tartozik, míg a prostitúció önmagában nem büntetendő aktus nálunk.

Jelenlegi jogrend szerint az a futtató, aki üzletszerű kéjelgést végeztet, bűncselekményt követ el, de kevesebb büntetést kap, mint az emberkereskedelmet végző, akinek tettéért akár 10-15 év is kiszabható. Büntetőeljárás kockáztatásával jár, ha az áldozat életkorát nem veszik figyelembe. Ha a beleegyezés korhatára magasabb lenne (16 évnél kezdődne), kevesebben kerülnének áldozati szerepbe. Ezért fontos a figyelemfelhívás a szülők részéről is, hogy a gyermekük semmiféle módon ne kerüljön ilyen körbe, ne vegyen részt benne.

Judit: A kelet-európai államokhoz hasonlóan sajnos Magyarország is érintett mindebben.

Ha a családi séma alapján valaki számára elfogadott a kizsákmányolás és megaláztatás, hol a határmezsgye, amikor az áldozat vagy hozzátartozója segítségért folyamodik?

Ágnes: A minta valóban nagyon meghatározó. Mi történik a családban, mi a normális? Gyakran a közvetlen környezetből, a diszfunkcionális családból kerülnek az áldozatok ebbe a körbe.

A túlélők elmondása alapján, ha fel is ismerik, hogy az adott helyzet nem jó, akkor is úgy gondolják, hogy „ez van, ezt kell szeretni”. Adott helyzetben a limitált opciók alapján hozzák meg a döntést, egyeznek bele, mivel azt mondták nekik, hogy így sok pénzt lehet keresni, és így jobb lesz a helyzetük, mint addig. Aztán gyakran egy idő után felismerik, hogy ez egy áldozati helyzet, amiből szeretnének kilépni.

A környezeti minták mindenképp meghatározóak, és jóval nagyobb valószínűséggel lesz áldozat abból, aki otthon látta az erőszakot, alkoholizmust, vagy droghasználatot, illetve ha mentális betegséggel küzdő szülőkkel kellett együtt élnie.

Judit: Az agglomerációban történt, hogy egy futtató által fogvatartott, bántalmazott fiatal nő rokona kért segítséget. Minthogy a szóban forgó házat eladásra kínálták, ily módon – mintha potenciális vevő lennék –, sikerült a bántalmazottal kapcsolatba lépnem. Végül elrejtettem egy telefont, aminek segítségével néhány nap alatt sikerült onnan kimenteni a nőt. Ennek nagy volt a rizikója is, hiszen bármikor tetten érhetett volna a futtatója.

_{Konferencia 2023 októberében a BM-mal való együttműködés keretében}

Előfordul-e, hogy a gyermekeit egyedül nevelő nő az eltartás miatt lép erre az útra, tulajdonképpen mentséget keres, amit utólag belát, hogy nem a helyes megoldás volt?

Ágnes: Ez nem jellemző, bár gyakori, hogy rendezetlen életből kerül valaki a prostitúció útjára. A mentetteinket már lánykorukban elvitték, és utána lesz gyermekük, ami nem elkerülhető. Ugyanis a futtatók épp a gyermekkel szokták őket zsarolni, hogy ne lépjenek ki az anyák. Nem azért maradnak, hogy legyen miből eltartani a gyermeküket, hanem hogy ne essék bántódása.

A loverboy (szerető) módszer az emberkereskedelem legelterjedtebb gyakorlata, mely által a férfi elhiteti a kiszemelt áldozattal, hogy a megmentője lesz. A mentettek visszaemlékezéseit hallgatva kiderül, hogy gyermekkorukban többször éheztették, verték őket az alkoholista vagy droghasználó szülők. Amikor pedig valaki azt ígéri nekik, hogy ebből kiléphetnek a jobb megélhetésért, akkor élnek a lehetőséggel. Később aztán sokan hibáztatják magukat, hogy rossz döntést hoztak. Nyilván nem volt előttük egyéb lehetőség, minta. Gyakran előkerül, hogy velük ez miért történhetett meg, és talán ez a legnehezebb az utómunkában.

Milyen jelek utalnak erre, és hogyan védhető ki?

Judit: Semmilyen jel nem utal arra, mígnem jön az ötlet, hogy egy külföldi rokont kellene meglátogatni, és az a lány, aki a loverboytól látszólag megkaphatja azt, amire mindig is vágyott, naivan, tudatlanul, érzelmileg motiváltan csapdába kerül. Tehát, ha elkezd valaki leválasztani a családról, baráti társaságról, az már figyelemfelkeltő kellene, hogy legyen. Ráadásul, ha külföld az úticél, ahol a kereskedők elveszik az iratokat, telefonkészüléket, akkor érdemes tudni fejből legalább egy telefonszámot, akit értesíteni lehet, például segítségkérés útján a benzinkúton, illetve a nemzetközi néma segélykiáltás alkalmazása is életet menthet, kihozhat a veszélyhelyzetből.

A nem családban felnőtt, érzelmileg sérült gyermekek esetében a loverboy-jelenség sajnos hatásosan működik. Egyszer meghívtak minket egy lánynevelő intézménybe, ahol bemutattuk a Szent Bakhitaról^[1] szóló filmet. Volt köztük egy lány, aki enyhe értelmi fogyatékossága ellenére is megjegyezte, hogy van segítség, amit védett háznak hívnak. Ezt a lányt a rendőrök szedték össze az utcán, mivel látták rajta, hogy 18 év alatti. Igen, mert ha 18 év felett kerül az utcára, akkor már nincs ez a védőháló.

_{Segédanyagok}

Hogyan valósul meg a prevenció?

Ágnes: Az előző tanévben négy nagy katolikus iskolába hívtak el minket, ahol több mint 400  gyermekkel találkozhattunk. Vannak izgalmas történések, mint például Andrew Tate története, aki ellen Romániában eljárás folyik. Ennek kapcsán arról beszéltünk, milyen a tipikus grooming (behálózás), amikor a lány már szívességet kell, hogy tegyen, majd a szívességből hogy lesz kizsákmányolás. Ilyenkor nagyon meglepődnek a gyermekek, felnyílik a szemük, ráébrednek, hogy ha ezt a példát követik, és így bánnak egy nővel, akkor az emberi méltóságát rombolják le, ami szemben áll a katolikus életszemlélettel.

Meghívás útján szoktunk menni plébániára vagy szakmai csoportokba, ahol valami aktuális témából kiindulva egészen a büntetőjogi kérdésekig is eljutunk. Tehát a prevenció elég sokféle, és minden iskolában más a téma: van, ahol inkább az utcai prostitúció, míg máshol az escort (társasági kísérő) a fő téma.

A nyári szünet előtt arról is beszélünk, hogy mire kell odafigyelni, akár külföldön, akár belföldön vállalnak munkát, mert a mezőgazdaságban és az építőiparban eléggé tipikus a munkacélú kizsákmányolás.

Azért fontos a tevékenységünkben a prevenció, mert ha már egyszer valaki belekerült valamilyen fajta kihasználásba, a kilépés nem biztos.

Judit: Többféle munkaalapú kizsákmányolás létezik. Leginkább Nyugatra exportálják az érintetteket, ahol gyakran embertelen körülmények között, hőségben, étel és ital megvonásával, rabszolga módra dolgoztatják őket. Ilyen iparág az építőipar, a halászat, textilipar, vendéglátás, mezőgazdasági és ház körüli munka, amit nálunk csicskáztatásnak is neveznek. A visszaélések embereket, társadalmi csoportokat betegítenek meg. Állásajánlat kapcsán előfordulhat, hogy egész alakos fotót kérnek a jelentkezőtől, és ez már gyanús helyzet, ébernek kell lenni.

_{Segédanyag az iskolai programhoz, 2025.}

Mi a tapasztalat a kortársak, osztálytársak körében, ha valaki ilyen szituációba kerül, felhívják-e egymás figyelmét a veszélyforrásra?

Ágnes: Van egy diákprogramunk egy vidéki iskolában, két évvel ezelőtt kezdték el, és most ment ki az első évfolyam. Aki végigcsinálja ezt a programot, az már nem olyan sérülékeny. Az igazgató egyszer meghívott minket, ahol ötven gyermekkel, majd az egész tantestülettel beszélgettünk. Például, ha valaki napközben elalszik, akkor a tanár gondoljon arra, hogy a tanuló mit csinálhatott éjszaka. A gyermekek igényelték, hogy egy túlélő is beszéljen arról, ami vele történt, így kérdezhettek az egyik mentettünktől, aki kész az ilyen programokon részt venni. Ily módon sikeressé vált a program. Egyfajta visszaigazoltatást vártak a túlélőtől mindarról, amit tőlünk korábban hallottak. A túlélő elmondta, hogy úgy bírta ki azt a munkát, hogy a tevékenység idején kikapcsolt. Tehát az aktus elején eltárgyiasította, „blokkolta” magát, így csak a teste volt jelen, de mindeközben a lelke sérült, mert eladta.

Az érzékenyítés hogyan épül be a programotokba?

Ágnes: Ez nem egy marginális téma. Például mindig csak a lányról beszélünk, aki rosszul döntött, és eladta magát. De igazából van még itt két szereplő: az egyik, aki beviszi őt a piacra, a másik pedig, aki megveszi. Ezért kell a szülőket bevonni, hogy ők is beszéljenek otthon a gyermekekkel, főként a fiúkkal, amit kissé döbbenten fogadnak, és elmondani nekik, hogy a pornó mögött működő prostitúció veszélyes, következményei vannak, és tönkre teszik vele valaki életét.

Vajon miért hajt akkora hasznot egy pornográf honlap? A német áldozatok szerint leginkább a jól szituált 40+ korosztály látogatja a bordélyházakat, míg a pornográf honlapokat a tinédzserek és a fiatal felnőttek is látogatják. Mivel ezek az oldalak ingyenesek, az ott hagyott digitális adatok elemzése, rendszerezése után az adatok értékesítéséből származik a pornográf oldal profitja. De hát a képek mögött emberek vannak! Tehát már ez is az emberkereskedelem egyik megjelenési formája, hogy neki azt kell csinálnia, hiába, hogy nem akar a fotón, videón lenni. Nagyon komplex a dolog, és több stációja van, mire valaki elkerül erre a szintre. Például elviszik Amszterdamba utcai prostitúcióra, de először csak azt mondják neki, hogy legyen fotómodell, majd meztelen fotózásra kényszerítik…

Judit: Szükség van a társadalmi szemléletmód megváltoztatására, mert nem lehet kiindulási pont, hogy aki prostituált, azt biztosan ő választotta, miközben választhatott volna mást is. Hiszen az ilyen emberek kényszerhelyzetben, nyomás alatt kerülnek oda. Egyszer egy papi közösségben is volt érzékenyítő programunk, ahol az egyik résztvevő pozitívan jelzett vissza, hogy fontos  ezekről beszélni, mert a továbbiakban a gyóntatószékben másként fogja már az ilyen esetet kezelni.

Az áldozathibáztatás társadalmilag létező jelenség, ami ellen küzdeni kell. A reintegráció része, hogy lehetőséget adjunk az érintettnek, hogy tudatosítsa magában, hogy van döntési lehetősége, és ne hagyja magát továbbra is belekényszeríteni a zsákutcába.

_{A solwodi.hu honlapról}

Honnan merítitek az erőt, és mit tesztek a kiégés ellen?

Ágnes: A Szentlélek vezetésével belső indíttatásra kerültem ide. Eddig még nem éreztem magam kiégve. Van egy szerzetes nővér, aki kimegy hetente kétszer az Üdvhadsereggel az utcára, és őt ez a missziós szolgálat élteti. Azért lehetünk sikeresek, mert a jó Isten vezet minket, és mindig van új impulzus, amivel fel lehet állni.

Judit: Mindamellett, hogy ez a terület tabu, hivatás kell hozzá, belső indíttatás, ugyanis kimozdít a komfortzónánkból, hiszen ez a tevékenység igazi kihívás. A Szentlélek vezet bennünket abba az irányba, amerre lépnünk kell. Ha egy ember életét megmentjük, már komoly dolgot vittünk véghez. Nálunk a hangsúly azon van, hogy ahol tudunk, ott segítünk, ezért nem gondolkodunk számokban.

Az evangélium alapján Jézus gyógyítását visszük el nekik, s ez maga az evangelizáció.

Az Üdvhadsereg mellett kikkel dolgoztok még együtt?

Ágnes: Például Karácsonykor az Üdvhadsereg által ajándékokat juttatunk el azoknak, akik az éjszaka folyamán felkeresik őket. Együtt dolgozunk a Névtelen Utak Alapítvánnyal, a Baptista Szeretetszolgálattal, s minthogy védett házzal rendelkeznek, el tudjuk náluk helyezni a mentetteket, továbbá egy mosonmagyaróvári civil szervezettel is kapcsolatban állunk, akikkel évente háromszor van kerekasztal megbeszélésünk, amikor megvitatjuk a problémák megoldásait.

Nemrég volt a Nemzeti koordinációs kerekasztal, ahol megbeszéltük a következő öt év stratégiáját, mely során a Belügyminisztérium is meghallgatott minket, és a rendőrséggel is együttműködünk.

Judit: A RENATE (Religious is Europe Networking Against Trafficking and Exploitation) nevű szervezet egy olyan ernyőszervezet, amely az európai szerzetesrendek kezdeményezésére létrejött szervezeteket fogja össze. Mi is tagjai vagyunk ennek a nemzetközi hálózatnak. Évente találkozunk tapasztalatcserére az országok összekötőivel, a legutóbbi találkozó márciusban volt Athénban.

Milyen formában lehet hozzátok fordulni?

Ágnes: A solwodi.hu oldalon van egy segélykérő adatlap, ezen kívül írhatnak nekünk az e-mail címre. Önkéntesként felekezettől függetlenül lehet hozzánk csatlakozni.

_{[1]     Ferenc pápa rendelkezése szerint 2015. február 8. óta Szent Bakhita az emberkereskedelem és a modern kori rabszolgaság áldozatainak égi közbenjárója}