Szent Ágoston földjén – interjú a pápa algériai utazása nyomán

Olvasási idő: 7 perc

Leó pápa az első katolikus egyházfő, aki hivatalos látogatást tett ezen a földön, amely a kereszténység egyik bölcsője volt az első évszázadokban, és jelenleg muszlim többségű (99,9 %). Az algíri apostoli út április 13-tól 15-ig tartott. Az ágostonos szerzetes pápa Szent Ágoston egyházánál járt: a fővároson, Algíron kívül a korábbi Hippó, mai Annaba közösségeit is meglátogatta. Látogatása természetesen a katolikus-muszlim párbeszéd sorába illeszkedik, és mind az állami, civil, mind az egyházi programokon nem annyira a protokoll, hanem az Algériában jelenlévő egyházi, szociális és kulturális gazdagság befogadása, tartóra helyezése jellemezte.

De ki tudná jobban bemutatni mind az eseményt, mind az algériai egyház valóságát, mint az, aki helyben élte, éli át? Christophe Ravanel francia származású jezsuita. A 2000-es években ismerkedtünk meg Algériában, mindketten 2003-ban érkeztünk. Én csak 8 évig maradtam ott, ő viszont az egész negyedszázadot ott töltötte.

Én gyakran mondogattam magamban, hogy az algériai egyház tagjaként élni olyasmi, mintha az őskeresztény közösségi szellem uralkodna köztünk. Teneked mi a tapasztalatod, milyen ez az egyház?

Franciaországból pappá szentelésem után azonnal Algériába jöttem. Két évet töltöttem Constantine-ban, majd 18 évet Algírban, és 20 évvel az első érkezésem után, 2023 szeptemberében visszatértem Constantine-ba. Az algériai egyház nagyon kicsi, és az Apostolok cselekedeteire vagy Pál leveleire emlékeztet, amelyekben a személyes üdvözlések tarkítják a közösség ügyes-bajos dolgait.

_{Mártírok emlékműve állami programon, Christophe Ravanel SJ középen (eglise-catholique-algerie.org)}

Hogyan telnek a napjaid? Kik vesznek körül, mi a „munkád”, és melyek a hobbijaid?

Hétköznapokon főleg egy oktatási központban dolgozom, 3-4 éves gyerekekkel, kedd délutánonként és szombaton pedig általános iskolás és középiskolás gyerekekkel. Minden arab nyelven zajlik. Az órákat tartó, kb. tizenöt fős kis tanári csapatot is én fogom össze, elvégzem az igazgatói feladatokat, szünetekben játszom a gyerekekkel, fogadom a szülőket az kapuban, bevásárolok a központ számára… Emellett az egyházmegye általános helynöke is vagyok, és besegítek a plébánián is.

Ennyi év után, gondolom, már csak félig vagy francia, félig algériai. Mit tanultál az algíroktól, kabiloktól…? Ja, és tényleg, algériai állampolgárságod van?

Az algériaiak számára algériai vagyok, miután több mint húsz éve itt élek közöttük. De, bár 2017-ben beadtam a kérvényt, még nem kaptam meg az állampolgárságot, valamint az arcvonásaim és az arab nyelvhasználatom miatt továbbra is külföldinek számítok. Az algériaiak nagylelkű és vendégszerető nép, ugyanakkor büszkék is, alázattal kell közeledni hozzájuk.

Minthogy hosszú ideje iszlám közegben élsz, igazán sok tapasztalatod lehet mind az vallásról, mind az észak-afrikai muszlimokról. Hogy zajlik a párbeszéd úgy, hogy keresztényként abszolút kisebbségben éltek egy teljesen muzulmán közegben?

A vallások közötti párbeszéd itt elsősorban az élet párbeszéde, a megélt testvériség révén. A hívők közötti lelki párbeszéd is lehetséges: az erre adódó alkalmak ritkák, ezért ezeket mindig ki kell használni! Amikor az algíri lelkigyakorlatos központunkat vezettem, ignáci lelkigyakorlatokat szerveztünk hétvégékre, hogy keresztények és muszlimok együtt imádkozhassanak és megoszthassák gondolataikat a Biblia és a Korán szövegei alapján. Ez a résztvevők számára csodálatos élmény volt, és egyikük szavaival élve „varázslatos” is.

_{Pápai mise Szent Ágoston városában, Annabában. Az oltárnál Christophe Ravanel SJ.}

Mit jelent a missziós lelkület egy olyan közegben, ahol fel sem merül a keresztény hitre térítés?

A missziós lelkület elsősorban azt jelenti, hogy Jézus nevében szeretünk: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”. Ez nem mindig könnyű, ahogyan az evangélium is megmutatja, még magának Jézusnak sem, elsőként neki sem volt könnyű. De ez az egyetlen módja annak, hogy hűek maradjunk a hitünkhöz és továbbadjuk egy olyan környezetben, ahol nem egyszerű nyilvánosan beszélni a hitünkről. Ez egyébként nem igazán új számomra, abban az értelemben, hogy a francia közegben sem volt magától értetődő Istenről beszélni. Algériában legalább Isten léte magától értetődő, még ha van is néhány nem vallásos ember itt is.

Jezsuita, ignáci lelkiséged hasznodra van ebben a missziós munkában?

Ez a lelkiség mára már részemmé vált, és természetesen élem meg. Az a tapasztalatom, hogy meg tudom osztani a muszlimokkal, segíthetek nekik saját spirituális útjukon, és testvériség szellemiségében járhatok mellettük. Az Istenhez vezető út mindenki számára Isten, önmagunk és mások felfedezésének belső útja, és ez igaz mindannyiunkra. Csodálatos, amikor meg tudjuk osztani egymással.

Constantine (Kaszentína) városa, ahol élsz, keleten fekszik, az Annaba-i egyházmegyében – az egykori Hipponéban, vagyis ott, ahol maga Szent Ágoston is szolgált. Milyen sajátosságai vannak ennek a régiónak, amelyek megkülönböztetik a fővárostól?

Constantine városa hagyományosabb, mint a többi algériai város. Ben Badis alakjának köszönhetően ez a város volt az iszlám megújulás kiindulópontja. Egy jelentős zsidó közösség élt itt, és a városnak nagyon régi kulturális gyökerei vannak. A gyarmatosítás során ez volt az utolsó meghódított város. Mindez nagy gazdagsággal ruházza fel, amelyet én magam fokozatosan fedezek fel, azáltal is, hogy belevetem magam a helyi népzene, a maáluf megismerésébe. Örülök, hogy az óvárosban élek, ahol a kapcsolatok a falusi létre emlékeztetnek, és ez nagyon jólesik.

_{A pápa Jean-Paul Vesco algíri érsekkel az állami ünnepségen (eglise-catholique-algerie.org)}

Szent Ágoston földjén szolgálsz. Ő sokoldalú személyiség volt, gazdag életúttal. Van-e valami, ami neked személyesen példaadó az ő életútjából?

Szent Ágoston az egyház fontos alakja, és Algéria újra felfedezi jelentőségét azáltal, hogy magáévá teszi történetét. Gondolatainak jó része az egyház közös örökségének tekinthető, különösen az egyházi énekeken keresztül. Például „Te magadnak alkottál minket, Uram, és a szívünk nem talál nyugalmat, amíg nem vesz lakást benned”, vagy „Szeress, és tégy, amit akarsz!”. Szent Ágoston keresése a mai emberek számára is sokatmondó, hisz hosszú időbe telt, mire az igazság keresése során rátalált Istenre.

Algéria több, aktuális üzenetű szentet adott az egyháznak és a világnak. Szent Ágostonon kívül többen szinte kortársaink: nem véletlen, hogy Ferenc pápa idejében volt mind az 1994 és 1996 „fekete éveiben” meggyilkolt monasztikus szerzetesek boldoggá avatása (2018), mind a 19-20. század derekán élt Charles de Foucauld szentté avatása (2022). Mi az ő üzenetük nekünk, mai keresztényeknek?

Charles de Foucauld és az 1990-es évek 19 vértanúja meghatározó alakok. Foucauld esetében a katonai múltja miatt nagyobb a vita, de több, Algériában született szerzetesrend, és az algériai egyház egészének inspirálója volt. A 19 vértanú, különösen a tibhirine-i szerzetesek esete frissebb, és erősebben hatott az algériaiakra. Ajándékozó életüket tanúságtétele, testvéri összetartásuk szomszédaikkal és a terrorizmus által sújtott egész országgal még mindig együttérzést és szolidaritást ébreszt, és továbbra is példaként áll a keresztények és a muszlimok közötti közelségre.

Mesélnél Leó pápa algériai útjáról? Hogyan készültetek konkrét és lelki téren az apostoli útra?

Egész Algéria várt erre az utazásra a pápa megválasztása napjától kezdve, amikor Szent Ágoston fiaként mutatkozott be. Eleinte egyébként sokan azt is hitték, hogy algériai származású! Utána időbe telt az utazás megszervezése, amíg a Vatikán és Algéria megegyezett a dátumokban és a programban, természetesen velünk együttműködve. Sokak imája mindenképpen segített, mert ez az esemény túlmutat kis egyházunk méretén, és ebben az értelemben valóban kivételes.

A hivatalos beszámolókat olvastuk, de milyen volt a ti benyomásotok közelből?

A fogadtatás csodálatos volt, ahogyan az látszik a felvételeken is. Az a tény, hogy a pápa Szent Ágoston fia, egy kis családias hangulatot adott az eseménynek: ő nem csupán a pápa volt, hanem Algéria gyermeke is, aki meglátogatja a családját. Ez egyben lelki látogatás is volt, természetesen a mi kis egyházunknak, de a muszlim hívőknek is. Ez különösen jól látszott a mecset meglátogatásakor El Kacimi sejkkel, aki egyben az El Hamelben (Bou Saada közelében) található Ráhmánia szufi rend (tariqa) muszlim lelkigyakorlatos helyének (zauja) vezetője is. Ez tehát két spirituális személy találkozása volt, akiket egyformán egy Algériában gyökerező hagyomány jellemez.

Mit emelnél mindabból, amit Leó pápa akár állami, akár egyházi közegben elmondott?

A szavaknál is jobban megmaradt bennem, ahogy viselkedett, mozgott: az egyszerűség, a jóság, és a béke áradt belőle. Ez a fajta magatartás összhangban van azzal, ahogy a mindennapjainkban élünk, diszkréten, szinte rejtettségben. És most ezeket a pápa személye és a világméretű médiavisszhang napvilágra hozta. Igazi bátorítás ez mindannyiunk számára, hogy kitartóan imádkozzunk, éljük meg a testvériséget és a mindenki iránti szeretetet.

Mi szerinted és mások szerint a pápalátogatás hozadéka?

Nehéz lenne már most mérleget vonni, de máris kiemelhetjük, hogy látogatása örömöt adott és megtiszteltetést jelentett. Ahogy egy algériai mondta: „Államfők sokan vannak, de pápa csak egy!” A béke és testvériség üzenetét, amelyet mindannyian megkaptunk, most együtt mélyíthetjük el, bár még nem tudjuk, hogyan. Szent Ágoston alakja segíthet nekünk, aki az egyház és Algéria közös alakja.

Van még valami, amit hozzá szeretnél fűzni?

Sokunkat felhívtak a családtagjaink és a barátaink. Néhány napra a világ középpontjává váltunk, miközben gyakran érezzük magunkat elszigeteltnek. Ez is része volt a látogatás varázsának. Reméljük, hogy ez felkeltette néhányukban a vágyat, hogy meglátogassanak minket, mint a pápa és akár csatlakozzanak hozzánk egy időre a hívők közötti testvériség gyönyörű küldetésében, amely a miénk.

Hardi Titusz bencés szerzetes is jelen volt Algériában a pápa látogatásán. A Magyar Kuríron számolt be élményeiről.