Szinodalitás, avagy a küldetés ereje

2024. október 2. és 27. között zajlott a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének második ülésszaka. Egészen különleges szinódus volt ez a mostani: Ferenc pápa kezdeményezésére először történt meg, hogy a gyűlések egy hosszú, éveken át (2021-2024) tartó szinódusi folyamat részét képezték. Ráadásul a VI. Pál kezdeményezésével megszületett püspöki tanácsadó testületen kívül a helyi egyházak tagjai is együttmunkálkodásra, együttgondolkodásra voltak meghívva. Ez a második szekció már kifelé tekintett, témája ez volt: „Hogyan lehetünk missziós szinodális közösség?”. Még sokat fogjuk elemezni, idézni a záródokumentumot. Hisz folytatni szeretnénk a szinódust, gyakorlattá váltva az általa bemutatott meghallgatást, részvételt, missziót… Íme, olasz társlapunktól, egy első cikk a témában, mely bemutat néhányat a fő szinódusi irányvonalak közül.

„Ha valóban élni szeretnénk, nem maradhatunk ülve: az élet örökös mozgásban levés, útra kelés, álmodás, tervezés, a jövő felé nyitás.” Ferenc pápa szavai a 2024-es szinódus záró szentmiséjén arra bátorítják az egyházat, hogy folytassa útját. „A mai ember kérdései, korunk kihívásai, az evangelizáció sürgőssége és az emberiséget sújtó komoly sebek láttán nem maradhatunk ülve, kedves testvérek” – folytatta a pápa. „Ha mégis ülve maradunk vakságunkban, továbbra sem fogjuk felismerni a sürgető lelkipásztori teendőinket és a minket körülvevő világ megannyi problémáját.”

A követendő irányt a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlése második ülésszakának záródokumentuma határozza meg, amelyet a szinódusi gyűlés kétharmados többséggel fogadott el. Az út azonban bizonyos szempontból még kialakulóban van: a szinódus még nem hozott döntést a tíz „tanulmányi csoportnak” megadott témákhoz kapcsolódóan, hisz e csoportok még 2025 júniusáig folytatják munkájukat. (Szerk.: A megujul.hu oldalon egyéb, a szinódussal kapcsolatos dokumentumon, beszámolókon kívül, már olvasható a záródokumentum magyar nyelvű munkafordítása is.)

Az elmúlt három év szinódusi tapasztalata új irányvonalat jelölt ki az egyház eddig megszokott arculatához képest. Ezt a megújulást a Szentlélek vezette – Ő volt a bejárt út valódi főszereplője.

Egyedülálló tapasztalatot éltek meg a szinódus részvevői, és munkájukat Ferenc pápa szokatlan döntéssel ismerte el, amikor kijelentette, hogy „nem áll szándékomban apostoli buzdítást kiadni, elegendő az, amit jóváhagytunk. A dokumentumban már így is vannak nagyon konkrét iránymutatások, amelyek az egész egyház misszióját vezethetik a különböző földrészeken, eltérő környezetekben is: ezért mindenki számára azonnal hozzáférhető lesz a dokumentum. Külön kértem, hogy rögtön tegyük nyilvánossá.”

A dokumentum összegyűjti a gyümölcseit annak a meghallgatási folyamatnak, amelyet az egyház szeretne állandósítani a működésében. A dokumentum rámutat, hogy „az egyház arra hivatott, hogy életének és cselekvésének középpontjába állítsa azt, hogy Krisztusban, a keresztség által egymásra vagyunk bízva. Ennek a mély igazságnak az elismerése szent kötelességgé válik, amely képessé tesz minket a hibák felismerésére és a bizalom újjáépítésére.”

„Kapcsolati megtérés” képezi tehát az út alapját. „A kapcsolatok szinodális megélése társadalmi tanúságtétel, amely válasz az ember azon igényére, hogy befogadják és elismerjék egy adott közösségben. Az egyház a szinodalitás által akar kiállni az emberek növekvő elszigetelődésével és az egyház által is gyakran átvett kulturális individualizmussal szemben. Emlékeztetni akar minket a kölcsönös gondoskodásra, az egymástól való függésre és a közjóért való közös felelősségvállalásra is.”

Ahogy a dokumentum írja, „a kapcsolatok hiánya a gyökere világunk minden bajának, kezdve a háborúkkal és fegyveres konfliktusokkal, és azzal az illúzióval, hogy az igazságos béke elérhető a fegyverek erejével. Ugyanilyen halálos a meggyőződés, hogy minden teremtett dolog, még az emberek is, kedvünk szerint kihasználhatóak a nagyobb profit érdekében” (54. bekezdés).

Az egyház, felismerve minden hivatás ajándékát, minden személy egyedi értékét és az egyének hozzájárulásának fontosságát, elkötelezi magát mindenki támogatása mellett, és ezért ki akar képezni egy missziós tanítványokból álló népet. A képzésnek „teljeskörűnek, folyamatosnak és közösséginek” kell lennie, amely „megfelelő, hozzáértő tanítók jelenlétét igényli, akik életükkel igazolják azt, amit szavaikkal közvetítenek: csak így lesz a képzés valóban termékeny és átformáló.”

_{A szinódusi ülés zárómiséjén (megujul.hu, fotó: Gégény István)}

Minden megkeresztelt ember közös felelősségvállalásának előmozdítása érdekében a dokumentum arra ösztönöz, hogy a világi híveknek „nagyobb részvételi lehetőségeket kínáljon az egyház, újabb szolgálati és lelkipásztori formákat is felfedezve, a korunk lelkipásztori szükségleteire válaszul, az eltérő felelősségi körök szellemében.” Kiemeli a fogyatékossággal élők szerepét is, akiket „az evangelizáció aktív alanyainak” tekint. A dokumentum kijelenti: „Elismerjük szenvedéseik, kirekesztettségük és diszkriminációjuk tapasztalatát, amely gyakran még a keresztény közösségben is megnyilvánul részvétteljes, leereszkedő magatartás formájában. A fogyatékossággal élők egyházi életben való részvételének előmozdítása érdekében egy egyházi vizsgálóközpont létrehozását szorgalmazzák a fogyatékosság tekintetében.”

A dokumentum 60. bekezdése, amely a nők szerepével foglalkozik az egyházban, alig több mint kétharmados többséggel került elfogadásra (97 ellenszavazattal). A szinódusi gyűlés arra hív, hogy „teljes körűen valósítsák meg a jelenlegi egyházi jog által előírt lehetőségeket a nők szerepét illetően, különösen ott, ahol ezek még nem érvényesülnek. Nincs semmi akadálya annak, hogy a nők vezető szerepet töltsenek be az egyházban: amit a Szentlélek hívott életre, azt nem lehet megállítani.” A női diakónusi szolgálatot illetően további elmélyült átgondolásra van szükség.

A szinódusi gyűlés végén Ferenc pápa emlékeztette a résztvevőket: „Mindez a Szentlélek ajándéka: Ő teremti a harmóniát, Ő maga a harmónia.” Madeleine Delbrêl szavait idézve így zárta gondolatait: „vannak helyek, amelyeket a Lélek lehelete jár át, de van egy Lélek, amelynek lehelete mindent átjár.”