Szociális szakemberből gyógymasszőr – egy szakmaváltás motivációi

Szabinát tíz éve ismerem, még egyetemista korából. Akkoriban egy városban éltünk, de aztán távol kerültünk egymástól, csak ritkán váltottunk egy-egy üzenetet. Az utóbbi két-három évben közösségi média oldalán kíváncsian figyeltem, milyen hatalmas léptekkel, lelkesedéssel fogott bele egy látszólag teljesen új szakmai karrierbe. Érdekesnek tűnt számomra ez, így arra gondoltam, hogy olvasóink érdeklődését is felkeltheti. Sikerült egy délutánt találnunk, amikor nála találkozhattunk. Bár aznap kivételesen hamarabb befejezte a munkát, kedvemért még egy órát bevállalt: a monori uszodában kialakított masszázs szobájában találkoztunk, ahol előbb szakértő kezei közé vett, az interjút pedig már otthonában készítettük. Interjúnk megjelenésének különös apropót ad, hogy a növekedést jelezve október 10-én átköltözött egy még nagyobb szalonba a város központjában.

Mesélsz arról, milyen ez a hivatás, mit jelent gyógymasszőrnek lenni, és hogy épül bele az eddigi szakmai pályafutásodba?

Mindig is érdekeltek az emberi szervezettel, az anatómiával kapcsolatos témák, tanulmányok. Három évvel ezelőtt a jobb térdemben egy porclágyulás keletkezett (a chondromalacia nevezetű betegség), illetve egy Baker-ciszta, aminél körülbelül hat hónap a rehabilitációs idő. Nem sportolhattam, nagyon oda kellett rá figyelni, és különböző gyógyszereket kellett szednem. Ekkor erősödött meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha jobban értenék a mozgásszervi problémákhoz, ha jobban átlátnám az ízületeket, izmokat, hisz akkor tudatosabban tudnám magamat kezelni, nem lennék teljesen az orvosra utalva. Így kezdtem el a gyógymasszőr-képzést.

Te akkor kaptál elég segítséget a felépüléshez?

Kaptam egy jó gyulladáscsökkentő gyógyszert, ami lehúzta a Baker-cisztát és a gyulladást, de semmi egyebet.

Nem volt rehabilitáció?

Tulajdonképpen nem. Nagyon korrekt, jó ortopéd orvos volt, de nem kaptam más útmutatót, mint hogy bizonyos ideig ne erőltessem, és utána is csak fokozatosan álljak vissza a sportra. Engem ez elgondolkodtatott, meg az is, amit sok embertől hallok, hogy – ha nem is minden orvosra igaz, de – általában csak tüneti, illetve gyógyszeres kezelést adnak. Elég sok családtagomnál és ismerősömnél fellelhető gerincsérv, csípő- vagy más mozgásszervi, ízületi probléma, és tapasztaltam, hogy milyen kevés konkrét segítséget kapnak a gyógyszeres kezelésen kívül.

Mégis csak három éve választottad ezt a szakmát. Milyen képzési és szakmai életút áll mögötted?

Szociálpedagógia szakon végeztem a Szegedi Tudományegyetemen, majd három évet dolgoztam örökbefogadási tanácsadóként. Viszont ahogy teltek az évek, más területek felé orientálódtam, és megtörtént egy szakmaváltás. Természetesen megmaradt az, hogy emberekkel foglalkozom egy segítő szakmában, csak most nem a szociális helyzetük segítése van a középpontban, hanem inkább a fizikai, azon belül is a mozgásszervi problémák és azok okainak feltérképezése, és szükség esetén más szakemberek bevonásával történő megoldása. Ugyanakkor korábbi tanulmányaimat, tapasztalataimat, kialakult szociális készségeimet továbbra is kamatoztatom. Az embereknek szükségük van egy befogadó közegre, ahol kezelve van a fizikai állapotuk, de emellett érzik, hogy foglalkoznak, törődnek velük, és nem úgy kezelik őket, mintha futószalagon lévő bábuk lennének. Az is egy nagy felfedezés, hogy a mai társadalom emberének életében mennyire kevés szerepet játszik az érintés, és hogy mennyire elidegenedtünk egymástól. Pedig ez alapszükségletünk, és rengeteg jótékony hatása van az érintésnek, nem csak a lélekre, de az idegrendszerre is. Számomra emiatt is szép ez a hivatás, mert úgy érzem, hogy pontosan az érintés az eszköz, amin keresztül terheket vehetek le másokról.

Tetszik a bátorságod, az, hogy mertél irányt váltani, az elméletibb tudományok felől egy manuálisabb szakmához. Mitől illik pont ez hozzád? Miért jobban, mint a szociális munka vagy a bölcsész?

A szociális munkát is szerettem, de a masszázs anyagilag is jobban megéri, miközben egy konkrét eszköz is, egy manuális tevékenység, amivel jobbá tehetem mások fizikai állapotát.

Nagyon szerettem az örökbefogadással, a gyerekekkel foglalkozni, de azt éreztem, hogy a munkakörnyezet csak kivesz belőlem, és nem ad. A nap végén abszolút letargiában voltam, mert olyan sok negatív élmény ért, és megszakadt a szívem a gyerekekért. Akkor döntöttem úgy, hogy Olaszországba megyek, és más irányban próbálkozom.

A masszázsnál nemcsak én adok, hanem ez nekem is sokat ad. Fizikailag elfáradok, de lelkileg feltöltődöm. Ez nekem egy kicsit művészetté alakult át. Nehéz ezt körülírni, de masszázs közben minket, masszőröket sokszor elkap a flow, amikor ráhangolódunk magukra a szövetekre. Ilyenkor az ember érzi az adott izmot, az anatómiai folyamatokat…, hogy ott egy gócpontot, egy csomót felold, és érzi, ahogyan a sejtek oldódnak, regenerálódnak, a keze érintése nyomán.

A szakmában ezt úgy mondják, hogy a masszőr különböző fogások, technikák segítségével mechanikai erőt fejt ki a szövetekre, így elősegíti a vérkeringés és a nyirokkeringés felgyorsulását, ami által serkenti a szervezet regeneráló, öngyógyító folyamatait. Csodálatos érzés, amikor bejön egy befagyott váll szindrómával küzdő vendég, egy alkalommal megkezelem a vállát, és lehet, hogy egy óra után 30-40 fokkal magasabbra fel tudja emelni a karját, mint előtte.

Milyen visszajelzéseket kapsz a kliensektől?

Sok ügyfelemnek ez a hét fénypontja. Van, aki azt mondja, hogy az az egy órás masszázs neki a világtól való elvonulás, kiszakadás a mókuskerékből, az önreflexió ideje. Járnak hozzám vállalkozók, üzletemberek, irodai dolgozók, akiknek az ülőmunkától alakult ki hát- és vállfájdalom, esetleg nyaki merevség. Mondanom sem kell, hogy a váll-és nyakizmaik lazítása és karbantartása számukra mennyire nélkülözhetetlen, mindig nagyon hálásak, hogy fájdalmaik csökkennek, nyakuk is lazább lesz, így a munkájukra is sokkal hatékonyabban tudnak koncentrálni. Néha azt látom rajtuk, hogy a legpozitívabb dolog az egészben az, hogy arra a hatvan percre kikapcsolják a telefonjukat, magukkal foglalkoznak, végre lehet egy kis “énidejük”. Ezt gyakran kifejezik, hogy mennyire fontos számukra. Anyukáknál, kismamáknál is ugyanezt tapasztalom.

Elég sok sportoló is jár hozzám, akik legfőképp azt a pozitív visszajelzést adják, hogy „végre egy szakmailag korrekt, erőskezű masszőrlány, aki nem csak finomkodik”. Kevés olyan női masszőrrel találkoztak, aki a sportolók erős, sokszor merev izomzatát is jól át tudná gyúrni. Ezt szeretik bennem és kuriózumnak tekintik, mivel részben egy finom, női érintésről van szó, de emellett kifejezetten erős, mélyreható fogásokról is, ami a mély izomrostokat dolgozza át.

Nem megterhelő számodra egyik embert a másik után végighallgatni? Van valamilyen módszered, melynek segítségével meg tudod húzni a határaidat?

Alapvetően kétfajta vendég van. Az egyik olyan, mint én is, amikor elmegyek masszázsra: lefekszem a masszázságyra, és akkor ne szóljon hozzám senki. Végig csendben maradok, meditálok, kikapcsolódom. Van viszont a másik típusú vendég, akinek nem csak a masszázsterápia a fontos, hanem az is, hogy közben jó társaságra találjon a masszőrben, és legyen közös témájuk, amiről beszélgethetnek és eszmecserét folytathatnak. Én eléggé befogadó személyiség vagyok, értek az emberek nyelvén – ehhez a szociális szférában eltöltött 3-4 év is hozzátett. Nyilván meghallgatom ezeket az embereket, de azt, hogy mennyire engedem őket magamhoz közel, és én mit osztok meg magamról, azt már én irányítom, én döntöm el. Előfordul, hogy valaki nem szimpatikus, úgymond nincs meg a kémia vendég és masszőr között, ez teljesen normális. Ilyenkor természetesen távolságtartóbb vagyok, meghallgatom, de nem szólok közbe, csak udvariasan válaszolok, hogy igen, értem, köszönöm szépen… Viszont vannak olyan vendégek is, akikkel nagyon szép barátság alakult ki a hónapok, évek folyamán.

A képzésre visszatérve, javítsál ki, ha rosszul mondom: először a saját problémád miatt elvégeztél egy svédmasszőr tanfolyamot és utána egy gyógymasszőr kurzust?

Nem, eleve okleveles gyógymasszőr OKJ szakképzésre jelentkeztem, viszont az úgy épül fel, hogy először svédmasszőr is leszel, és utána haladsz tovább. Így egyszerre két oklevelet kap az ember: svéd- és gyógymasszőr.

És folyamatosan képzed magad tovább?

Egy gyógymasszázs mögött komoly anatómiai tudás van, összetett reumatológiai és ortopédiai betegségek kezeléséről is tanulunk. Így nyilván sokkal tudatosabban és nagyobb szakmai tudással tudjuk a mozgásszervi problémákat kezelni, mint mondjuk egy svédmasszőr. És igen, ennek folytatásaként már egyéb, fascia (laza kötőszövet) mobilizáló és lazító technikákkal kapcsolatos továbbképzéseken veszek részt, mint például a flossing terápia, a köpöly terápia, az FDM terápia és a kinesio tape. Úgy mondanám, hogy míg a szakképzés egy alap, addig ezek a továbbképzések egy modernebb, újabb megközelítést hoznak a terápiában, egy új horizontot nyitnak meg, új eszközökkel és módszerekkel. Erről sokat lehetne beszélni, de ez elég szakmai irányba vinne.

Emellett még a fizioterápiás asszisztens OKJ-s szakképzés befejezésétől is már csak a szakmai gyakorlat és a záróvizsga befejezése választ el.

Számomra hihetetlen, hogy alig három éve fogtál bele, de ha akarnád, mostanra napi 12 órában is lenne vendéged. Találtál-e már kollégát, akivel együtt tudsz dolgozni?

Igen, most úgy tűnik, hogy lesz egy kollégám, aki svédmasszőr, viszont sok gyógymasszázs technikára is megtanítottam. Egy régi monori ismerősömről van szó, Lali ügyes, gyorsan tanul, az eddigi vendégeitől pozitív visszajelzéseket kaptam, most azon dolgozunk, hogy az ő vendégkörét is kiépítsük.

Sok képzést végzel tehát, de mi a végcél? Van-e még valami álmod a jövőre, mint mindennek a kiteljesedése?

Sok álmom van. Az a vízióm, hogy az elkövetkezendő öt évben itt, Monoron létrehozok egy olyan rehabilitációs egészségcentrumot, ahol több gyógymasszőr és gyógytornász, esetleg dietetikus és pszichológus dolgozik közösen, akikkel egy holisztikus szemléletet képviselve komplex segítséget tudunk nyújtani az odaérkező pácienseknek. Mindezt egy világtól elvonulós, csendes, természetközeli városrészben, egy családias, nyugalmas kis kuckóban.

Egyedül vagy „úttörő” itt Monoron. Van-e nektek, ambiciózus gyógymasszőröknek lehetőségetek arra, hogy egymástól tanuljatok, a tapasztalatokat megosszátok? Létezik-e szakmai konzultáció?

Érdekes felvetés, ezen én is elgondolkodtam. Talán Magyarországon még nincs olyan szervezet, ami a fiatal, kezdő masszőröknek ezt megadná. Van egy-két online, közösségi média csoport, amiben benne vagyok, de szakmai közösségről, ami személyes támogatást nyújt, nem tudok.

Előbb nem említettem, hogy terveim között szerepel, hogy mentorálni is szeretnék, létrehozni egy úgynevezett Masszőr Mentorprogramot – és ez szerintem hamarabb meglesz, mint a rehabilitációs központ. Egy 5-6 hónapos képzésről lenne szó online és személyes foglalkozásokkal, különböző tematikák mentén. Segítséget nyújtanék frissen végzett svéd- és gyógymasszőröknek szakmai kérdésekben, valamint vállalkozásuk elindításában, a social media megjelenésben, hogyan érdemes felkészülni a vendégek fogadására, mi mindenre kell odafigyelni. Mivel szociálpedagógus is vagyok, egy mentálhigiénés, szakmai-önismereti vonalat is vinnék bele. Csoportos tevékenységekben és egyéni mentorálásban is gondolkodom.

Úgy látod, ez hiányzik a masszőr szakmában?

Szerintem hiányzik, és – örülök, hogy felhoztad, mert ez bennem is mozog – egy közösség is hiányzik. Milyen jó lenne Magyarországon egy jó közösséget formálni a masszőr fiataloknak, akik most indulnak el a pályájukon!

Öt évvel ezelőtt az olaszországi Sophia Egyetemi Intézet humán tudományok mesterszakára jártam. Ott nagyon közel került hozzám a filozófia és a teológia – ezekben is mindig az vonzott, ami az emberről szólt. Azok a filozófusok ragadták meg leginkább a figyelmemet, akik az emberrel, mint egy testi, lelki és mentális egységet alkotó egészként foglalkoznak. Például Edith Stein műve, Az emberi struktúra és Viktor Emmanuel Frankl Az élet értelméről című könyve egy teljesen új szemléletbe vezettek be. A jövőbeni terveimben is az motivál, hogy másoknak is átadjam azokat az értékeket és nézőpontokat, amelyeket a Sophia Egyetemen kaptam, és én is képviselek.

Hogy az emberek választ találhassanak a létezéssel kapcsolatos legmélyebb kérdéseikre is, nemcsak mozgásszervi problémáikra. Hiszen teljesen egyértelmű, hogy a testet, az elmét és a lelket nem lehet szétválasztani és külön kezelni, mivel ezek mindig kölcsönhatásban vannak egymással. Például egy krónikus válltól karig kisugárzó fájdalom és zsibbadás minden mozgásszervi degeneratív elváltozás nélkül legtöbbször lelki eredetű, és nem egy ilyen vendégem van, akikkel ez a helyzet.

Ugyanez elmondható a masszőrökre is. Szerintem fontos, hogy egy masszőr, amikor ezt a hivatást választja – és hiteles, jó szakember akar lenni –, mindenképp tisztában legyen vele, hogy mi az alapja és a legmélyebb miértje annak, hogy ezt az utat választja, és ezekre a kérdésekre a választ mindig önmagában kell keresni. Egyszóval, szerintem helye lenne egy masszőr mentorprogramnak is.

Köszönöm, Szabina, szavaid és kívánom, kívánjuk, hogy igazán inspiráló álmaid megvalósításához lehetőséget, erőt és társakat találj!