Valóság keresztény szemmel – Teens4Unity tábor 2023

A Teens for Unity, avagy T4U tábor, a Fokoláre tizenéveseinek nyári ötnapos együttléte idén augusztus közepén – a tavalyihoz hasonlóan – Sopronban került megrendezésre, 117 fővel. A karszalagokra írt mottó a „Reality-check”, azaz „A valóság keresztény szemmel”. A 13-18 éves korosztályt délelőttönként szakértői előadások, kerekasztal beszélgetések és ezek nyomán kiscsoportos beszélgetések várták. Nagy hangsúlyt kapott a személyes és közösségi imádság is: be lehetett térni a kis kápolnába, mindennap volt szentmise, gyónási lehetőség, egyik este pedig imaösvény és dicsőítés, szentségimádással összekötve. Ugyanakkor igazi tábori hangulat uralkodott, a szó hagyományos értelmébe véve: csodás alpokaljai természeti környezetben, bográcsban főtt finomságokkal, lavórban mosogatással, rengeteg sporttal, egy kirándulónappal, akadályversennyel és bátorságpróbával az esti sötétben. A szervezőket a kintről érkező bajosan tudta beazonosítani, hisz alig pár évvel idősebbek a kamaszoknál, egyik generáció a másiknak adja át a jó 20 éves múltra visszatekintő tábor stafétáját. Még javában zajlott a program, amikor kifaggattam a tábor két „fehér”-jét, azaz a szervező csapat koordinátorait, akik évközben is összefogják a T4U programokat.

Mit kell rólatok tudni, mit csináltok az életben?

Barlay Rita: A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanulok, angol-olasz tanári szakon. Két éve vagyok Teens for Unity „fehér”, illetve kiskorom óta tartozom a Fokolárhoz. Ez sokadik táborom, már nem is tudom összeszámolni.

Óvári Ambrus: Én a budapesti Corvinus Egyetem hallgatója vagyok, gazdálkodás és menedzsment szakon. Már nekem is a sokadik táborom, de nekem ez volt az első ebben a szerepkörben, bár már korábban is besegítettem a színcsapatban (szerk.: a különböző feladatokkal megbízott szervezők csoportja).

Sok program fellelhető más magyarországi keresztény kamasztáborokban is. Mi mégis a T4U tábor jellegzetessége?

Rita: Hirtelen a közösség ereje jut eszembe. Sok hasonló táborban megfordultam, ezért bátran ki merem jelenteni, hogy itt nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy a résztvevők megtapasztalják a közösséghez való tartozást, és teljes mértékben önmaguk lehessenek. Persze más helyeken is beszélgetünk, és lehet, hogy meg is tudunk nyílni, de nem feltétlenül érezzük ugyanezt a biztonságot. Itt olyan közeget tudunk biztosítani a fiataloknak, ahol igazán őszintén kapcsolódnak egymáshoz, és kiderül számukra, hogy ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint a többiek, valamint megerősödnek abban, hogy ugyanúgy szemben akarnak úszni az árral.

Ambrus: Valóban, ez nem egy hangsúlyosan tematikus tábor, ahol mondjuk, űrlényekkel vagy autókkal foglalkozunk. Egy meghatározott mottóval kezdünk, de a témák nem szigorúan eköré épülnek, hanem különböző, olyan témákat próbálunk feldolgozni, amelyek érdeklik az ideérkezőket. Az a fő cél, hogy egy bázisközösséget nyújtsunk a kamaszoknak, a fiataloknak, amire tudnak támaszkodni, akár beleszülettek egy katolikus családba, akár még csak keresik magukat. Legyen egy olyan közösség, amihez tudnak, tudunk fordulni, illetve együtt tudunk az istenkapcsolatunkban előremozdulni.

Ha a fő cél, hogy közösséget adjatok, akkor nyilván nem elég ez az évi egy alkalom. Hogyan biztosítjátok a folytonosságot?

Ambrus: Vannak év közben is programjaink. Egyrészt szokott lenni ősz közepén egy tábor after (szerk.: utótalálkozó), hogy találkozzunk azokkal, akiket ez jobban érdekel. Adventben szoktunk szervezni egy lelkigyakorlatot, annak inkább az elcsendesülés a fókusza, jobban odafigyelve a lelkiség üzenetére, amit kevesebb sporttal, több elmélkedéssel kell elképzelni. Van egy farsangi mulatságos hétvégénk is, tavasszal pedig egy sportnappal zárjuk az évközi programok listáját, ahol viszont – mint a neve is mutatja – teljesen a sport van középpontban, majd nyáron újra jön a tábor.

Milyen értékrenden alapulnak ezek a táborok és T4U programok?

Rita: A legnagyobb fókusz a keresztény értékek átadásán, illetve ezek megélésén van. Hozzátenném még, hogy a Fokolár lelkiségének fő üzenete is talán az, hogy az egymás közti szeretetet gyakoroljuk: azt, hogy hogyan tudunk másokhoz fordulni. Mi igyekszünk ezt belevinni a programokba. A fórumok között ma például lesz szó önkéntességről is, hisz ez is egy formája annak, ahogyan mások felé nyithatunk. Ahogy te is említetted, Ambrus, szoktak jönni olyan fiatalok is, akik nem katolikus vagy nem is keresztény családba születnek bele, de ugyanúgy megtalálják itt a helyüket. Igyekszünk nekik is teret biztosítani, és segítünk nekik elindulni azon az úton, ami felé érdeklődnek. Szerintem egyébként ez egy hatalmas pozitívum ebben a közösségben, hogy képesek vagyunk megtartani ezeket az embereket, és segíteni, utat mutatni nekik, hisz a gimnáziumban és máshol gyakran nincsenek körülvéve hasonló gondolkozású, értékrendű emberekkel.

„Boldogság és szorongás”; „Én használom vagy engem használ? Beszélgessünk a social médiáról”; „Párkapcsolat, egy igazi kalandtúra”, „Föld az emberért – ember a Földért?”; „Önkéntes vagyok – adok vagy kapok?”; „A test teológiája”: hogyan, mi alapján választottátok ki az idei témákat, és miért pont ezekre fókuszáltatok?

Ambrus: Általában igyekszünk felmérni az aktualitásokat, ami az ilyen korú fiatalokat érdekli, és ezt összehúzni azzal, hogy milyen üzenetet szeretnénk mi átadni. Így lett – szerintem kimondottan jó – fő mottó idén a „Reality-check”, „A valóság keresztény szemmel”.

Rita: Már egy ideje arra törekszünk, hogy a témák között legyen, amelyik az istenkapcsolatunkat veszi célba, az elmélyülést segíti. Mindig van párkapcsolati témánk is, a fő témához kapcsolódva, illetve a társadalom felé nyitó, avagy társadalmi témáink, és előjön az önmagunkkal való kapcsolat. Pont ez a négy témakör fontos ennek a korosztálynak, így idén is ezek köré épültek az előadások.

Milyen szempontok alapján hívjátok meg a szakértőket?

Ambrus: A szűrőnk legkisebb rostája az, hogy az előadó jó keresztény értékrenddel rendelkezzen, őszintén és önazonosan tudjon beszélni. Preferáljuk a lelkiségen belüli embereket, hiszen mégiscsak ők értik a leginkább azt, hogy miről is szól ez az egész fokolárosdi, de az „indigóink”, tehát a programmal foglalkozók kiváló kapcsolatainak hála, az idén is sikerült külső előadókat is megszólítani. De csak olyat hívunk meg, akit valaki közülünk már ismer, így általában nem kapunk zsákbamacskát.

Nem egy-két személy, hanem egy nagyobb számú csapat készíti elő a Teens 4 Unity táborokat, hosszú hónapok munkájával, talán más fokoláros programokhoz képest is egyedülálló módon. Tudtok erről mondani valamit?

Ambrus: Szigorú értelemben véve a készülés már akkor elkezdődik, amikor véget ér az előző tábor, ez leginkább azt jelenti, hogy a táborhelyet lefoglaljuk. A szervezői csapatot novemberben kezdtük idén összeszólítani. A tél folyamán megalakult, és februártól kezdődött el igazán a munka, akkor gyűltünk össze a szervezőkkel egy első találkozóra, és belöktük a szekeret.

Rita: Sokak számára meglepő, hogy a szervezőcsapatunkat leginkább 20 év körüli emberek alkotják. A felnőtt korosztály is segít nekünk, és én nagyon szeretek velük dolgozni, mert ők még emlékeznek arra, hogy nekik milyen volt. Elmondják, hogy szerintük mi lenne fontos, mit hogyan lehetne csinálni, és egyébként nagyon fogékonyak az új ötletekre. Úgy érzem, hogy az előkészületek során megvolt köztünk egy alapvető bizalom, és teret tudtunk adni minden embernek, mindkét korosztályból, így jól ment a táborszervezés. Elérhetőek voltunk egymás számára, és tudtuk, hogy mivel kihez fordulhatunk. Nem mondom, hogy minden gördülékenyen zajlott, de bármi új ötlet felmerült, megosztottuk egymással a véleményünket. Ha nem tudta valaki elfogadni, átbeszéltük.

Ambrus: A szervezőgárda összetétele egy tudatos fiatalítás eredménye volt, de ez korántsem azt jelenti, hogy ne lenne szükségünk felnőttekre, és hogy ők ne segítenének nekünk. Szeretnék kiemelni főleg két családot, akik az év folyamán is támaszaink voltak. Az egyik a Hományi család, különösen az idősebbik Hományi Laci, aki a pénzügyeinket viszi, óriási könnyebbség volt, hogy rá bármikor lehetett számítani. A másik a Vadász házaspár, akik évközben a szervezői csapat egyfajta hátországaként szolgáltak. Említettem az első szervezői találkozót februárban, ebből volt még egy májusban is. Ilyenkor ők voltak ennek a házigazdái, befogadói.

Ha kicsit hátraléptek a szervezői feladatoktól, nyűgöktől, az eddigiek alapján mi a benyomásotok, mi az idei tábor jellegzetessége?

Rita: Több napja azon gondolkodom, hogy mennyire lelkesek idén a táborozók. Persze eddig is így volt, de nekem most feltűnő, ahogy kiveszik ők is a részüket. Főleg az újak részéről meglepő ez, mert nekik nyilván nehezebb beilleszkedni, úgymond joguk lenne arra, hogy kisebb aktivitással legyenek jelen. A szervezőcsapat tagjain is pozitívan meglepve láttam, hogy bármi váratlan helyzet adódott, beleálltak, megtették a részüket, kérés nélkül, vagy kérésre, de mindig segítettek a helyzeteket megoldani.

Ambrus: Én is kiemelném az aktív jelenlétet. Szerintem nagyon érett hozzáállás kamaszként az, ha az ember úgy megy valahova, hogy többként akar hazajönni, mint ahogy otthon felült a vonatra, beszállt a kocsiba. És a csoportvezetőinktől kapott visszajelzésekből is az derül ki, hogy a csoportokban komoly beszélgetések, kvázi „munka” zajlik, mindenki céllal van itt, szeretne fejlődni.

Megszólítottam néhány résztvevőt is, hogy mondjanak pár szót frissiben az itteni élményekről. Homoki Melinda és Marosfői Lili először vesz részt T4U táborban, Hományi András egész családjával csecsemőkora óta jár, mint mondja, 16 éves létére ez a 15. tábora, Barlay Miklós harmadjára, Horosz András pedig másodjára van köztük. Szavaik igazolják és tovább színesítik a szervezők beszámolóját.

Várakozásotokhoz és más táborokhoz képest milyen ez a tábor?

Homoki Melinda: Egy általános iskolai barátnőmtől hallottam róla, és egy kicsit más, mint például egy plébániai vagy egy cserkésztábor, olyan szempontból, hogy itt mindenki nagyon nyitott. Pedig rengeteg az új ember, de mindenki jól tud ehhez alkalmazkodni. Én inkább introvertált vagyok, ezért először nehezebb volt megnyílni, például a kiscsoportos beszélgetéseknél, de sokat segítettek a csoporttársaim és a csoportvezetőm, hogy én is el merjem mondani a véleményem az előadásokról, és most már nagyon jól érzem magam.

Horosz András: Tavaly még nagyon sok volt ez az egész nekem, most már egészen megszoktam, eléggé bent érzem magam a közösségben, meg tudom a neveket, ismerem az embereket. Idén már csoportvezető is vagyok. Én sok különböző táborba járok, nagyon jók, de itt ez sokkal jobb alkalom arra, hogy új embereket megismerhessek, és olyanokkal is találkozom, akikkel amúgy nem találkoznék. Amit még kiemelnék, hogy mennyire befogadó társaság ez. A kaja is nagyon jó.

Marosfői Lili: Nekem is egy barátnőm szólt, ugyanúgy, mint a Melindának. Sokkal jobb, mint amire számítottam, mert tartottam tőle, hogy kicsit kívül leszek, de mindenki nyitott. Bár kinek-kinek megvan a baráti köre, de sosincs senki egyedül. Mindenki kedves, és a csoportvezetők is mindenkire külön-külön is figyelnek, ami szerintem tök fontos egy csoportban.

Az eddigiek közül melyik témák és melyik programok voltak nektek a legemlékezetesebbek?

Melinda: A házasságról és a párkapcsolatokról szóló téma volt számomra a legérdekesebb, ez adott a legtöbbet. Egy keresztény társaságban sem feltétlenül egyértelmű, hogyan is kell jó és egészséges kapcsolatban élni, és szerintem fontos, hogy már ilyen fiatal korban beszéljünk erről. Nekem az a gondolat tetszett különösen, hogy Istent is teljesen be kell vonni ebbe a kapcsolatba, Őt előrehelyezni. Így lesz teljes a párkapcsolat, mert Ő tud igazán teljesen két embert összekötni. A programok közül a bátorságpróba tetszett a legjobban, meglepő élmény volt. Hogy miért? Mert itt eléggé egymásra voltunk utalva, és nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy egy ilyen félelmetes, izgalmas szituációban hogyan reagálunk. Azt hiszem, ez nagyon összekovácsolta a kis csoportunkat, akikkel mentünk.

Lili: Kedvenc programom a táncház volt, sok közösségi és egyéni tánccal. Nagyon szeretek táncolni, és itt jó volt a hangulat, mindenki nagyon kedves volt. A témák közül a médiát emelném ki, mert szerintem a mai világban fontos, hogy beszéljünk erről, és hogy különböző, idősebb emberek ezt ne tanítsák, hanem a véleményüket fogalmazzák meg. Az előadás ráébresztett, hogy a közösségi média nagy hatással van az életünkre, és fontos, hogy tudatosan használjuk.

Horosz András: Én az előadásokat és lelki programokat emelném ki, közülük én is a médiáról szólót, amiről utána egy nagyon jó beszélgetés született a kiscsoportunkban. Eddig nem gondoltam bele, hogy mennyire formálja a személyiségünket a média. Én is a bátorságpróbát kell, hogy mondjam a legjobb programnak, ezen kívül nagyon szeretem a sok sportprogramot. Most a pingpongozást nagyon élem.

Hományi András: Nagyon élvezem ezeket a táborokat. Nekem a párkapcsolattal foglalkozó téma különösen tetszett, mert az alig egy éve megházasodott előadót, akit már régóta ismerek, egy új szemszögből ismerhettem meg. És a bátorságpróba is mindig nagyon tetszik. Általában ijesztő vagyok – most is –, és nagyon szeretem. Vicces hallgatni, ahogy sikoltoznak.

Barlay Miklós: Ez a harmadik Teens for Unity táborom, örülök, hogy ilyen jó. Idén csak résztvevő vagyok, de a tesóim meg unokatesóm szervezők, úgyhogy jövőre megpróbálok majd valahogy bekerülni ezekbe a körökbe.

Van-e még valami, amit mindenképp el akartok mondani?

Lili: Igen. Aki szeretne jó közösségben lenni, és új embereket megismerni, az jöjjön a T4U táborba!