Van helyünk, befogadott az egyház, s a lelkünk Istenre éhes…

’Egy kenyér, egy Test’ címmel mutatkoztak be a magyaroszági romapasztoráció keretében működő cigány közösségek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson szeptember 9-én, a „Remény Napján” a Hungexpo helyszínén. Megtérésről, a hívő közösségről, a cigányok helyzetéről, a Ceferino Alapítványról és a NEK-élményekről kérdeztünk néhány résztvevőt.

van-helyunk-befogadott-az-egyhaz-s-a-lelkunk-istenre-ehes

A programban tanúságot tettek hitükről a cigánypasztorációval foglalkozó lelkészek, világi munkatársak és közösségek is, s a szentmisén felcsendültek Oláh Patrik Gergő zeneszerző által erre az alkalomra íródott kompozíciójában a szentmise főbb liturgikus énekei lovári nyelven.

 

 

 

 

Az Új Város a nap folyamán több résztvevőt is megkérdezett, alábbi összeállításunkban erről olvashatnak.

 

A lovári szentmisén

 

A szentmisében cigány nyelvű könyörgést is mondott. Mit jelent ez az ön számára?

 

Csemer Csabáné, Ágnes (Mátraverebély): Számomra óriási dolog cigányként részt venni ezen a nemzetközi kongresszuson. A cigánypasztorációban dolgozom, mint önkéntes, emellett a Cursillo mozgalom munkatársa is vagyok. Felnőtt megtérőként itt találtam meg a helyemet, itt ismertem önmagamra Isten jelenlétében. A közösség nélkül ez nem menne, a békémet ott lelem meg.

 

Mi volt az a fordulat az életében, ami a megtéréshez vezetett?

 

Cs. Ágnes: A fiamnak a halála volt ez, aki egy munkahelyi balesetben veszítette el az életét. Dúl Géza atya és Székely püspök úr segítségével Istenhez fordultam, s ebben a közösségben találtunk támaszra a férjemmel együtt. Reményt ad, hogy hitünk szerint odafent majd találkozunk a fiammal, Krisztus mellett.

 

Csemer Csaba és Csemer Csabáné Ágnes, Mátraverebélyről

 

Ön korábban részt vett a helyi önkormányzat munkájában képviselőként is. Mi a tapasztalata, hogyan élnek a cigányok vidéken?

 

Csemer Csaba (Mátraverebély): Bár már nem vagyok képviselő, de több településen megfordulok, s nagyon sok ismerősöm van nem csak a cigányság körében. Ha a mai állapotokra gondolok, a szívem összeszorul. A cigánytelepeken jelen van a drog, az ital, a prostitúció, a munkanélküliség, a kilátástalanság. Mindig reménykedem abban, hogy jön egy új generáció, aki másként akar élni, de azt látom, hogy a 15-16 éves gyerekek is elvesznek ebben a helyzetben. Tehetetlennek érzem magam, imádkozom értük, s lehetőségeim szerint másként is segítek, de mindez nagyon kevés.

 

Régebben jobb volt a helyzet?

 

Cs. Csaba: Nem sírom vissza a régi időket, amikor a cigányok hivatalosan még a statisztikákban sem szerepeltek. De volt egyfajta államilag szabályozott foglalkoztatás, ahol ellenőrizték azt, hogy valaki dolgozik-e. Nem kóborolhattak éjszaka, még nem terjedt el a drog, az italmérést is korlátozták. Ez a kormány megpróbál valamit tenni, de a leszakadó rétegek felzárkóztatása óriási erőfeszítést és sok forrást igényel. Szakemberek segítsége kell ahhoz, hogy újjáépítsék bennünk az összetört, elvesztett emberi méltóságot.
Én azt gondolom, hogy jó lenne megszüntetni a hermetikusan elzárt cigánytelepeket, ahol mélyszegénységben élnek az emberek. Az is fájó dolog, hogy sokan arra kényszerülnek, hogy feketén dolgozzanak. Persze vannak olyanok is, akik ebből meggazdagodnak, de a többség éhbérért dolgozik, s még nagyobb nyomorba süllyed. Bejelentett munkahely nélkül pedig azokban az állami juttatásokban, támogatásokban, (mint a CSOK, a házvásárlási, -felújítási kölcsönök) sem vehetnek részt, amiket a kormány most elindított.
Én csak egy egyszerű cigányember vagyok, de úgy gondolom, hogy a gyógyír a becsületes munkalehetőség lenne, s az is, hogy a törvényes keretek között megköveteljük ezekben a közösségekben is a társadalmi normák betartását.

 

Zarándokok a NEK roma napján.

 

Egy ilyen rendezvény, vagy a hívő közösség, mit tud segíteni ebben?

 

Cs. Csaba: Ha lehetett volna, én minden cigány embert elhoztam volna ide. A keresztény közösségekben nincsenek már azok a falak, amikbe nap mint nap beleütközünk. Nagyon sok nagyméltóságú ember: bíborosok, püspökök, tudós emberek vettek részt ezeken a programokon, de mind egy testvéri közösséget alkottunk, semmilyen megkülönböztetésben nem volt részünk, mert a központban a Jóisten van. Van helyünk, befogadott az egyház!
A papságnak nagy szerepe és felelőssége van abban, hogy a Krisztus arcát hordozza. Nem föltétlenül a karitatív dolgokban, persze arra is szükség van. Kenyeret kell adni az éhezőknek, de nekünk a lelkünk éhes az Istenre!

 

Farkas József a NEK családi napján

 

Hogyan került kapcsolatba a Ceferino Alapítvánnyal?

 

Farkas József (Boldog Ceferino Alapítvány, Esztergom): Én lovári nyelvet beszélő cigány családból származom. 2017-ben kezdődött a történetem a Ceferino Alapítvánnyal. Részt vettem egy misén, ahol Székely püspök úr lovári cigány nyelven szólt hozzánk. Ekkor kezdődött az én megtérésem. Aztán a püspök atya elküldött lelkigyakorlatra, ami 180 fokban megfordította az életemet. A közösség részese lettem, s én is segíteni szerettem volna, az egész családommal együtt.

 

A Boldog Ceferino Alapítvány sátra a NEK családi napján

 

József, Ön említette, hogy nagy szerepet játszott a megtérésében az is, hogy a saját anyanyelvén hallotta Jézus tanítását. Ma már egyre kevesebben beszélik ezt a nyelvet.

 

F. József: Sajnos ezt én is tapasztalom. A mai digitális kultúra egyre jobban kiszorítja a lovári anyanyelvünket a családon belül is. Mi azon vagyunk, hogy mind a nyelvünket, mind a népviseleti tradícióinkat is megőrizzük és tovább tudjuk adni.

 

Mit jelent az ön számára ez a rendezvénysorozat?

 

F. József: Nekem nagyon nagy dolog, hogy ez a nemzetközi kongresszus helyet adott a cigányságnak. Hogy olyan emberek is megismerhetik a mi kultúránkat, értékeinket, akiknek eddig nem volt alkalmuk erre. Én nagyon örülök és hálás vagyok az Úrnak, hogy ez sikerülhetett. Meg tudjuk mutatni, hogy mi is az egyház részei, Isten gyermekei vagyunk, és ugyanúgy tudunk szeretni, mint mások. Sajnos még mindig van a világban előítélet, ez nem bőrszíntől függ. A cigányok is táplálhatnak előítéleteket. De úgy gondolom és tapasztaltam, hogy ahol szeretet van, ahol Jézus jelen van, ott az előítélet megszűnik.

 

A szendrőládi közösség a színpadon (Magyar Kurir)

 

Egy népes csoporttal érkeztek Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből, nem csak családokként, de egy zenekari csoport tagjaiként is.

 

Rézműves Jenő (Szendrőlád): Mi a Cursillo mozgalom oszlopos tagjai vagyunk, tizenketten, mint az apostolok. Szeretnénk tanúságot tenni Jézus Krisztusról a világban.

 

Hogyan fogadják az emberek?

 

R. Jenő: Huszonöt év távlatából elmondhatjuk, hogy örömmel és elfogadással. Van olyan település, ahová minden évben visszahívnak. Az emberek várják a mi énekeinkkel, a hitünkkel kifejezett tanúságtételünket.

 

Ez a rendezvény mit adott Önöknek?

 

R. Jenő: Csodálatos dolog, hogy Magyarország egy ilyen lelki feltöltődés helyszíne lehet. Sok nemzet, nemzetiség és különböző felekezetek, vallások képviselőinek részvételével. Itt a COVID járvány idején arra figyelmeztet, hogy össze kellene tartanunk, összefognunk, imádkoznunk. Szükség van a konkrét segítségre, a gyógyszerekre, de nem lehet mindent egészségügyi ellátással meggyógyítani. A lelket csak a Szentlélek által lehet meggyógyítani.

 

Szendrőládiak egy cigánypasztorációs konferencián (Magyar Kurir)

 

Milyen benyomást tett Önökre a cigány nyelvű mise, a szerzemények, a dalok?

 

R. Jenő: A mi kis együttesünknek van egy hagyománya és tapasztalata a szentmise liturgikus énekeinek cigány nyelvű előadásában. Cigányul is és magyarul is énekeljük a katolikus miserend énekeit. A mostani zenekari feldolgozásban elhangzó produkció valóban művészi volt, de számomra személy szerint nem adta annak a meghittségnek, áhítatnak az élményét, amit például Székely püspök atya cigány nyelvű homíliája, vagy a közösségünkben elhangzó cigány nyelvű imádságok, énekek.

 

Milyen gondolatokkal, érzésekkel várják a Szentatyát?

 

R. Jenő: Nekünk már egyszer lehetőségünk volt a pápa közelében lenni, amikor zarándokként áldásában részesültünk Rómában. Most mi is szeretnék visszaadni az áldást, szeretetet, amit tőle kaptunk. Ő mindig elmondja, hogy a szegények helye nem az egyház peremén, hanem a szívében van. A szegények pápája, s ez bennünket nagy reménnyel tölt el. Ha jól megy a sorunk, ha tehetősebbek vagyunk, csak magunkra hagyatkozunk, s megfeledkezünk Istenről, a szeretetről. Mi a kis közösségünkben immár 25 éve arra törekszünk, hogy amit teszünk, amiről beszélünk, vagy éneklünk, azt lélekből, lélekátadással tegyük. Mindez pénzben nem mérhető.

 

 

Székely János püspok tanúságtétele a NEK roma napján

 

Az interjúk után még egy kis ízelítő a programból: a délutáni fakultációs előadások során Székely János szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Romapasztorációs Bizottság elnöke roma nyelven köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében emlékeztetett, hogy a Szentírás tanítása szerint Isten különösen szereti a szegényt, a szenvedőt, a cigányság pedig haza nélkül, igen gyakran óriási szegénységben él a társadalmaink peremén.

A püspök rámutatott, hogy a keresztény hitnek óriási szerepe van a felzárkóztatásban, ugyanis, ha egy ember megérti és átéli azt, hogy ő is Isten gyermeke éppúgy, mint bárki más, akkor „teljesen másként fog viszonyulni a családjához, munkájához, szabadulni fog a szenvedélyek rabságából, másként áll a tanuláshoz és az egész életéhez”.

A romapasztoráció vezetője elmondta, hogy ma már 95 közösségi házat, roma szakkollégiumokat, iskolákat működtetnek, valamint munkatársak képzése is segíti a munkájukat, hogy a cigányság ne csak kívülről, hanem saját népétől is hallhassa az evangélium örömhírét.

Tanúságot tettek hitükről cigánypasztorációval foglalkozó roma és nem roma lelkészek és világi munkatársak, bemutatkoztak romák képzésével foglalkozó iskolák, szakkollégiumok, illetve a roma kultúra is különböző művészi produkciók formájában.

 

Dicsőítés a Szent László templomban (Magyar Kurir)

 

A program végén a roma és nem roma hívek dicsőítő énekek kíséretében vonultak át a kőbányai Szent László-templomba, ahol közösségek jelenlétében Székely János püspök Mária oltalmába ajánlotta a magyarországi cigányságot.
A felajánláson részt vett Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, Dúl Géza cigánypasztorációs referens, Michels Antal józsefvárosi plébános, Kanyó Árpád hodászi parókus, Farkas Félix roma nemzetiségi szószóló, ifj. Lakatos György hegedűművész és sokan mások, köztük kárpátaljai és erdélyi testvérek és papok is.

 

Fotó: Kezdőkép: A NEK Hungexpón szeptember 9-én, facebook/nek2021. Belső képek: facebook/nek2021, Új Város (Fialovszky Magda, Mészáros Endréné), Magyar Kurír

Legújabb könyveink: