A kávé illata adta az ötletet

A szabadságról visszatérve meglepetés várt a munkahelyemen: munkatársunk a gyakornoki ideje végeztével az én irodámban kapott helyet. Ugyan nem nyomult be az „én” zónámba, mégis ellenszenves volt az első pillanattól. Nem tetszett, ahogy tett-vett, ahogy szapult mindent és mindenkit… Hogy tudok majd vele együtt dolgozni? Testben és lélekben megerősödve jöttem vissza a munkahelyemre: a családdal egy lelkigyakorlaton vettünk részt, ahol az evangélium életre váltása volt a téma. Tessék, máris itt a próbatétel: kaptam egy „nehéz” esetet. Épp azon töprengtem, hogyan szerethetném őt, amikor kávéillat szállt felém… Mekkora ötlet! Habozás nélkül elindultam, hogy hozzak két kávét: egyet neki, egyet magamnak. Kollégámat meglepte a váratlan gesztus: „Honnan tudtad, hogy pont egy kávéra lenne szükségem?”. „Gondolatolvasó vagyok”, mondtam nevetve. Ez az egyszerű kedvesség elmosta a gátakat, megváltoztak a dolgok és később barátok lettünk.

V.J.M., Spanyolország

A kórházban rendszeresen éjszakai ügyeletet kellett vállalnom egy orvoskollégámmal. Ő nem gyakorló keresztény – azt látva, hogy én majdnem minden nap misére megyek, gyakran kigúnyolt. Az ügyeletünk egész éjjel tart, de ő sokszor már késő délután magamra hagyott, emiatt sokkal több munka hárult rám. Ennek ellenére igyekeztem nyitott maradni felé, nem ítélkeztem. Ez így ment egy hónapig, kettőig… Egyik nap azt mondta, hogy szeretne velem eljönni misére: „Ezekben a hónapokban nagyon sokat tanultam a Te csendes szeretetedből”. Azóta pedig nem csak ott marad a műszak végéig, de arra is figyel, hogy éjszaka ne fáradjak ki túlságosan.

Bashar, Irak

A templomból jöttünk kifelé a fiammal, amikor odalépett hozzánk egy koldus. Elővettem a tárcámat, és odaadtam az összes pénzt, ami nálam volt, 20 eurót. A fiam csodálkozott, sokallotta, de megnyugtattam, mondtam, hogy minden szegényben ott van Jézus, és én úgy éreztem, hogy oda kell adnom mindent, ami a pénztárcámban volt. Hazaérve nekifogtunk rendet tenni abban a szobában, ahol vendégül láttunk egy házaspárt, akik a beteg rokonukhoz jöttek a városba. Ahogy lehúztuk a párnahuzatot, kiesett belőle 200 euró. Mi szállást adtunk nekik, így lehetővé téve, hogy meglátogassanak egy szenvedő embert, és ők ezzel akarták meghálálni. A kéregető asszonyra gondoltam, és hálát adtam Istennek.

M. G., Olaszország