velem történt
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” Alább arról olvashatunk, hogy a júliusi életige mennyi erőt tudott adni egy kilátástalannak tűnő helyzetben.
Csepp a tengerben?
Évekkel ezelőtt olvastam egy cikket egy egyetemen folytatott kísérletről, amelynek röviden az volt a lényege, hogy a kísérletben részt vevő kutatók kinyomtattak egyetlen mondatot nagy betűkkel, majd a papírt kitűzték egy jól látható helyre: egy faliújságra az egyetem legforgalmasabb büféjében. (Igen, több büféjük is volt, nagy volt a kampusz, na.) Amennyire emlékszem, a mondat így hangzott: „Gondolkodtál már ma az univerzumon?”
A büfét látogató hallgatók teljesítményéről a papír büfébeli debütálása előtt és után is gyűjtöttek adatokat, majd ezeket összehasonlítva azt találták, hogy a büfét látogató egyetemisták teljesítménye szignifikánsan javult az „után” szakaszban.
Mindez azért jutott eszembe, mert nem mindig sikerül a mostani helyzetet tágabb perspektívából szemlélnem. Néha úgy érzem, hogy a lakásba szorultság mentálisan is falakat emel körém. Arra is rájöttem viszont, hogy belső erőforrásaimhoz nem a saját világom részleteinek elemezgetésével fogok visszatalálni. Inkább azáltal, hogy egy rendszer részének, és önmagában is egésznek tekintem magam. Nem a csillagok kémiai összetevőinek elemzésére van szükségem, hanem arra, hogy megcsodáljam a Tejútrendszert, és rájöjjek, hogy abban én is ott vagyok; az pedig ott van annak a szemében, akire éppen nézek.
Ebben az útkeresésben találtam rá a XIII. századi szúfi misztikus perzsa költő, Rumi verseire. Egyik kedvenc idézetem tőle nagyon sokat segít a jelen helyzetben. Bár magyarul úgy mondjuk, „csepp a tengerben”, a fordítás így hangzik:
„Nem egy csepp vagy az óceánban, az egész óceán vagy egy cseppben.”
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Bärbel Bauer / Pixabay
