Egy (két) történet

Évek óta szeretnék a tenger mellett nyaralni a családommal, de évek óta ennek elsősorban anyagi akadálya van. Így volt ez ebben az évben is. (Bár nincs sok pénzünk, eddig még minden évben tudtunk valahol nyaralni. Ebben az évben is több ember szeretete tette lehetővé, hogy két hetet pihenjünk együtt.)

Ezekben a napokban, amikor a nyaralásból megjöttünk, férjem váratlanul, meglepően nagy jutalmat kapott. Első gondolatom az volt, ha ezt három héttel ezelőtt tudjuk, még talán a tengerhez is eljutottunk volna. (Bár ebben az évben megy férjhez a lányom, úgyhogy soha jobbkor nem jöhetett volna ez a pénz.)

Hazaérve a nyaralásból, a csomagok lepakolása közben észrevettük, hogy csöpög a cirkó, és az alatta a falnak támasztott rajztábla a két hét alatt kicsit megpenészedett.

Szerelőt kellene hívni.

Még azon a héten munkából hazajövet erős gáz szag volt a lakásban, úgy tűnt a vízmelegítőből származik, ezért el kellett zárni azt. Ennek következtében a konyhában és a fürdőszobában csak hideg víz volt. (Frissek a reggelek, hideg vízben zuhanyozunk. Vizet kell melegíteni a mosogatáshoz. Elgondolkozom azon, hogy mennyire hozzászokunk a civilizációhoz. Milyen természetesnek veszek dolgokat, mindez mintha járna nekem.)

Három nap telik el így, muszáj találni egy szerelőt. Délután egy kedves család jön vacsorára hozzánk, de addigra talán végez a szerelő.

A cirkóból a tömítések eresztése miatt volt a csöpögés, de a szerelő megállapította, hogy a kazán több helyen átégett, szerencse kellene hozzá, hogy ezt a telet kihúzza. Mindenesetre az égéstermék részben visszajut a lakásba, és ez veszélyes. (Még jó, hogy nem Karácsonykor és mínusz 20 fokban derült ez ki.)

Nem sokkal később a szerelő a vízmelegítőről azt mondja, hogy ezt már nem hajlandó javítani, ez életveszélyes, ki kell cserélni. (Visszaemlékezünk, hogy négy-öt éve nagy rábeszélésre volt szükség ahhoz, hogy az akkori szerelő hajlandó legyen megjavítani. Most azonban minden ilyen kísérlet hatástalannak bizonyul. Végül is nyertünk pár évet.)

Készítem a vacsorát a vendégeimnek. Még a fagyihoz néhány szem szedret szedek a kertben. Furcsa csöpögő zajt hallok, ahogy a ház oldalánál állok. Ahogy jobban megfigyelem, látom, hogy a ház hosszanti oldalán a szigetelés tetején folyik a víz kifelé. Ez nem lehet igaz! Pár éve egy szennyvíz csatorna törése során áztunk el. Ha ez megismétlődik!? (Szerencse, hogy nyár van és érik a szeder. A múltkori csőtörés télen volt, a kifolyó víz ráfagyott a falra, ezért sokkal később vettük észre, csak akkor, amikor már a beépített konyhaszekrény belülről penészedett.)

Rohanok be, még itt vannak a szerelők, mondom mit láttam. A szerelők együttérzőek, de három nap múlva szabadságra mennek, komolyabb bontással járó munkát nem vállalnak. A cirkót és a vízmelegítőt még meg tudják javítani elutazásuk előtt. Megígérik próbálnak ajánlani valakit.

A vízóra elzárásával, megállapítják, hogy folyamatosan pörög az óra, így nagy valószínűséggel a nyomócső sérült, és ezért folyik a víz ki a falon. (Legalább nem a szennyvíz terül szét a lakás alatt, csak a tiszta víz. Ha elzárjuk a felszálló-vezetéket, a nyolcból három lakásban nincs víz, de szerencsére egyikük, aki ezt legnehezebben viselné, nyaral. Sokáig azért nem lehet várni.)

Meleg nyári hétvége víz nélkül. Ki jön ide ilyenkor? A szerelők ismerősei nem érnek rá. Reklám-újsággal próbálkozom. Úgy tűnik, sok lehetőség van. Nem veszi fel. Nem ér rá. Ilyennel nem foglalkozik. Végre egyszer a vonal túlsó oldaláról: délután kijön.

Megérkezik, s kb. fél óra alatt öt ezer forintért megállapítja, hogy hol nincs csőtörés, és közli, ő ilyen bontással járó munkát nem vállal. (A szerelő szerint, a víz csöpögése a fal mentén a konyha magasságában a legintenzívebb, ezért szerinte ott van a hiba.

A férjem nem itt kezdte volna a bontást…)

A képlet világos, nekünk kell megtalálni a hibás helyet. De ki töri fel a vastag betont szombaton vagy vasárnap? (A szomszédasszony ajánl valakit, aki órabérben bont ott, ahol kérjük, és tud jönni vasárnap.)

A lakásban terjengve száll a por, ‘kutató-szellőző’ árkok többfelé, ahol a salakfeltöltés az elkövetkező hónapokban ki tud szellőzni. Vasárnap délután, megvan a lyukas csőszakasz, nem is egy helyen folyik a víz.

A gyorsszolgálat kijön, kijavítja a hibát. A kivett cső elképesztő állapotban van: több helyen lyukas, pedig még húsz éve sem épült a házunk. Vajon még hány ilyen időzített bombán ülünk? (Hazavisszük az embert, aki a bontást végezte. Még elérjük az esti misét. Elgondolkodom Isten szeretetén, aki gondoskodott rólunk, és előre elküldte a pénzt arra, amire nem is gondoltuk, hogy szükségünk lesz rá.)

M. K. (Budapest)