Ha kicsit körülnézünk, mindig látunk begyógyítandó sebeket, reparálásra szoruló kapcsolatokat. Az alább közreadott tapasztalatok azt mutatják, hogy mekkora öröm, amikor meghallgatásra talál az imánk, milyen szép gyümölcsöket terem ...
Fűtést karácsonyra
Szenteste nem könnyű kilépni a komfortos, fűtött szobából, de ha elromlott a kazán…
Szenteste napján azzal a nyugalommal keltem fel reggel, hogy mindennel kész vagyok, már csak terítenem kell és néhány finomítás van hátra. A férjemre eddig nemigen várt feladat a készülődésben – kivéve a fenyőfa beállítását, mert hát ez mégiscsak a férfi dolga. Gondoltam, majd hallgatunk karácsonyi dalokat, játszunk a gyerekekkel, hisz olyan nehéz és munkás hetek állnak mögöttünk, hogy ez igazán kijár nekünk. Mielőtt ezeknek a kellemes elfoglaltságoknak szenteltük volna magunkat, kora délután átszaladtam a szemközt lakó nénihez egy tányér süteménnyel, mert ő még nem kapott tőlünk a szeretet ilyen formájából semmit ezekben a napokban.
Nagyon örült és a saját sütemény-kóstoló kis csomagját azzal adta át nekünk, hogy képzeljük el, a néhány házzal arrébb lakó – általunk csak látásból ismert – családnál tönkrement a kazán, így se fűtés, se meleg víz nincs náluk. A két kisiskolás lány kabátban van otthon, fürdeni, aludni majd a mamához mennek.
Szíven ütött a történet, feldúltan mentem haza. Otthon elmeséltem és hajlottam rá, hogy hívjuk át őket, van annyi ételünk és székünk, négy ember bőven elfér még aludni is nálunk… De a férjemnek jobb ötlete támadt. Átcsengetett hozzájuk. Még sosem beszéltünk velük és a férj is meglepődött, amikor kinyitotta az ajtót. Hamar kiderült, súlyos leukémiás beteg és a kezelések miatt most nagyon rossz napjai vannak. Ígérte egy szerelő, hogy ünnepek után kijön megnézni a kazánt, de már látatlanban azt mondta, hogy valószínűleg több tízezres lesz a javítási költség. Férjem megvizsgálta, hogy mi lehet a gond és néhány óra alatt sikeresen megjavította a készüléket. Nem mondom, hogy nem aggódtam, ahogy az órák csak teltek – múltak és lassan közeledett a vendégek érkezése a szentestei vacsorához, Attila pedig sehol. A telefonját sem vitte magával, de hát úgyis tudtam, hogy hol van…
Meg is érkeztek a szüleim szépen felöltözve, alkalomhoz illően. Restelkedve mondtam, hogy Attila még nincs itthon, viszont a halászlevet be kellene fejezni, mert ugyan már csak a halat kell belerakni, de a végső ízét mégiscsak az adja meg, aki készítette… Édesapám szó nélkül felgyűrte az ingujját és nekilátott befejezni a „férfimunkát”.
Mire asztalhoz kellett ülni, Attila is hazaért. Akkor este mindegyikőnk szívében megszületett a kis Jézus, ahogy ott ültünk az ünnepi asztal körül annak boldog tudatában, hogy odaát egy egész család ülhet a meleg ebédlőben és adhat hálát Istennek velünk együtt.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Állókép: Akira Giulia/Pixabay, borítókép: Paolo Bros/Pixabay
Forrás: Új Város 2017/6.