Szilárd 36 éves közgazdász, Viki 27 éves, jelenleg otthon van kisbabájukkal, Hildával. A Dél-Alföldön, Mórahalmon élnek. A nyári gödöllői Máriapoli résztvevőivel osztották meg alábbi tapasztalatukat arról, ahogyan egy nagyon nehéz élethelyzetet Istenre hagyatkozva mások iránti felajánlássá alakítottak át.
Olvasási idő: 2 perc
Kezdőkép: A cikk szerzői az Élő Betlehemen Szegeden 2024. december 21-én. Fotó: id. Erhardt Gyula
Szilárd: Egy évvel ezelőtt voltunk utoljára Medjugorjéban, és utazásunk kapcsán kézzelfoghatóvá vált Mária működése: a Mária-szobornál ugyanis többekért imádkoztunk, és kéréseink egy része később – amint erről még mesélünk – beteljesedett. Úgy gondoljuk, hogy ezekhez az imameghallgatásokhoz köze lehetett annak a próbatételnek, ami Hilduska születésénél történt.
Viki ugyanis a terhessége végén életveszélyes helyzetbe került, sürgősségi műtétre volt szüksége, ami közben több orvosi és kórházi mulasztást is észleltünk. Ennek a hirtelen kialakult vészhelyzetnek az ideje egybeesett a Fokoláre Mozgalom elkötelezettjeinek, a fokolariniknek Rómában tartott találkozójával. Viki anyukája is kint tartózkodott, és továbbította ezt az imaszándékot, így nagyon sokan imádkoztak érte, értünk.
(Pixabay)
Viki: Mikor belegondolok, hogy milyen sokan imádkoztak értünk, hála és meghatódottság tölti el a szívemet. Az anyai fájdalmakat felajánlottam Máriának, különösen azoknak a szándékaira, akikért Medjugorjében közbenjártunk, és gyermekáldásra vágytak, vártak. A felajánlásunk után két házaspár megkapta a gyermekáldás kegyelmét. Szeretném kihangsúlyozni, hogy bár voltak hiányosságok a szülés során, amelyek haragra adhatnának okot, a szívemben mégsem a dühöt érzem, hanem csak hálát Istennek.
Élő Betlehem Szegeden 2024. december 21-én. Fotó: id. Erhardt Gyula
Szilárd: Nem sokkal Hilduska születése után minket ért az a megtisztelő feladat, hogy a szegedi, évente megrendezett Élő Betlehem alkalmával három fős családunk alakíthatta a Szent Családot. A korábbi nehézségek lehetővé tették, hogy jobban átéljük Mária és József küzdelmeit. Átéreztem azt a tehetetlenséget, amit talán József érezhetett, hogy nem tudok többet tenni a családomért, csak további segítséget kérek, kopogtatok, hogy nyissanak ajtót.
Viki: Engem ebben a szerepben az első pillanat ragadott meg, amikor az angyali üdvözletkor Mária ott állt egyedül az angyal előtt. A gyermekáldás szépségével és nehézségével én is ugyanígy éreztem magam kezdő anyukaként. Ha egyedül is álltam az angyal előtt, a könnyeimmel küzdve, akkor is ott éreztem, hogy mögöttem áll a férjem, a családom és a közösség.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: 2024.12.21 Élő Betlehem Szegeden, Erhardt Gyula (2), illusztráció, Pixabay (1)
Nagyon szeretek sétálni. A nap végén majdnem kötelező a lelkemnek egy kis mozgás, de van amikor napközben is leszaladok a közeli parkba, hogy a tó körül tegyek egy-két kört. Most ebben a lassan kettő hónapja tartó különleges ...
2022. december 31-én vette magához a Mennyei Atya Luisa Del Zanna-t, az egyik első firenzei fokolarinát. Fiatalon néhány évig tanítónőként dolgozott, részletesen le is írta az ott szerzett élményeit: az egyik tapasztalat ...
Megvan az az érzés, amikor lázasan keresel valamit, de sehol nem találod, és egyszer csak bevillan egy kép és látod magad előtt a helyet, ahol otthagytad? Erikával is ez történt, és aztán elindult az elveszett kendő nyomában. Mit ...
