Szilárd 36 éves közgazdász, Viki 27 éves, jelenleg otthon van kisbabájukkal, Hildával. A Dél-Alföldön, Mórahalmon élnek. A nyári gödöllői Máriapoli résztvevőivel osztották meg alábbi tapasztalatukat arról, ahogyan egy nagyon nehéz élethelyzetet Istenre hagyatkozva mások iránti felajánlássá alakítottak át.
Olvasási idő: 2 perc
Kezdőkép: A cikk szerzői az Élő Betlehemen Szegeden 2024. december 21-én. Fotó: id. Erhardt Gyula
Szilárd: Egy évvel ezelőtt voltunk utoljára Medjugorjéban, és utazásunk kapcsán kézzelfoghatóvá vált Mária működése: a Mária-szobornál ugyanis többekért imádkoztunk, és kéréseink egy része később – amint erről még mesélünk – beteljesedett. Úgy gondoljuk, hogy ezekhez az imameghallgatásokhoz köze lehetett annak a próbatételnek, ami Hilduska születésénél történt.
Viki ugyanis a terhessége végén életveszélyes helyzetbe került, sürgősségi műtétre volt szüksége, ami közben több orvosi és kórházi mulasztást is észleltünk. Ennek a hirtelen kialakult vészhelyzetnek az ideje egybeesett a Fokoláre Mozgalom elkötelezettjeinek, a fokolariniknek Rómában tartott találkozójával. Viki anyukája is kint tartózkodott, és továbbította ezt az imaszándékot, így nagyon sokan imádkoztak érte, értünk.
(Pixabay)
Viki: Mikor belegondolok, hogy milyen sokan imádkoztak értünk, hála és meghatódottság tölti el a szívemet. Az anyai fájdalmakat felajánlottam Máriának, különösen azoknak a szándékaira, akikért Medjugorjében közbenjártunk, és gyermekáldásra vágytak, vártak. A felajánlásunk után két házaspár megkapta a gyermekáldás kegyelmét. Szeretném kihangsúlyozni, hogy bár voltak hiányosságok a szülés során, amelyek haragra adhatnának okot, a szívemben mégsem a dühöt érzem, hanem csak hálát Istennek.
Élő Betlehem Szegeden 2024. december 21-én. Fotó: id. Erhardt Gyula
Szilárd: Nem sokkal Hilduska születése után minket ért az a megtisztelő feladat, hogy a szegedi, évente megrendezett Élő Betlehem alkalmával három fős családunk alakíthatta a Szent Családot. A korábbi nehézségek lehetővé tették, hogy jobban átéljük Mária és József küzdelmeit. Átéreztem azt a tehetetlenséget, amit talán József érezhetett, hogy nem tudok többet tenni a családomért, csak további segítséget kérek, kopogtatok, hogy nyissanak ajtót.
Viki: Engem ebben a szerepben az első pillanat ragadott meg, amikor az angyali üdvözletkor Mária ott állt egyedül az angyal előtt. A gyermekáldás szépségével és nehézségével én is ugyanígy éreztem magam kezdő anyukaként. Ha egyedül is álltam az angyal előtt, a könnyeimmel küzdve, akkor is ott éreztem, hogy mögöttem áll a férjem, a családom és a közösség.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: 2024.12.21 Élő Betlehem Szegeden, Erhardt Gyula (2), illusztráció, Pixabay (1)
A június havi életige különösen megérintett. Amit most megosztok, nem mind ebben a hónapban történt, de a hasonló helyzetek rögtön eszembe jutottak. Volt, amit én adtam, volt, amit én kaptam. Pár mozzanat, amely velem történt, de ...
Az alábbi történet szerzője Ági, és férje, Vince, idős koruk ellenére néhány éve Budapestre költöztek, mikor egy szerzetes közösség segítségüket kérte. És mint már oly sokszor életükben, a felebarát iránti szeretetük nyomán ...
Flaviához, a nagymamához átmenetileg odaköltöztek a kisbabát váró fiatalok. Ahogy ma általában, itt is szokatlan a három generáció együttélése, de rendkívüli pillanatokkal tud megajándékozni. Így történt ezen az estén is.
