Néha az ember elhatároz dolgokat, netán a Jóistennel is megbeszéli, majd a körülmények váratlan fordulatot vesznek. Így történt Kamill testvérrel is, aki megfogadta: „bármit kérnek tőlem, azt megteszem, készséges leszek”…
Olvasási idő: 2 perc
Évekkel ezelőtt történt, hogy kezembe került a havi Életige lapja: „Itt vagyok, engem küldj el!” (Iz 6,1). Sokáig forgattam: Vajon hogyan is kellene megvalósítanom? Hová kellene elmenjek? Mit kellene tegyek? Végül úgy határoztam, hogy amikor majd elmegyek a gyöngyösi fiatalokkal az ifjúsági lelkigyakorlatra Egerszalókra, bármit kérnek tőlem, azt megteszem, készséges leszek!
Egy szép júliusi napon el is indultunk, mind a hatan vártunk, hogy mi fog történni velünk a lelkigyakorlat alatt, Jézus mit vár tőlünk. A regisztráció után elfoglaltuk szállásainkat. Nekem az iskola egyik tantermében jutott egy hálózsáknyi helyem. Elkezdődtek a programok, mindegyiken részt vettünk, reggel közösen koncelebráltunk a szentmisén Kerényi Lajos atyával.
Azután kérték a rendezők, hogy gyóntassak. Természetesen! Bár az egy kicsit furcsának tűnt, hogy éjjel kellene gyóntatni a temetőben. Kicsit nehezemre esett, hogy fordított életrendet kellett megvalósítani a táborban: reggel négykor szoktam megébredni, és a 21 óra már messze talál.
Itt éjfélkor még javában tartott a gyóntatás, gyakran lelki beszélgetés, élettörténetek meghallgatása. Vagy csak arról volt szó, hogy nem találják a helyüket a világban, a változások között.
Sokszor nem is tudtam mit szólni, csak hallgattam.
Az egyik éjjel már visszaértem a tanterembe, éppen vackolódtam, talán még éjfél előtt lehetett. Felettébb álmos voltam. Látom ám, hogy jönnek felém a szervezők közül hárman. Mivel a mellettem pakolászó fiatal srác éppen indult valami éjjeli koncertre, s a szervezők még mindig nyomultak felém, felvetődött bennem: „Meg akarnak verni?”
De aztán elmondták, hogy „testvéred, Böjte Csaba belázasodott, nem tudott eljönni! Holnap te fogsz a mise után beszélni!” Egyórás előadást emlegettek. Húha! Hát, itt vagyok, engem küldj, de azért talán ne ennyire! Kicsit megijedtem. Azt mondták, hogy 2000 fiatal vesz részt a találkozón! A 10 perces prédikációra is készülök, nemhogy egy egyórás előadásra!
Na, mindenesetre összeszedtem a gondolataimat a gyöngyösi Autista Segítő Központtal kapcsolatban, a gyerekekről, viselkedésükről és a kommunikációs zavaraikról. Az egyik munkatársunkat fel is hívtam egy hiteles definícióért. A példákat pedig könnyű volt sorba szedni, hiszen a mindennapi tapasztalatainkból fakadtak.
Másnap a mise után elmondtam, amit Jézus sugallt, persze kevés elmélettel, de annál több történettel. Végül sikerült!
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: fr. Varga Kamill fotóalbumából, 2023. május 15., Gyöngyös, elsőáldozás
Ezúttal nem egy személy, hanem egy közösség történetét adjuk közre. A Fokoláre Mozgalomhoz tartozó csoport életének egyik alappillére, hogy olvassák és próbálják életre váltani Isten igéjét. Havonta össze is jönnek, hogy ...
A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében Magyarországon március 16-án kijárási korlátozás lépett érvénybe Egy nyugdíjas tanárnő, Klára feljegyzései nemcsak a bezártság napi történéseit írják le, hanem azt a lelki ...
Dori Zamboni Chiara Lubich egyik első társa volt. Mikor fiatalon az észak-olaszországi Trentóban szegényeknek segítettek, Dori elkapott egy fertőzést. Chiara egy atyával együtt látogatta meg őt, hogy beteg barátnője ...
