Miben tudok segíteni?

Nem hagyott nyugodni a mogorvasága

Unokaöcsém majdnem teljesen megszakította a kapcsolatát az ötvenkét tagú nagycsaláddal. A találkozókra nem jött el, vagy ha mégis, akkor durcás volt, senkihez sem közeledett, és gyorsan elment.

Én elkezdtem imádkozni érte, hogy el tudja felejteni a sérelmeit, és a család egységéért is.

Kérésemre, ahová tartozom, annak a csoportnak a tagjai is csatlakoztak imaszándékomhoz.
Meghívtam kis családját (három gyermekét, a feleségét és őt) egy ebédre. Elfogadták a meghívást. Ebéd után a falra kitett családi képeket nézegették, és érdeklődtek a többiek iránt.
Később, a koronavírus-járvány miatt meghirdetett karantén második hetében írt egy levelet tizenkét unokatestvérének. Bocsánatot kért eddigi viselkedéséért, azért, hogy ő eddig a haragot, a sértődékenységet választotta. Írta, hogy most már tudja, hogy nem ez a helyes út, és mindenkitől bocsánatot kért.
Amikor én ezt az egyik unokahúgomtól megtudtam, nagyon elérzékenyültem. Bár valószínűleg más dolgok is közrejátszottak abban, hogy megtette ezt a lépést, ebben azt láttam, hogy Isten meghallgatta az imádságomat.

(M.O.)

Sms-ekkel a karantén-magány ellen

Az egyik testvérem mindig is pánikoló, szorongó volt, sosem szerette az egyedüllétet. Most a karantén miatt ezt még nehezebben viselte.
Nem találkozhat az unokáival. Nincs se tévéjük, se internet-szolgáltatásuk.
Amikor beszéltem vele, azt mondta, hogy ezt nem sokáig fogja bírni. Gondolkodtam, hogyan tudok érte valamit tenni.
Egyszer csak eszembe jutott, hogy sms-ben is tudok küldeni neki elmélkedéseket, egyéb gondolatokat. Így a nagyhéten minden reggel elküldtem neki 6-8 részletben Ferenc pápa beszédeit.
Amikor újra beszéltem vele telefonon, már a hangján hallottam, hogy vidám.

Nagyon köszönte a küldeményeket, azt mondta, kijegyzeteli és átelmélkedi.

Azóta is küldöm neki, amit fontosnak tartok.

(M.O.)

És ha a közmondással szemben nemcsak a saját házam előtt söpörnék?

A kertünkben, a szomszéddal közös kerítésünk mellett áll egy nagy fenyőfánk, amiről szinte egész évben hullik a sok fenyőtű, ez pedig időről időre bőven ellepi a járdát. Mivel a szomszédunk egész nap dolgozik, ritkán jut hozzá, hogy elsöpörje a fenyőtűket.
Az jutott eszembe, hogy igazából a mi fánk miatt piszkos a gyalogút, ezért átvehetném az ő járdájának a takarítását is…. Szokatlan gesztus: mit fognak gondolni a környéken lakók? De megnyugtattam magam, és így gondolkodtam tovább:

a szomszédok között éppen elég konfliktusforrás adódik, miért ne tegyek valami pozitívat?

Amióta ezt átgondoltam, mindig elsöpröm a fenyőtűt a szomszédom járdájáról is.
Egyik este sok hó esett. A szomszédom mindennap már reggel hatkor indul a munkába. Hétkor kinéztem az ablakon, láttam, hogy havazott. Látszott, hogy a szomszéd ellapátolta a havat, hogy el tudjon indulni otthonról. De nem csak az ő háza előtt dolgozott! Észrevettem, hogy a mi járdánk is tiszta!

(H.M., Németország)