Jézus a szívekben születik meg

Barbara

Gramacho Rio de Janeiro külvárosa. Marinette és Juliao tagjai a gramachói közösségnek, ahol élik az igét.

Solange, a lányuk ápolónőként dolgozik egy közeli klinikán. A kórház kapujában egyik nap egy nagyon szegény, láthatóan szülés előtt álló lány jelentkezik kérve, hogy legalább a gyerek megszületéséig vegyék fel. Nincs azonban nála semmiféle igazolvány, sem pénz a kórházi költségekre. Nem vehetik fel. Solange súlyos igazságtalanságnak tartja, hogy egy szülés előtt álló nőtől még egy ágyat is megtagadnak. Felkeresi a klinika igazgatóját, beszél az orvosokkal, addig könyörög és erőszakoskodik, amíg az ő felelősségére a lányt fel nem veszik. A lány azonban, alighogy megszülte a gyereket, kijátszva a felügyeletet megszökik és az újszülöttet a klinikán hagyja. Következésképpen az igazgató és az orvosok előveszik Solange-t, szidják mint a bokrot. Az ápolónőnek szembe kell néznie ezzel a súlyos felelősséggel. Sírva fakad és gondolkodási időt kér. Hazamegy és elmondja idős szüleinek, mi történt.

Már csak néhány nap van hátra karácsonyig. Marinette és Juliao azt gondolja, a Gyermekjézus náluk is megszülethetne. Nem haboznak többé. Elmennek a klinikára és elhozzák a csecsemőt, a világszép kis Barbarát. Ő lesz ötödik gyerekük… aki 15 évvel a legutóbbi után született! Igazi szülőknek érzik magukat és nevükre iratják a kislányt, hogy a többi gyerekükkel egyenjogú legyen. Karácsony estéjén keresztelik meg Barbarát, akit az egész közösség befogad. Ezentúl Barbarának is lesz otthona és sok-sok testvére.

F.B.

Isten többet akart

Néhány éve november második felében elkezdem az osztályomnak betanítani a pásztorjátékot. A lányok-fiúk mind lelkesen vesznek részt a munkában és a családok anyagi segítséget nyújtanak.

Ebben az évben azonban az általános lehangoltság, a két gyár bezárása és az ezt követő munkanélküliség által okozott feszültség elvette a bátorságomat minden kezdeményezéstől, már csak azért is, mert jól tudom, hogy a szülőknek nincs pénzük, nem költhetnek a gyerekek jelmezére.

Ekkor azt gondoltam, hogy Isten valami többet akar tőlem, hogy megünnepeljük Jézus születését a betlehemi barlangban. Az Élet Igéje megmagyarázta nekem, hogy Isten atyasága az emberek közötti egyenlőség és az emberi méltóság alapja. Karácsonykor Jézusnak újra kell születnie az osztályban, minden egyes kisfiúban, kislányban, minden családban. Elkezdtem Jézusról beszélni a növendékeimnek és elmondtam, hogy Jézus szegényen született, nem volt semmije.

Így akartam megértetni, hogy mindenünket, amink csak van, közösbe kell adnunk, így leszünk igazán testvérek. És nem lenne értelme a pásztorjátéknak se, ha Jézus nem élne bennünk és ha mi nem szeretnénk mindenkit úgy, ahogyan Ő szeretett minket. A gyerekek rögtön megértették és már aznap délután mindegyik hozott egy csomagot a legkülönfélébb ruhákkal. Egy fillért se adtunk ki s találtunk minden gyermeknek jelmezt és így sikerült egy szép előadást rendezni, mely mindig emlékeztetni fog bennünket az együttműködés és az egység értékére. A szülők is meg voltak elégedve a kezdeményezéssel, mely új kapcsolatot teremtett köztem és a családok között.

M.C.S. Spanyolország