Kórházban történt

Olvasási idő: 2 perc

„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

„Mi keresztények azt tehetjük tehát, hogy az életünkkel és a szavainkkal kiáltjuk a világba Isten szeretetét, bátran és nagylelkűen kilépve önmagunkból, hogy finom tisztelettel felajánljuk másoknak is a Feltámadt Jézus kincseit, mert ez hozhat reményt a szívekbe.”

Ez az ige 2022 áprilisában volt. Gyógytornász vagyok egy rehabilitációs osztályon, de akkoriban két hétig az intenzív osztályon dolgoztam. Feküdt ott egy néni gyógyszermérgezéssel. Mivel addig nem nagyon foglalkoztam eszméletlen betegekkel, furcsán éreztem magam, hogy csak csendben kimozgassam, ezért azon kívül, hogy mindig elmondtam neki mi lesz a következő mozdulat, amit csinálok, rózsafüzért imádkoztam. A néni nem akart felépülni, küzdeni, amikor már magához tért, sem segített a kiköhögtetésben. Itt váratlan helyzetbe kerültem, a nővér, akivel együtt dolgoztam, azt mondta: nem érti, miért küzdünk és akarjuk meggyógyítani azokat, akik nem akarnak élni. Megdöbbentem, de elmondtam, hogy minden élet értékes és mindenkinek van célja, feladata.

Ezután a néni lassan elkezdett gyógyulni, mielőtt hazament, elmondta, már tudja, hogy nem jó megoldást választott problémái megoldására.

A 2025-ös februári életigéhez:

„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg!”

Bevallom, sokszor előfordul, vannak emberek, akik, ha megszólalnak, bezárkózom, mert általában nem egyeznek a nézeteink, vagy mert nem tetszik a stílusuk, vagy a viselkedésük. Az életigében ezt olvastam: „Elménk és szívünk megnyitására ösztönöz, ha meghallgatjuk a másik embert; nem feltétlenül azért, hogy mindent elfogadjunk, hanem mert tudjuk, hogy találhatunk jót abban, amit mond. Így szeretetből teret szabadítunk fel önmagunkban, és lehetőségünk nyílik, hogy együtt felépítsünk valamit.” Próbáltam ebben a hónapban új füllel hallgatni azokat is, akiket nem szerettem hallgatni, vagy így fordulni azokhoz, akik támadólag szóltak. Így sokszor megtapasztaltam, hogy mennyi hasonlóság van köztünk a sok különbözőség ellenére is pl. kollégákkal. Észrevettem azt is, hogy a támadó, vagy vádló szavak mögött sokszor félelem, bizalmatlanság, rossz tapasztalatok állnak, és ha szeretettel tudok odafordulni és meghallgatni, az hatalmas változást hozhat akár egy boltban a túlterhelt pénztárossal, vagy ideges utastárssal a buszon.

A kórházba többször érkezik úgy beteg, hogy bizonytalanságát ilyen formában fejezi ki. Nemrég is jött egy hölgy, akinek semmi sem volt jó, nem hitte el, hogy többet mozoghat, mint az operáló osztályon, egyre nőtt a feszültség a kollégákban, betegtársakban és természetesen bennem is, de az életigére gondoltam: próbáltam újra elmagyarázni mit miért szeretnék, meghallgattam a kérdéseit, komolyan vettem a félelmeit. Néhány nap kellett a változáshoz, de miután megnyugodott, kiderült, hogy egy nagyon kedves hölgy, aki azóta jól kijön a szobatársakkal és türelemmel vezethető a gyógyulás útján.

SzA., Magyarország