A mennyei Atya gondját viseli mindenkinek, Magyarországtól Argentínáig. Isten eszközei lehetünk úgy is, hogy megszervezzük az adományozást, de úgy is, hogy felismerjük és tanúságot teszünk az Atya szeretetéről.
Kockáz(tat)va szeretni
Verekedő gyerekeket látok. Odamenjek, beavatkozzak? Rám tartozik ez? Sietnék, nem érek rá – valami mégis azt súgja, oda kell mennem. Van, amikor egy Rubik- és egy szeretet-dobókocka a béketeremtés eszköze.
![Kockáz(tat)va szeretni kockaztatva-szeretni](https://ujvarosonline.hu/wp-content/uploads/kockaztatva-szeretni.jpg)
Egyik nap Budapesten voltam egy egyeztetés végett, és az egyik nagy tér közelében, napnyugta után figyeltem fel egy utcagyerekekből álló bandára, ahol ketten agyba-főbe verték egymást. Mennydörgő hangon rájuk szóltam, de előtte hívtam a Szentlelket, hogy töltsön el, és az Ő erejével szólhassak. Megszeppentek, és meglepetésemre figyelmesen vizslattak, mi mondanivalóm van nekik. A piacon még nyitva volt egy-két gyümölcsös stand, ott vettem nekik hurmát, almát és banánt. Az aluljáróban fogyasztottuk el, azért ügyeltem rá, hogy mindenki szépen dobja ki a „hulladékot”.
Amikor a piacon elővettem a pénztárcámat, gyorsan csekkoltam, hogy egy szeretet-dobókocka és egy Rubik-kocka is nálam van – a használatukkal kíséreltem meg tanúságot tenni.
Szövevényes belső viharainkat maga a Rubik-kocka jeleníti meg.
Ha nem tudunk algoritmusokat, akkor csak összekavarjuk a rendet még jobban, ellenben, ha egy, csakis egy oldalra koncentrálunk – és nem az egészre fókuszálunk gyötrő elvárással – akkor pontról-pontra gerjesztjük a sikerélményt magunkban, és a jelen pillanat mécseiben megújhodva, új erőt merítve hamar kreatívabb, békésebb önmagunkkal találkozunk. A megoldás pedig a viharokból egyre jobban kikeveredve már tisztának hat. Persze nem ezeket a szavakat használtam ott, a Szentlélek adta, hogyan és mit mondjak. Hárman dobtak a szeretet-dobókockával is – a verekedő páros a „Szeretem az ellenségemet” és az „Elsőként szeretek” mondatokat húzta…
Döbbenetes, megható élmény volt, ahogy ott
megölelték egymást, és a harag bilincseit széttörte köztük Jézus.
Egymást múlták felül lelkesedésben, elragadta őket a rájuk sugárzó Szentlélek.
Volt egy címem egy nappali foglalkoztatóról, egy közösségi térről, ahol ilyen sorsú gyermekeknek is lehetőségük van kikapcsolódni, játszani. Odaadtam a kockákat, megmutattam pár algoritmust a Rubikon (a kirakás menetét), és megváltam a szeretet-dobókockámtól is. Azt javasoltam nekik, hogy menjenek vissza a nevelőotthonba, de maradjanak együtt, és csatlakozzanak a közeli egyházközséghez is, ahol bátran szólaljanak fel arról, ami most elindult bennük. Miután az ifjúsági közösségi teret megmutattam, elmentünk a mise végére, és bemutattam őket az atyának is.
A továbbiakban a Szentlélekre bíztam őket, de egy e-mail elérhetőséget megadtam, és az újabb cetlin megláttam Teréz anya nővéreinek elérhetőségét. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy ők sokszor pont hasonló problémákkal foglalkoznak, így azt a papírt is átadtam nekik.
Nagy hálát adtam mindezért a megtapasztalásért, jó volt a részese lenni! Ez is egy csepp a tengerben, egy pici mustármag.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Rubylia / Pixabay