„... közel van a Mennyek országa”

Olvasási idő: 2 perc

A júniusi életigében megbújik ez a szópár: A Mennyek országában megbocsátás és megbékélés uralkodik.

A mindennapi életem különböző helyzeteiben próbáltam erre gondolni. Másokkal igyekezzek türelmes lenni! De aztán rájöttem, hogy saját magammal kapcsolatban kell erre egyre jobban figyelni. Az egymás után érkező kisebb-nagyobb betegségek; az egyre nyilvánvalóbb hiányosságaim. Megbékélni magammal, elfogadni, hogy csökkennek a képességeim. Megbékélés, ráhagyatkozás! Az Istengyermekség Lelkét kértem.

Már jó pár napja igyekeztem erre figyelni, amikor egy nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Döntenem kellett, hogy szeretetből megteszek- e valamit valakiért — ami megítélésem szerint már meghaladta a fizikai képességemet — vagy sem. Összeütközött a „ Nincs nagyobb szeretete annak, mint, aki életét adja a másikért” azzal, hogy „ nem jó az a jó, ami nem Isten akarata”. De mi az Isten akarata? Végképp nem tudtam, mi a helyes. Meg kellett békélnem azzal, hogy nem tudom! Nem tudom! Isten gyermeke vagyok, és nem tudom! És ekkor jött a „hihetetlen” megoldás: az illető lemondta a programját, amire el kellett volna kísérnem.

A házunkban lakik egy idős, nagyon beteg, kiszolgáltatott állapotban lévő, mozgásképtelen, hihetetlen nyomorúságos körülmények között egyedül élő úr. Pár napja, amikor bekukkantottam hozzá ezt mondta: „Isten áldja”.

Megkért, hogy amikor jön a kéményseprő, kísérjem be hozzá. Meg is tettem, de még vizet kért a kancsóba, az ajtóba kitett ételt is be kellett vinnem. Rövid ideig voltunk ott, majd eljöttünk. Nem sokkal később egy másik szomszéd kétségbeesve hívott, hogy ennek az idős úrnak eltűnt a macskája. Ez olyan tragédia egy ilyen embernek, amit nem kell leírnom. Halálos rémület fogott el: lehet, amíg intéztem a kéréseit, a lakásajtó résre nyitva maradt, és kiszökött a macska. A teljes megsemmisülést éreztem. Ez ennek az embernek a halálnál is nagyobb kín, hogy nem mozog mellette az ő macskája. Tudtam, hogy megtalálni, képtelenség. Ebben a hőségben elpusztul az utcán.

Alig bírtam rágondolni, hogy én okozok ekkora bajt.

És akkor eszembe jutott a megbocsátás – magamnak. És a megbékélés. Elfogadni magamat! Jézus itt most CSAK te tudsz tenni valamit. Én biztosan nem. CSAK TE!!!! Kérlek!

Alig telt el egy kis idő, hogy ezt így kimondtam magamnak; a macska előkerült. El sem hagyta a lakást. Jézus él! Ismét tanúbizonyságot tett a valóságos jelenlétéről. Ez jelenti azt, hogy a Mennyek országa közel van! Mondtam is a harmadik szomszédnak, hogy ez Jézus csodája. Ő meg azt mondta: Szegény Jézus, mennyi dolga volt, van. Ki tudja ez csoda-e? Mondtam neki, hogy igen! Ez Jézus csodája.

A történethez hozzá tartozik, hogy a házunkban más is értesült az eseményekről. Az örömünk így megsokszorozódott. A Mennyek országa közel volt hozzánk!