„Testvéri, baráti és szolgatársi közösség”: egy ökumenikus lelkészkör

Nagy Károly, római katolikus: „Ne azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket” (XXIII. János pápa). Ez a mondat motivált az elmúlt negyven évben előző helyeimen is, amikor mindig megkerestem a különböző keresztény egyházak pásztorait, és így tettem akkor is, amikor Zuglóba kerültem. Közel kétórásak összejöveteleink. Kötetlen beszélgetés, majd ezt követi a „házigazda” által választott ige meghallgatása a felvezető elmélkedéssel. Így elő szokott kerülni a havi életige is. Átelmélkedjük, átbeszéljük, majd saját szavainkkal átimádkozzuk a hallottakat (egymásért is), sőt még énekelni is szoktuk. Tapasztaljuk, hogy sok közös, hasonló örömünk és fájdalmunk van, hiszen ugyanabban a világban élünk. Öröm az utcán is találkozni egymással, egy-egy e-mailt írni, ápolva a testvéri szeretetet. Hitvitákba direkt nem megyünk bele, de ha előkerül, tiszteletben tartjuk a „másság”-ot. Olykor meghívjuk egymást saját programjainkra, hangversenyre, egyébre.

dr. Kovács György, Mahanaim Gyülekezet: Amikor évekkel ezelőtt bekapcsolódtam a lelkészkörbe, kicsit hivatalosnak éreztem a légkört. Friss voltam, még nem ismertem a résztvevőket. Most szeretetteli, baráti a találkozó. Szeretjük egymást és imádkozunk egymásért. Közben egy megváltozott státusba kerültünk a 2012-es egyházi törvény kapcsán. A lelkészkörben megmaradtunk, a testvéri kapcsolat nem változott. Én itt az lehetek, aki vagyok a Krisztusban. És testvéreim is azok lehetnek. Elfogadást tapasztalunk egymás felé, és tiszteletet, érdeklődést, barátságot. Ez érték egy szeretethiányos világban. És annak felmutatása is, hogy az Úr Jézus Krisztus eggyé tett bennünket, a Krisztus Teste egy, s mindazok beletartoznak, akik újjászülettek, és az Urat imádják.

Bagi László, református: Az ökumenikus lelkészkörünkre egyszerűen szükség van, mert jó közösségben lenni egymással. Megoszthatjuk örömeinket, ha a gyülekezeteinkben történt felemelő, jó dolog. Meg szoktuk beszélni, ha egyéni, családi életünkben van öröm vagy betegség. Számon tartjuk egymást. Tudunk vidámak lenni, kötetlenül beszélgetni, de amikor áhítatot tartunk, akkor komolyan vesszük Isten igéjét és mindenki igyekszik lelki kincseit megosztani, hogy így építsük egymás hitét. Híveink is tudnak összejöveteleinkről és örömmel tölti el őket, hogy lelkipásztoraik szeretik egymást és békességben élnek.

Pelikán András, evangélikus: A lelkészköri találkozások számomra barátságot jelentenek. Az önmagáért jó találkozást. Fontosak az ige körüli közös gondolkodások, és fontosak az éppen aktuális élményeink vagy a hitvallásainkba foglalt tanítások átbeszélése is. De a legfontosabb számomra mindig maga a találkozás. Az, hogy újra és újra kezet fogunk, egymásra nézünk és örülünk annak, hogy együtt lehetünk.

Pataky Albert, Agapé Pünkösdi Gyülekezet: Az ökumenikus lelkészkörben először testvérekre találtam. Újra és újra megerősödhet bennem az a felismerés, hogy Krisztus Teste az Egyház egy, ehhez az egyhez tartozunk, még ha más-más felekezetben is. A bennünk lakozó Krisztust ismerhetjük fel egymásban. Nagy áldás együtt imádni ebben a közösségben az Urat. Aztán barátokra találtam, akik közösségében felszabadultan és jól érezhetem magam. Végül, de nem utolsó sorban szolgatársak vagyunk, akik ugyanazt az Urat és népét szolgáljuk. Megoszthatjuk egymással a szolgálat felemelő időinek boldogságát és a terheket is. Imádságban hordozzuk egymást és gyülekezeteinket. Nagyon fontosnak tartom még, hogy testvéri, baráti és szolgatársi közösségünk vonzó és követendő példa a hívek előtt.