(Nem csak) almaszüret

Olvasási idő: 2 perc

Néhány éve megromlott a viszonyunk a szomszédunkkal. Többször is próbáltam vele kibékülni, de hiába. Nemrég viszont, ahogy a naptárt nézegettem, megláttam, hogy közeledik a névnapja. Támadt egy jó ötletem, de mivel ő időközben elköltözött, egy kicsit nyomoznom kellett, hogy megtudjam, hol lakik. A névnapja reggelén becsöngettem hozzá némi izgalommal és egy kis ajándékkal. A felesége nyitott ajtót, szívélyesen üdvözölt: „Kit látnak szemeim? Alig ismertem meg!”, és már hívta is a férjét. Aggódtam, ő hogyan fog majd reagálni. Álmomban sem reméltem azt az ölelést, amit kaptam tőle abban a pillanatban, ahogy meglátott: „Milyen szép ajándék öntől, hogy meglátogatott!

Ne haragudjon, hogy olyan kellemetlen fráter voltam,

tudja, nehéz természetem van”. Hellyel kínáltak a nappaliban, és két órán át beszélgettünk. A búcsúzáskor egy szatyor saját termesztésű zöldséget-gyümölcsöt kaptam tőlük. Mindkettőnknek öröm volt ez a találkozás, hála érte Istennek: csak Ő tudott belém annyi bátorságot önteni, hogy el merjek menni, és higgyek abban, hogy a szíve mélyén mindenki jó.

(E.B., Olaszország)

Nem először vettem észre, hogy lopnak a termésemből. Sose voltak ellenségeim, és édesapám arra tanított, hogy jó kapcsolatot ápoljak mindenkivel, de most tisztán akartam látni. A Szűzanyához imádkoztam, és összefogtam egy másik gazdával: egyik éjszaka fennmaradtunk, hogy kifigyeljük a tettest. Ahogy gyanítottam is, az éjszaka közepén megjelent a szomszédom a fiaival, üres gyümölcsöskosarakkal felszerelkezve. A terv szerint ment minden, lefényképeztük őket. Észrevették a vaku villanását, megijedtek, a leszedett gyümölcsöt és a kosarakat otthagyták, és mindhárman elfutottak. Másnap estefelé a szomszéd felesége átjött, és arra kérte a feleségemet, hogy töröljük le a fotókat, és ne jelentsük fel a férjét. Erre számítva, a feleségem – ahogy megegyeztünk – azt válaszolta neki: „Nem tudom, milyen fotóról van szó, a férjem már két napja elutazott”. Attól kezdve megváltoztak a dolgok: szokatlanul kedvesen és készségesen segítettek nekünk a szüretelésben… Egyszer, amikor egy szusszanásnyi szünetet tartottunk, a szomszéd beismerte, hogy előfordult, hogy átjött, és szedett az almából, hogy „megkóstolja”, és hozzátette, hogy közben látott valami villanást. Én annyit válaszoltam: „Néha vidéken furcsa dolgok történnek. Nekünk az a lényeg, hogy békés viszonyok legyenek”.

(V.S.E., Olaszország)