Rövid tapasztalatok Ukrajnából a már majdnem négy éve tartó háború kapcsán.
Olvasási idő: 1 perc
Fotó: Dmitry Zvolskiy/Pexels
A mindennapi élet a háború árnyékában
Egy éven belül már harmadszor járok Ukrajnában. A csaknem négy éve tartó háború okán az ország a végletekig kimerült. Az emberek ellenálló képessége elképesztő, de a feszültség mindenütt kézzelfogható. Teljesen érthető, hogy miért feszülnek pattanásig az idegek.
A villany, víz és fűtés nélküli tél, az állandóan, a nap bármely órájában megszólaló légiriadók és a folyamatos bombázások mára a mindennapi élet szerves részét képezik. Örökké jelen van a bizonytalanság és az emberek élete folyamatos fenyegetettségben telik.
Egy perc csend és tiszteletadás
A teljes káosz ellenére a mély szolidaritás és elcsendesedés pillanatai összetartják az országot. Minden reggel kilenckor a nemzeti ellenállás egyik dala csendül fel Ukrajna-szerte az utcákon. Az élet ilyenkor egy percre megáll. A szupermarket pénztárosa abbahagyja az áruk lehúzását, a bárban ülő férfi leteszi a kávéscsészét az asztalra, a könyvtáros is vár a következő könyv kiadásával. Ebben az egy percben azokra emlékeznek, és azok előtt tisztelegnek az emberek, akik elestek a háborúban, vagy most is a frontvonalban harcolnak. Megható, mindennapos szertartás ez, amely a háború áldozataira hívja fel a figyelmet.
Ahol az imák életeket mentenek
A halál közelsége alapjaiban változtatja meg az ember élethez és hithez való viszonyát. Egy fiatal, fronton harcoló katona ezt osztotta meg velem: „A halál árnyékában senki sem ateista. Még a nem hívő férfiak is így könyörögnek az utolsó órákban: »Mondj el egy imát értem is, mert én nem tudok imádkozni.«” Egy másik katona arról mesélt, amikor rajtaütöttek az egységén: „Heves ellenséges tűz alatt álltunk. Csodával határos módon az engem ért lövedék megállt a golyóálló mellényemben. Az egész világon rengetegen imádkoznak értünk, és biztosan tudom, hogy az egyik ilyen ima mentette meg az életemet.”
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: nyitókép: Dmitry Zvolskiy/Pexels; belül: Pixabay
Forrás: https://www.together4europe.org/quando-i-nervi-sono-a-fior-di-pelle/
Fordította: Szeles Ági
A keresztény szeretet az élet kis és nagy pillanatainak konkrétumaiban nyilvánul meg. Néhány gesztus és megújulhat az élet szűkebb környezetünkben is. Három ország, három kis történet.
Igent mondok – ne csak Márták legyünk a hétköznapokban… Látogassunk el Jézus házába, Máriához is! Egy női lelkigyakorlat tapasztalatai.
Néha, mikor hirtelen felindulásból arra érzünk késztetést, hogy hetet-havat összehordjunk, jót tehet, ha előbb egy nagyot sétálunk. A friss levegő csodákra képes. Legalábbis velem nemrég ez történt.
