Rövid tapasztalatok Ukrajnából a már majdnem négy éve tartó háború kapcsán.
Olvasási idő: 1 perc
Fotó: Dmitry Zvolskiy/Pexels
A mindennapi élet a háború árnyékában
Egy éven belül már harmadszor járok Ukrajnában. A csaknem négy éve tartó háború okán az ország a végletekig kimerült. Az emberek ellenálló képessége elképesztő, de a feszültség mindenütt kézzelfogható. Teljesen érthető, hogy miért feszülnek pattanásig az idegek.
A villany, víz és fűtés nélküli tél, az állandóan, a nap bármely órájában megszólaló légiriadók és a folyamatos bombázások mára a mindennapi élet szerves részét képezik. Örökké jelen van a bizonytalanság és az emberek élete folyamatos fenyegetettségben telik.
Egy perc csend és tiszteletadás
A teljes káosz ellenére a mély szolidaritás és elcsendesedés pillanatai összetartják az országot. Minden reggel kilenckor a nemzeti ellenállás egyik dala csendül fel Ukrajna-szerte az utcákon. Az élet ilyenkor egy percre megáll. A szupermarket pénztárosa abbahagyja az áruk lehúzását, a bárban ülő férfi leteszi a kávéscsészét az asztalra, a könyvtáros is vár a következő könyv kiadásával. Ebben az egy percben azokra emlékeznek, és azok előtt tisztelegnek az emberek, akik elestek a háborúban, vagy most is a frontvonalban harcolnak. Megható, mindennapos szertartás ez, amely a háború áldozataira hívja fel a figyelmet.
Ahol az imák életeket mentenek
A halál közelsége alapjaiban változtatja meg az ember élethez és hithez való viszonyát. Egy fiatal, fronton harcoló katona ezt osztotta meg velem: „A halál árnyékában senki sem ateista. Még a nem hívő férfiak is így könyörögnek az utolsó órákban: »Mondj el egy imát értem is, mert én nem tudok imádkozni.«” Egy másik katona arról mesélt, amikor rajtaütöttek az egységén: „Heves ellenséges tűz alatt álltunk. Csodával határos módon az engem ért lövedék megállt a golyóálló mellényemben. Az egész világon rengetegen imádkoznak értünk, és biztosan tudom, hogy az egyik ilyen ima mentette meg az életemet.”
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: nyitókép: Dmitry Zvolskiy/Pexels; belül: Pixabay
Forrás: https://www.together4europe.org/quando-i-nervi-sono-a-fior-di-pelle/
Fordította: Szeles Ági
Ami ajándék az olvasóknak, egy előző fázisban ajándék a szerkesztőnek is! A jelenleg (is) Magyarországon élő olasz fokolarino, Tanino Minuta vallomását olvashatjuk a Città Nuova-nál szerzett tapasztalatairól.
Jó hetvenezren érkeztek a világ minden részéről Rómába a június 7-8-án tartott pünkösdi eseményre, a mozgalmak, társulások és új közösségek jubileumára, melyen a pápa is részt vett. Néhány nagyobb csoportosulás vezetője az ünnep ...
Egy utazás, egy vonatfülke, ahol véletlenszerűen verődnek össze az utasok. Aztán egyikük szeretete megtöri a közöny falát, és a két asszony, ha csak néhány percre is, de igazán találkozik. És talán nemcsak egymással, hanem Valaki ...
