Spárga akció

A Fokoláre Mozgalom több tagja is gazdaként, földműveléssel keresi a kenyerét. Kemény élet ez! Az idényjellegű munkák nem várhatnak addig, amíg az ember ráér, vagy kedve támad kimenni a birtokra: amikor szántani kell, akkor szántani kell, amikor a termés érik, ki kell menni betakarítani, ha esik, ha fúj. Családi és közösségi események mind a háttérbe szorulnak ilyenkor, sőt, a gazda még a saját egészségi állapotára sem lehet tekintettel, ha azt akarja, hogy biztosítva legyen a családja megélhetése. És akkor még nem is beszéltem az időjárási tényezőről, a kártevőkről, a haszonnövények betegségeiről.

Nem ismerek még egy ilyen szakmát, ahol a dolgozó komoly szakértelem, példás szorgalom és megfeszített munka ellenére sem lehet biztos a jövedelmében.

Mindezért mindig szimpátiával tekintettem azokra, akik a földből élnek. Kerestem, hol tudok segíteni nekik. Idő és szakértelem híján a munkájukhoz konkrétan nem tudok hozzájárulni. Ami viszont a legkézenfekvőbb segítség lehet a számukra, hogy megveszem a terményeiket, abban együtt tudok működni velük. Számomra egyértelmű, hogy helyi árut kell vásárolni: a nagy távolságra történő – főleg a légi – szállítás nagyon környezetterhelő, és logikus is, hogy egy hazámfiát szívesebben támogatok, mint egy külföldit – hát, ha még a Fokoláre nagy családjában is családtagok vagyunk!

Mifelénk, Budapest környékén nem mindig sikerül olcsón, jó minőségű gyümölcsöt, zöldséget vásárolni, de ha sikerül is, nem lehetünk biztosak abban, hogy biztonságos, egészséges és hazai áru, hiszen a termelőről semmit nem tudhatunk. Dél-Magyarországon pedig a gazdák sokszor nem tudják megfelelő áron értékesíteni a terményeiket, a fizetőképes kereslet hiánya, vagy a helyi túltermelés miatt. Ebből kiindulva már többször is szerveztem a falunkban olyan akciókat, amikor Szeged-környéki gazda barátaim terményeit gyorsan, hatékonyan értékesítettük. Ilyenkor előzetes igényfelmérés után helyi levelezőlistákon meghirdettem az akciót, és a megadott helyre a megadott időpontban megérkezett egy teherautónyi áru, amit relatíve rövid idő alatt szétkapkodtunk. Egy másik stratégiám az volt, hogy bizonyos termelőket bevezettem a helyi szombati piacokra, így biztosítva nagy vásárlóerővel rendelkező keresletet az árujukra. Ezt a formát egyfajta promóciós tevékenységgel is támogattam: előzetesen minden lehetséges módon, tehát szóban, levélben, telefonon értesítettem a falubeli ismerőseimet arról, hogy ezen a hétvégén a piacra egy jó cimborám érkezik, keressék fel, és vásároljanak tőle.

Az egyik ilyen földműves barátom őszibarack- és spárgatermesztésből él. Mindig is csodáltam, mennyire keményen dolgoznak, öt gyermeküket is már kicsi koruktól fogva bevonva a közös munkába, amely család megélhetését biztosítja.

Ez az év sok nehézséget hozott a számukra. Megszűnt a lehetőségük egy olyan piacon értékesíteni, amelyre nagyon jól bedolgozták magukat az előző években: törzsvásárlóik voltak, szép bevétellel. Továbbá a kora tavaszi fagyok szinte teljesen lenullázták az idei gyümölcstermésüket, így az abból származó bevételre nemigen számíthatnak. A spárgának azonban épp tavasszal volt a szezonja, így azzal mostanában rengeteg munkájuk volt. Ám az egész világot sújtó koronavírus-járvány miatt a megszokott piaci értékesítés országszerte megnehezült. Ebben a helyzetben egy másfajta értékesítési rendszerre kellett átállniuk, internetes előre rendeléssel, házhoz szállítással.

Gondoltam, én azzal tudnám segíteni őket, hogy a saját településemen szervezek egy kis üzletet nekik, természetesen úgy, hogy a magam számára semmilyen anyagi haszonra nem tartok igényt. Már az első szállítási héten jó sokat eladtam a terményeikből, olyan módon, hogy körbekérdezgettem telefonon a rokonaimat és néhány ismerősömet, ki venne spárgát, nekik megrendeltem, hozzánk kiszállíttattam, és én utána elvittem a megrendelőkhöz. Ám azt éreztem, hogy a közösségbéli barátaimért ennél többet is megtehetnék. Ezért a következő héten két falubeli internetes fórumra is megírtam ezt a lehetőséget, a plébániai és a nagycsaládos levelezőlistára. Nagyon sok rendelés gyűlt össze! Boldog voltam, hogy segíthetek.

A szállítással azonban némi gondok adódtak. Sajnos csak elég későn kaptam üzenetet, hogy nem tudják leszállítani nekem a megadott napon a megadott időben az árut. Ezt a helyzetet csak úgy tudtam orvosolni, hogy autóval be kellett mennem Budapestre, egy megadott helyre, ahol megoldottuk az átvételt. Nem volt könnyű az egyeztetési folyamat, és ideges is voltam egy kicsit, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy én elterveztem, és ahogy meg lett beszélve. Emiatt olyan későn értem haza, hogy aznap már nem volt lehetőségem a falunkban a házhoz szállítást megoldani. Elhatároztam, hogy egy mentegetőző levelet írok a megrendelőknek. Sajnos a levelezőrendszerem aznap este erősen rakoncátlankodott. Rengeteg időmbe került az üzeneteket elküldeni.

Máskor ilyenkor dühös szoktam lenni, és hangosan bosszankodom. Most arra gondoltam, ezeknek a nehézségeknek az elfogadását is felajánlhatom azokért, akikért ezt az egészet csinálom.

Másnap már mosolyogva mentem házhoz szállítani minden megrendelőhöz, és jól esett mindegyikükkel egy-két szót váltani az üzlet lebonyolítása közben.

A következő hétre még tovább szélesítettem a vásárlói kört: budapesti munkahelyem levelezőlistájára is kiterjesztettem az akciót. Így igen komoly mértékben tudtam hozzájárulni barátaim idei terményeinek az értékesítéséhez.
A legszebb az, hogy sok nagyon pozitív választ kaptam az „üzletfeleimtől”. Valaki például ezt írta: „Szia Okti, köszönjük szépen a spárgát, finom ételek készültek belőle! Örülünk, hogy megszervezted a szállítását.” Részlet egy másik levélből: „Kedves Okti! Mi annyira függővé váltunk, hogy a múlt szombaton elmentünk az óbudai piacra és beszereztük Béláéktól a heti spárgaadagot!” És még sok-sok kedves visszajelzés érkezett, amelyek arra utalnak, hogy a spárga-akciómnak köszönhetően a közösségi kapcsolatok is erősödtek a környezetemben.