Személyes élmények a pápalátogatásról

Amikor megtudtam, hogy Ferenc pápa Magyarországra látogat, az első gondolatom az volt, hogy szeretném őt látni, együtt imádkozni vele. Április 30-án, vasárnap reggel 7 óra előtt ott álltam családommal a Kossuth téren – egy pillanatra eszembe jutott a két hónapnyi várakozás, a hajnali kelés, a 4 órakor induló vonat –, és a a körülöttünk állók lelkesedését is látva, azt éreztem, hogy semmihez sem hasonlítható kegyelem ez a mai nap. A szentmise előtt, amíg várakoztunk, együtt imádkoztuk a rózsafüzért, hallgattuk a titkokhoz kapcsolódó elmélkedéseket. Amikor megláttuk a kivetítőn, hogy Ferenc pápa elindult a szentmisére, leírhatatlan öröm járta át a szívünket. Talán ilyen lehetett, amikor Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, és ujjongó tömeg fogadta. Ferenc pápa, Krisztus földi helytartója eljött Budapestre, és ujjongó tömeg várta, hogy hallhassa tanítását.

_{Fotó: Czok Siegfried}

Felénk áradó mosolya, szeretete visszatükröződött az arcokon, amikor a Szentatya megérkezett a Kossuth térre – ami most megkapta a “világ legszebb katedrálisa” elnevezést is. A szentmise minden pillanatát áthatotta az az áhítatos érzés, hogy

Ferenc pápa közvetíti a Biblia szavait, ő tanít, együtt imádkozik velünk,

mint ahogyan Jézus tette ezt földi működése során. Ferenc pápa minden szavát magunkkal vittük, mosolyát, szeretetét, és azt a bátorító érzést, hogy minket, magyarokat a Szűzanyára bízott, majd így köszönt el tőlünk: “Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten, áldd meg a magyart!”.

(Czok Erzsébet – Kossuth téri szentmise)

Örömmel készültünk a vasárnapi szentmisére, hiszen az eucharisztikus kongresszuson is olyan szép, lélekemelő volt ennyi emberrel együtt ünnepelni. Vonattal érkeztünk, és bár jóval zárás előtt értünk az oltárhoz legközelebb eső kapuhoz, már nem mehettünk be. Sebaj, indulunk tovább. Ott sem nyertünk bebocsátást. Egy kedves önkéntes javasolta, hogy a legtávolabbi kapunál még bejuthatunk, próbáljuk meg ott. Majd egy óra hosszát várakoztunk a türelmes tömegben, kisgyerekektől az idősekig mindenki reménykedett, hogy átléphetünk a kapun – végül sikerült, és így a misére érkező Ferenc pápát is láthattuk közelről. Ahogyan a prédikációban is kiemelte a Szentatya,

Jézushoz hasonlóan kapuvá kell válnunk saját magunknak is – egymás és a világ számára.

Ha nem is megy rögtön, ne adjuk fel – előbb-utóbb találunk nyitott kaput, “amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét” (Ferenc pápa prédikációjából). Ezt a szeretetet élhettük át a szentmisén, és visszük magunkkal tovább. Aznap kaptuk a hírt, hogy egy sokunk imája által kísért, napok óta élet-halál közt lévő, háromgyermekes édesanya átlépett az örökkévalóság kapuján.

Add, Urunk, hogy akár váratlanul szólítasz mint őt, akár hosszú élet vagy betegség után, Te légy a kapu nekünk, mert “aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár és legelőre talál” (Jn 10,9).

(Bóka Mária – Kossuth téri szentmise)

_{Fotó: Bóka Mária}

Az ember gyakran irányt téveszt, mert elbódítja az őt körülvevő világ. Elveszti értékeit, kiüresedik, ilyenkor pedig jön a Jó Pásztor, aki visszatereli kijelölt útjára.

Egyházközségünk fiataljaival együtt mentünk szombat délután Budapestre, a Stefánia útra: ahogy odaértünk a Sportarénához, sok ezer hozzám hasonló fiatallal találtam szemben magam. Mindnyájukat egy cél vezérelte, az Úrral való találkozás. Amikor Ferenc pápa megérkezett, sok százan futottak a lelátók alsó soraiba, hogy közelebb lehessenek a Szentatyához, ezzel együtt Istenhez.

Ferenc pápa fiatalságnak címzett szavai valóban nekünk szóltak, a céljaink eléréséről és az Istennel való őszinte barátságról.

A szentségimádás időt adott beszélni Krisztussal, és rendezni gondolatainkat. Áldott nap volt, sikerült visszatalálni, és megerősödni a hitben. “Vak lelkem újra lát”.

(Bedő Dorottya – Papp László Budapest Sportaréna, találkozás a fiatalokkal)

A plébánia ifi csoportjával lehetőségem volt részt venni a szombati Forráspont rendezvényen. Jó volt látni, milyen sokan jöttek el. Hatalmas élmény volt ennyi emberrel együtt énekelni a dicsőítő dalokat, olyan fiatalok tanúságtételeit hallgatni, akik hozzánk nagyon hasonló élethelyzetben vannak.

_{Fotó: Kovács András}

Ferenc pápa szavaiból számomra különösen erősen hatott néhány mondat. Az egyik, miszerint mi, fiatalok, nem az Egyház jövője, hanem jelene vagyunk. A jelenlegi élethelyzetünkben, környezetünkben most is fontosak vagyunk, küldetésünk van – nem csak majd egyszer, ha idősebbek leszünk. Ezzel kapcsolatban hangzott el az is, “Senki nem képes arra, amire ti vagytok képesek”.

Mindenki pótolhatatlan, mindenkinek saját feladata van, még ha az útkeresés nehéz is.

Közösségként pedig a fiatalság nagy dolgokra képes. És persze volt számunkra pár gyakorlatias gondolata is. Például, hogy ne felejtsük el, a világ nem virtuális, a világ valóságos, és az emberek is azok.

Hálás vagyok, hogy ott lehettem, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian hoztunk haza valamit az elhangzottakból.

(Vanyó Franciska – Papp László Budapest Sportaréna, találkozás a fiatalokkal)