Nyáron is tanulunk: hatással lehet ránk a gyönyörű hely, ahol járunk, a nyaralás vagy tábor helyszínén hatnak ránk a társaink, a közös beszélgetések és akár az idegenvezető is… Járjunk nyitott szívvel, lélekkel! Következzék egy „nem hétköznapi történet” a Cseppekből a tenger című kiadványunkból.
Kamaszok terápiás táborában történt, az ország egyik legszebb helyén. Előttük a Balaton, szinte egész hosszában, még a Badacsony tömbje is ide kéklik halványan. Most jöttek ki az apátsági templomból, s még fülükben csengenek a fiatal szerzetes szavai, aki, miközben a templom nevezetességeiről beszélt nekik, szót ejtett arról is, hogy milyen nagy boldogság az Istennek adott élet. Ez látszott és érződött is rajta, ezért hitelesnek tűnt, amit mondott.
Egyszer csak megszólal az egyik fiú, Gergő:
– Én úgy szeretnék jó lenni, de nem tudom, hogy kell. Mindenki mást mond.
Ami anyámnál jónak számít, az apámnál rossz…
– Az nem úgy van, nem az számít! – mondják többen is. – Nem hallottál még a tízparancsolatról?
– Mi az? Sose hallottam róla!
Ekkor a csoport néhány keresztény, hittanos tagjai – szinte egymás szavába vágva – elmondják neki a tízparancsolat lényegét, sőt, még a fő parancsolatot is: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
– Azt hogy kell? Én csak magamat szeretem!
– Az is fontos! A többieket úgy kell szeretni, hogy csak azt tedd nekik, aminek te is örülnél, s azt ne tedd, ami neked is rossz lenne. Ilyen egyszerű.
– Ez tényleg egyszerűnek tűnik. Ki fogom próbálni. Még itt a táborban!
Közben az egyik lány végig félrehúzódva áll, nem vesz részt ebben a beszélgetésben. A hely kisugárzása őt is megérinthette, s valószínű, hogy nagy kontrasztot érzett az itt hallottak és a saját élete között. Egyszer csak sírva megszólalt:
– Én öngyilkos leszek! Megölöm magam!
– Mit csinálsz?! Megőrültél? Elment az eszed? – kérdezgetik a többiek, miután felocsúdtak a meglepetésükből.
– Miért akarsz ilyen hülyeséget csinálni?
– Mert… mert… elhagyott a barátom, és most más lánnyal jár!
– És ezért képes lennél meghalni?
– Ő meg vidáman csajozik tovább! Tényleg nem vagy normális!
– És különben is, mi mindannyian szeretünk téged! – mondja Hédi, s az egész csapat egyszerre átöleli a síró lányt, aki ennyi szeretetet érezvén, már nem is akar meghalni.
Közben Gergő a hátizsákjában matat.
– Megvan! Tudjátok, én szeretem magamat, és szeretem a csokit is. Nagyon. Ezt az egészet egyedül akartam elnassolgatni, titokban. Mivel ti is szeretitek a csokit, én meg szeretni akarlak titeket, azt gondoltam, hogy együk meg együtt. Tessék, vegyetek!
És Gergő körbekínálta a nagy doboz bonbonját, ami hamarosan el is fogyott.
– Hiába – gondolták a felnőtt vezetők –, a kortárs segítés a leghatékonyabb terápia.
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Dope masters/unsplash, álló kép: pixabay
Forrás: Barlay Ágnes: Cseppekből a tenger - https://ujvarosonline.hu/konyvek/barlay-agnes/cseppekbol-a-tenger/nem-hetkoznapi-tortenetek
Egy munkahelyen sok feszültség adódhat: versengés az előmenetelért, a nemszeretem munkák tologatása, a pletykálkodás és a személyes gondok, amiket nem tudunk otthon hagyni. Megteszem-e, ami rajtam múlik, hogy minél jobb legyen a ...
Mit látunk meg a világban: a szeretetlenséget vagy a szeretetet? Mi történik, ha más bőrébe képzeljük magunkat? Új szemmel nézzük a világot. Újjászületünk...
A februári életige így szólt: „Aki hozzám jön, nem utasítom el.” Milyen megnyugtató, hogy Isten minden helyzetben vár minket. És én hogyan viselkedem másokkal? Elutasítom vagy befogadom azt, akivel találkozom? Akár a metrón, akár ...
