Váratlan vendégcsere – a Rotary Club Sopron jótékonysági estje

Olvasási idő: 2 perc

Húsz éve tagja vagyok a Rotary Club Sopronnak, az utóbbi pár évben titkári feladatokat vállaltam. A klub egyik legfontosabb rendezvénye a farsangi időben megtartott jótékonysági bál, amelynek bevételét jótékonysági célra fordítjuk. Az elmúlt években rászoruló idősek, valamint árva, félárva gyerekeket, illetve családjaikat támogattuk.

Idén február második szombatjára hirdettük meg a Rotary Bált, amelyhez 130 főre foglaltunk helyet a négycsillagos Hotel Sopronban.

Az influenzajárvány miatt azonban egy héttel a bál előtt több résztvevő, komplett asztaltársaságok mondták vissza jelentkezésüket.

Amikor jeleztük a szállodának, hogy rajtunk kívül álló okokból nem fogjuk megtartani a rendezvényt, két nap gondolkodás után azt válaszolták, hogy a szerződésben rögzítettek alapján egy héten belüli lemondás esetén az esemény teljes költségét ki kell fizetnie a klubnak.

Ebben a helyzetben a klub elnökségében úgy döntöttünk, hogy a Soproni Szociális Intézménnyel, illetve a Család- és Gyermekjóléti Szolgálattal összefogva megvendégelünk 130 rászoruló vendéget a bálra lefoglalt helyen és időben. Hajléktalanok mellett nehéz anyagi helyzetben lévő családok és fogyatékosok is meghívásra kerültek. A szálloda is csatlakozott a kezdeményezéshez és ingyen biztosította az üdítőitalokat a vendégeknek. Varga Gábor nemzetközi hírű jazz zongorista klubtársunk, aki a jótékonysági bál díszvendége volt, ugyanúgy megtartotta 20 perces improvizációs koncertjét, mint az az eredeti tervekben szerepelt.

Az esemény sikeresen lezajlott. Több résztvevő is azt mondta, ő még életében nem járt szállodában és nem vett részt ilyen ünnepi eseményen. Valaki kiemelte, hogy a legszebb pulóverét vette fel erre az estére. Egyesek úgy meg voltak hatódva, hogy nem mertek odamenni az italautomatákhoz. A résztvevők egymást is segítették, például ételt, italt hoztak annak, aki nehezen mozgott.

Hadd osszam meg személyes tapasztalatomat is. Bár az első perctől nagyon jó ötletnek tartottam a felvetést, komoly kételyek is megfogalmazódtak bennem. Mi lesz, ha a vendégsereg nem fog megfelelően viselkedni? Vagy nem lesz elég „rendesen” felöltözve? Esetleg mértéktelenül „nekiesik” a svédasztalnak? Mindezek az érzések annak ellenére voltak benne, hogy jól ismerjük a szociális központ vezetőjét, és ha ő felvállalta a résztvevők összegyűjtését, akkor annak rendben kell lennie. De hát az emberi kétségek… Sajnálom, hogy nem volt bennem elég hit és bizalom a jó lebonyolítást illetően. Sokat tanultam ebből a történetből.

A klubon belül azóta azt tervezzük, hogy hagyományt teremtünk ebből a véletlen, vagy isteni gondviselés által teremtett alkalomból.