Apaság-élmények

Olvasási idő: 3 perc

Gyorshívó

Jézusnak két apja is volt. József Attilának nem volt apja, Hamletnek csak az apja szelleme maradt meg, Lukács Laci apja maga volt a Föld. Cseh Tamásnak pedig az apja kalapja maradt meg, amit néha még most is az fejére húz a képek alapján. Lovasi András órákig tudott zenélni apukája övének csatjáról. Kafka levelet írt az apjának, míg Lackfi apukája kakasáról mesélt. Zorán apja hitte az otthon melegét és az ünnep örömét, meg még egy csomó mindenben hitt. Majka apja korán elment, Beton Hofi apja nem unatkozott, sokat ivott, drogozott, ahogy nemrég mesélte. Gábor barátomnak csak faterja van, Betti csak a keresztnevén hívja az apját. A gyorshívóm között van egy Apa. Remélem, én többre viszem.

1/8-ad részt

Apám apja tizenegyéves koromban halt meg, a boncolás szerint szívrohamban. A család tagjai szerint a pia vitte el, mert abban az időben már délelőtt is töményezett. Apával ülök a kocsiban a halálhírt hallgatva, majd amikor sírásra csorbul a szám, csak ennyit mond:

– Ne szomorkodj, úgy sem  voltatok olyan jóban.

De mit is várhatnák, hiszen kétcsíkkoromban te se voltál rám felkészülve…

A másik nagypapám sosem ölelt, ha én nem kerestem, akkor így telt az idő. Volt még négy dédnagypapám is, akikről sokat nem tudok. Miklós lelépett egy másik nővel, Andor bedeszkázta a papot, mikor az a szeretőjénél volt, Oszkár ivott és nőzött, a negyediknek a nevét sem tudom. Családi legendák, hiedelmek, melyekkel a hazugságot takargatjuk, amit mesélünk, azt folyton szépítjük.

Jaj, drága fiam, mit is mondhatok majd neked, inkább a példámmal mesélek, mert ezt a mintát éppen most töröm meg!

Mikor lesz valaki apa?

Azt mondják, hogy a baba a nőknek a fejében fogan. És mi van a férfival?

Termékeny együttlét után a háton fekve érezte már magát valaki apának? Hiszen a nők olykor tudják, hogy igen, ez most biztosan összejött. Kilenc hónap sok idő, de a férfi teste nem változik meg egy babaágy összerakásától vagy éppen a babaszoba kifestésétől. Teszünk, veszünk, viszünk, cselekszünk, a kezünket is odatesszük, hogy érezzük, hogy rúg, hogy ott a feje a kivetítőn. De továbbra se adják át a helyet a buszon, nem mondják, hogy de szép kispapa, nem kérdezik meg, hogy mikorra van kiírva?

Aztán megszületik, felsír és kézbe veszem. Most akkor már apa lettem? Mindent megtettem, hát kiérdemeltem. Büszkén, de kissé félve most már mondhatom, hogy apa vagyok, de látni csak akkor látják, ha a babával vagyok. Aztán egyszer csak kimondja, hogy „Apa”, és már nem érdekelnek a külsőségek, mert van ki így szólítson életem végéig.

Apa lettem

Mellkasomon gyermek szuszog, régóta nem alszom, csak figyelem, ahogy törékenyen mozdul. A kézfején átlátszik minden ér, ujjai markolják az ujjam. Végre a jelenben vagyok és nem számít más, légzésének a ritmusa emlékeket ír belém. Apává lenni nem egy pillanat, nem egy szerep, jelenlét, amit nem tanítanak. Csendes virrasztás, bátor kéz, puha mellkas. Néha félelem, hogy elrontom, hogy nem lesz elég. Nem vagyok már olyan, mint régen, átalakultam. A karom gyűrött párna, a hátam trambulin, a karom hinta, a lábam alagút. Csak bízom benne, hogy ez sokáig így marad.

Egy nap anyu (helyett)

Ma végre egy teljes napra anya lehetek. Vagy mi van? Társadalmi szerepek, társadalmi nem. Na, nem! Apa vagyok és nem segítek, köszi, hanem én is csinálom, együtt, büszkén vállalva, hogy nincs olyan, amitől a gyűrű leesne.

Ébredés, öltözés, fogmosás, előttünk a nap, hogy a rutint vigyük tovább. Mosható pelenka fel, szippantás az orrból, harc az öltözködésnél. Kocsiba be, dédiékhez ki, röpül az idő, törjük a diót, mogyorót. Délutáni alvás. Nem alszik! Nem érdekel, taktikát váltok. Sapka, sál, semmi váltócucc, csak úgy neki a vakvilágnak.

Hazaérünk, és már tudom, hogy sikerült. Vacsora, fürdés, altatás. Ekkor még egy gyenge „gyere, Apa, táncoljunk” felkiáltást mélyhangon visszaverek és a fehérzaj tisztasággal álomba szenderítek egy délután nem alvó kisgyereket.

Anya újra itthon, alvó gyerek, tisztaság, rend és friss vacsora várja. Nem is olyan nehezek ezek az egyedüli napok, tízórakor dőlök az ágyba és még időm sincs, hogy arra gondoljak, hogy a másik ezt nap-mint nap csinálja.