Az élet Kevinen túl – családi filmek a téli szünetben

Olvasási idő: 7 perc

Ha itt a téli szünet és a végét járja a bejgli, a ház nappalijában rendszerint újra és újra felmerül a kérdés: „Mit nézzünk ma este?” A szokásos körök után azonban sok család érezheti úgy, hogy Kevin már mindent megtett, amit lehetett – ideje továbbállni. Szerencsére a téli szünet filmkínálata messze nem ér véget a karácsonyi klasszikusoknál: vannak megható, vicces, kalandos és elgondolkodtató családi filmek is, amelyek ugyanúgy összehozzák a generációkat. Cikkünkben olyan mozgóképes élményeket ajánlunk, amelyek bizonyítják: a reszketős betörőkön túl is van élet a kanapén, forró kakaóval (vagy teával) a kézben.

^{Téli szünet}

Első filmünk pont egy kicsit bátrabb választás az angol humor és az irónia kedvelőinek.

A Téli szünet

felnőtteknek szól és azokat célozza, akik a remény üzenetét szeretnék visszakapni. Egy New England-i professzor kénytelen a karácsonyi szünetben a bentlakásos iskolában maradni, és vigyázni néhány olyan diákra, akiknek nincs hova menni az ünnepi időszakban. A kezdeti megpróbáltatások után nem mindennapi köteléket alakít ki az egyik bajkeverő diákkal és a fiát Vietnámban elveszítő szakácsnővel. A Téli szünet című film régivágású, karakterközpontú vígjáték, bőven megrakodva drámai elemekkel. Adott három mizantróp, zárkózott személyiség, akik nem éppen emberszeretetükkel tűnnek ki társaik közül. A film talán legnagyobb erénye, ahogy a három főszereplő jellemfejlődését ábrázolja. Ugyanis nem történik velük semmi eget rengető vagy különleges. Alaptermészetük ugyanaz marad, ironikus látásmód és introvertáltság jellemzi őket. Viszont megtanulnak kapcsolódni egymáshoz, s ennek hatására képesek lesznek még olyan bravúrokra is, mint az empátia. Ahogy egy filmkritikában olvassuk: „Szívmelengető drámai vígjáték, három szomorú lélek egymásba kapaszkodása az amerikai humanista mozi leggyönyörűbb hagyományai szerint, príma alakítások, egyszerre nemesen konzervatív és friss. Hiánycikk.”

^Jégkorszak

„Gyerekek, most mennünk kell, majd este játszhattok kipusztulósdit!” – Már ennyiből is sokan ráismerhetnek

a Jégkorszak

című animációs film egyik közismert poénjára. Téli történetén túl ez az alkotás éppen abban nagyszerű, ahogy a csordaszellemet, a közösség erejét ábrázolja. Sid, a nagydumás, kétbalkezes kőkorszaki lajhár lekési a jégkorszak elől melegebb éghajlatra távozó társait. Szerencséjére összefut Manfréddal, a magának való, marcona mamuttal. Ráakaszkodik a biztonságot nyújtó nagydarab állatra, hogy aztán némi viszontagság után együtt találjanak rá egy magára maradt embercsemetére. Manfred és Sid komoly viták után elhatározzák, hogy visszaviszik a gyermeket a családjához. Útközben – nem éppen felebaráti szeretetből – csatlakozik hozzájuk Diego, a kardfogú tigris is. A Jégkorszak üdítően friss hangvételű animációs film, amely egyszerre szórakoztatja a gyerekeket és a felnőtteket. A történet ugyan egyszerű, de a karakterek mind szerethetők és remekül működnek együtt. A humor legtöbbször helyzetkomikumokra épül, Scrat mókus pedig az animációs filmtörténelem emlékezetes, ikonikus mellékszereplőjévé válik.

^{Véletlenül írtam egy könyvet}

Nagyot ugrunk térben és – a filmbemutatót tekintve – időben is. Éppen egy évvel ezelőtt, a legutóbbi síszünet alkalmával „szánkózott be” a mozikba Lakos Nóra hatalmas sikerű ifjúsági filmje, a

Véletlenül írtam egy könyvet.

Az elmúlt húsz évben alig készült magyar családi film, így nem meglepő, hogy komoly várakozás előzte meg Nóra alkotását. A várakozás nem is bizonyult hiábavalónak: a film a műfaj egyik kifejezetten bájos, tartalmas darabja lett. Ugyanakkor jóval túl is mutat a könnyed családi szórakoztatáson, hiszen a lélek mélyebb rétegeit sem fél megérinteni. Saját hanggal rendelkező, szellemes és szerethető filmről van szó, amelynek legnagyobb erénye, hogy komolyan veszi fiatal nézőit. Az írónak készülő Nina testvérével és animációs filmeket rendező apjával él, édesanyja még kiskorában elhunyt. Az egyedüli női mintát a nagynénje jelenti számára, ám egyszer csak egy új szerelem bukkan fel az apja életében. Nina az írás segítségével dolgozza fel az érzéseit. A film kulcsa a főszerepet alakító Demeter Villő, aki abszolút telitalálat: szabályosan vonzza az ember tekintetét, nélküle elképzelhetetlen lenne a Véletlenül írtam egy könyvet. 160 ezer néző a magyar mozikban, ez abszolút rekord a rendszerváltás óta eltelt időszakban a családi filmeket tekintve. Ideális választás a szünidőre. Az Új Városon külön is írtunk róla.

^{Tom Moore trilógiája}

Mozgóképes barangolásunk útján ismét visszatérünk az animáció háza tájára. Tom Moore fiatal rendezőnek annyira megtetszett a Magyar Népmesék képi világa, hogy elhatározta, ő is hasonló stílusban szeretne filmeket készíteni. Így alkotta meg folklór-trilógiáját.

A Kells titka, A tenger dala és a Farkasok népe

– egységes művészi világot alkot, amely az ír mitológia és a személyes érzelmi tapasztalatok találkozására épül. A filmeket összeköti a kézzel rajzolt animáció következetes használata, a stilizált, ornamentális képi világ és a természet spirituális erejének hangsúlyozása. A Kells titka a keresztény és pogány hagyományok feszültségét vizsgálja, míg A tenger dala finomabban, líraibb hangon szól, segít a gyász és az elengedés témájában. A trilógiát a Farkasok népe zárja, amely a civilizáció és a természet konfliktusát direktebb módon jeleníti meg. Ezekben a filmeknek az erőssége, hogy a népmesék archetípusait kortárs érzelmi problémákkal kapcsolja össze, így filmjei nemcsak gyerekekhez, hanem felnőttekhez is szólnak.

^{Az ollókezű Edward}

Vissza a tengerentúlra. Egy különc feltaláló élő, érző, gondolkodó lényt, egy fiút barkácsol magának. A mű – akit Edward névre keresztelt alkotója – már szinte tökéletes, csak a kezek nem készültek még el. Átmeneti megoldásként hegyes, éles, ollószerű késekkel helyettesíti a feltaláló az életre kelt lény kezét, de arra már nem jut ideje, hogy befejezze, amit elkezdett – meghal, mielőtt elkészíthetné Edward végleges, emberi kezeit. A szerencsétlen, megárvult fiút egy asszony fogadja be, aki tudja, hogy Edward félelmetes, gyilkos karmai soha nem tudnának ártani senkinek, lévén gazdájuk melegszívű, gyengéd lény. Az

Ollókezű Edward

című téli klasszikus megnézésével kétségtelenül minden szülő kockáztatja, hogy gyermeke egy ideig ollókkal hadonászik majd, de megéri a rizikó. A 35 éve készült ifjúsági filmben akkora szív dobog, hogy az elől nehéz kitérni. A kétségtelenül bizarr alapötletet és a tudományos-fantasztikus közeget leszámítva ez a film sokkal inkább egy társadalomkritikai parabola: sokrétű és mély tematikát épített fel Tim Burton rendező, bármennyire is egyszerű az alaptörténet. Amennyire könnyed, színes-szagos vígjáték az első fele, annyira komoly a jóval sötétebb második része, a lezárás pedig igazán könnyfakasztó.

^L’ecsó

Már itt az Új Város hasábjain is ajánlottuk a párizsi gasztrovilágba és az önismeret viszontagságos útjaira invitáló

L’ecsó

című filmet. Akinek karácsony után még nincs elege az evésből, az mindenképp tegyen vele egy próbát, hiszen a finom ételek bemutatásán túl többről szól a történet. Filmünk főhőse egy kiváló szaglással megáldott patkány. Ő Remy, aki a Párizs alatti csatornarendszerben tengeti életét, és nem mindennapi álmokat kerget: séfként szeretne dolgozni egy ínyenc étteremben. Amikor a körülmények abba a párizsi étterembe sodorják, amelyet példaképe, Auguste Gusteau tett híressé, hősünk végre rátalál egy barátra, aki hisz benne. Ez a barát az étterem szégyenlős szemetesfiúja, aki épp a kirúgás szélén áll. Most, hogy nincs mit veszíteniük, megalkotják minden idők talán legkülönösebb duóját: a fiú esetlen testéhez csatlakozik Remy kreatív képzelőereje, s így együtt felforgatják Párizst és a gasztronómiát. Éhesen leülni a film elé szigorúan tilos!

^{Időről időre}

Vannak filmek, amelyeket Időről időre érdemes elővenni. 21 éves korában Tim Lake rájön, hogy képes az időutazásra. Egy (újabb) gyászos szilveszteri buli után Tim apja közli a fiával, hogy a család férfitagjai mindig is képesek voltak utazni az időben. Tim nem írhatja át a történelmet, de változtathat azon, ami a saját életében történt és történni fog. Így hát úgy dönt, jobbá teszi a világot… azzal, hogy szerez egy barátnőt. Sajnos kiderül, hogy ez nem is olyan könnyű, mint hinnénk. Tim Londonba költözik a tengerparti Cornwallból, hogy ügyvédnek tanuljon, és végre megismerkedik a gyönyörű, de bizonytalan Maryvel. Egymásba szeretnek, aztán az időutazás miatt nem is találkoztak, aztán először találkoznak újra… és újra… de végül, sok agyafúrt időutazás után Tim elnyeri a lány szívét. De a neheze csak most jön… Az

Időről időre

nem csupán családi, de romantikus, életigenlő filmalkotás is. Ahogy a leírásból is érezhető, nem a legfiatalabbakat célozza, de kamaszkortól felfelé ideális kikapcsolódás lehet.

^Mitchellék

Nincs veszélyesebb annál, mint amikor valaki egy hétköznapi család tagja: a filmekben mindig ők kerülnek veszélybe, ők keverednek kalandokba, és nekik kell megmenteniük a világot. Márpedig Mitchelléknél nincs átlagosabb família. Szeretik egymást, de rendetlenek; nem tudnának meglenni egymás nélkül, de folyton tépik egymást. Amikor aztán a világ összes digitális ketyeréje fellázad az emberiség ellen, úgy alakul, hogy nekik kell félbeszakítaniuk a nyaralásukat, hogy megmentsék a Földet. A

Mitchellék a gépek ellen

azoknak a szülőknek és családoknak való, ahol a tinédzserek éppen a kütyükkel küzdenek. Vagy pont, hogy letenni nem akarják őket. Ehhez mérten a film stílusa harsány, a TikTok-esztétikát vonultatja fel, hogy rámutasson a digitális világ veszélyeire. Mitchelléknek a hajlandóságot az együttműködésre és a feltétel nélküli szeretetet kell(ene) bizonyítaniuk egymás felé, ebben pedig korosztálytól függetlenül mindenki találhat szórakozási lehetőséget és tanulságot.

Akár könnyed szórakozásra, akár tartalmasabb kikapcsolódásra vágyik a család, ezek az alkotások jó alternatívát kínálnak a sokszor látott ünnepi klasszikusok mellett, és friss színt vihetnek a téli szünet esti programjába. A tetszőlegesen bővíthető lista remélhetőleg segítséget nyújt a következő „mit nézzünk ma este?” kérdés megválaszolásához. Elő hát a kakaóval! (És a teával.)