Azt mondd meg nekünk, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt vagy egyszer majd tovább megyünk?

Nem fogok kertelni, kinőttük a lakásunkat. 2024-ben öttagúvá vált a családunk, így a jelenlegi 64nm kevésnek bizonyul számunkra. Eddig valahogy mindig lépésről lépésre tudtunk haladni a családunk igényeinek megfelelő életterekbe való költözéssel, de most úgy érzem, megrekedtünk. Mint azt sokan, mi is albérletben kezdtük meg közös életünket, majd pár év múlva, családi segítséggel, de sikerült első lakásunkat megvenni. Tisztában vagyok azzal, hogy sokaknak már az is távoli célkitűzés, hogy Budapesten legyen saját lakása a húszas évei közepén. Ahogy bővült a családunk úgy éreztük, hogy tovább kell menni. Talán nem vagyunk egyedül azzal a gondolattal, hogy mindig az élethelyzetünknek megfelelő helyen és méretű ingatlanban szeretnénk lakni. Második gyermekünk születése előtt sikerült egy nagyobb lakásba költözni. Amikor pedig érkezett a harmadik, akkor elkezdtünk újból nézelődni.

Ekkor már tudtuk, hogy kertesházat szeretnénk, fontos szempont volt továbbá a nagyszülői közelség megtartása, hiszen tapasztaltuk, hogy milyen nagy segítség tud lenni, ha a közelünkben tudhatjuk őket. Sajnos még nem találtuk meg azt az otthont, ahol szívesen élnénk, valószínűleg magasak az igényeink, és mivel nem vagyok olyan beállítottságú, aki egy régi ház felújításának nekivág, így maradnak azok a lehetőségek, ahova „csak” át kell költözni. A jelenlegi családtámogatási rendszert se bírálni, se dicsőíteni nem szeretném, mégis, ha belegondolok, akkor mi lennénk a magyar családi minta, a követendő példa, akit támogatni kell, mert nemzetünk gyarapodását elősegítettük. Eddig a Babavárón kívül semmilyen állami támogatást nem vettünk igénybe. Ahhoz viszont, hogy most az 50 millió forintos „olcsó” hitelt felvehessük, vállalnunk kell még egy negyedik gyereket. Ezt önmagában kicsit furcsállom, de szerencsénk van, hiszen mi eredetileg is több gyerekben gondolkodtunk. Így a saját ingatlanunk ára, a hitel és némi megtakarítás úgy gondolom, hogy átlag feletti lehetőségeket biztosít számunkra a keresés során.

Nem vagyok építész, és nincs sok műszaki érzékem, ilyen jellegű döntéshez mindenképpen segítségre van szükségünk. Az első körös internetes böngészés a mi feladatunk. Szűrők beállítva, keresés indítása. Hurrá, van 100 találat és pörgetünk és görgetünk és biggyedünk és szomorodunk. Lepukkant kádárkocka 100 millióért, a kerület kevésbé preferált részein nagyon más elképzeléssel megépített házak kis kerttel 120 millióért és kompromisszumos, de azért elfogadható házak 150 millióért. Ez az összeg pedig elképesztően magas és nem reális gondolkozási alap. Igen, biztos nagyok az igényeim, biztos, hogy rossz szemüveggel keresek és az is igaz, hogy kiköltözhetnénk az agglomerációba, ahol találtunk számunkra megfelelő házat az árkategóriánkon belül, de akkor új iskolát kell választani a gyerekeknek, távol kerülünk az amúgy nem túl mobilis nagyszülőktől, elvágjuk magunkat a barátainktól és a már kialakult közösségünktől.

^{Krecs Barbara építész}

Dilemmák, sőt trilemmák egész sora vesz minket körül. Ingatlanos barátunkat is bevontuk a „keresésbe”, hogy rutinjával segítsen bennünket. Beszéltem építész, statikus, földmérő emberekkel, gyűjtöttem az információkat, gyűjtöttem a látásmódokat. Ezen a ponton hívtam fel Krecs Barbara építész barátomat.

Kérlek mesélj magadról egy keveset, miért lettél építész?

Már egészen fiatal koromban tudtam, hogy én építész szeretnék lenni. Amikor bementem bármilyen házba vagy lakásba, akkor mindig azt néztem, hogy ezt hogyan lehetne praktikusabban, máshogyan elrendezni, jobban kihasználni. Pécsen tanultam az egyetemen, ami segített kinyitni a látókörömet és segített az orientációban, hogy mivel is foglalkozik egy építész. Jelenleg egy olyan építészirodánál dolgozom, ahol ipari épületekkel, ipari csarnokokkal foglalkozunk. Az érdekesség, hogy a statikusokkal egy irodában vagyunk, és velük házon belül tudunk közösen együtt dolgozni, ami sokszor megkönnyíti a kommunikációt.

Jelenleg házvásárlás előtt állunk, az új építésű ház, régi ház dilemmájának egyik kérdése az építési technológiára vonatkozik. Hogy látod, van bármilyen technológiai forradalom a szakmában?

Igen, egyre nagyobb a hangsúly a környezettudatos építészeten.

Egyre jobban elő is írják, hogy milyen környezetvédelmi szabványoknak kell megfelelni egy új épületnek. Természetesen ez hozza magával azt is, hogy új technológiákat, új építési technikákat, új anyagokat hozzanak létre, amivel energiahatékonyabb házakat tudnak építeni. Gondoljunk bele, hogy egy hatalmas irodaház rengeteg energiát emészt fel, nem csak a megépítése, hanem utána is, amikor használjuk. Cél, hogy az utóbbit is minimálisra tudjuk csökkenteni.

Vennél ma új építésű házat vagy sem?

Építeni építenék új építésű házat, venni úgy, hogy készen odaadják a kulcsot, nem biztos, csak akkor, ha a kivitelezésnél végig ott tudok lenni, a kivitelezőt én tudnám megválasztani. A kivitelezők a nagy beruházásoknál gyakran a gyorsaságra fektetik a hangsúlyt, illetve, hogy minél olcsóbban meg tudják építeni, és minél nagyobb haszonnal el tudják adni. Sokszor felül is bírálják az építész tervét, visszaküldi a kivitelező, hogy rajzolja át az építész, mert nem azt az anyagot szeretné beépíteni, hanem egy olcsóbbat, vagy más fajtát, máskor még vissza se küldik, csak másképpen valósítják meg. A szakemberhiány pedig kézzel fogható az építkezéseknél, tervezhetek én bármit, ha azt a kivitelező felülírja vagy ha a szakmunkás nem tudja megfelelően elvégezni a feladatát.

Akkor vegyünk egy régi kádárkockát és azt újítsuk fel?

Ezt nem tartom rossz ötletnek, sőt léteznek kimutatások, amik alátámasztják, hogy az is a környezettudatosság egy módja, hogy ne újat építsünk mindig mindenből, hanem próbáljuk újrahasznosítani a régi épületeinket és modernizálni. Szerintem kádárkockákból is nagyon jó, modern családi házat lehet varázsolni, szép és élhető tereket tudnak kialakítani bennük. Meg kell persze fontolni sok mindent. Fel kell mérni a ház állapotát és érdemes szakembert kivinni és egy vizsgálatot kérni tőle, mielőtt egy régi építésű házat veszünk. Egy statikus tud olyan szerkezeti, tartószerkezeti felmérést végezni, amiből kiderül, hogy az a ház hasznosítható-e, az alapozás nincs-e megrongálódva. Számos tapasztalt építész, ha ránéz egy házra, akkor el tudja mondani az előnyeit, hátrányait, hogy mik lehetnek a buktatók, vagy mi az, amiből ki lehet hozni jó dolgokat.

Melyik részét szereted a munkádnak a legjobban?

Legjobban a funkciókapcsolatok meghatározását szeretem, amikor fölfűzzük, hogy egy ház milyen egységekből, szobákból, helységekből álljon. Ilyenkor a legfőbb cél, hogy az épület logikus és használható legyen, ne csak rövid, hanem hosszú távon is kielégítse a megrendelő igényeit. Erre vonatkozóan az építész egy komoly kutatómunkát végez az ügyféllel, ahol számos célzott kérdést tesz fel neki.

Milyen szempontok a leginkább meghatározók manapság egy családi ház tervezésénél?

A legnagyobb hangsúlyt a nappali kapja, hiszen ez a közös összejöveteli pont, ahol az egész család leül beszélgetni, társasozni, tévézni. A másik pedig a konyha, ami szinte egy térben helyezkedik el a nappalival. A hálószobák terén egyre inkább törekednek a minimumra, egy ágy és egy gardróbszekrény férjen el, semmi több. Nagyon jó iránynak gondolom, hogy mostanában jellemzőek a nagy nyitások, azaz a nagy nyílászárók, ablakok, hogy több fény jöjjön be, ami élettanilag is jót tesz az embereknek.

Azt is érdemes megfigyelni, hogy manapság már nem építenek pincéket, hiszen ez a funkció elvesztette létjogosultságát. A mai modern emberek ritkán főznek lekvárt, nem raknak el befőtteket, ebből fakadóan nem is kell tárolni, illetve mindenkinek van már hűtője, amibe szinte minden belefér.

Korábban említetted, hogy az építészetben is egyre markánsabban van jelen a fenntarthatóságra való törekvés. Ezt hogyan képzeljük el?

Az elmúlt évek alatt nagyon sokat fejlődött a technológia. A házak szigetelésében, fűtésrendszereiben hatalmas előre lépések történtek. Azt gondolom, egyelőre nem fognak megjelenni a déli építészetre jellemző vonások a magyar építészetben a klímaváltozás ellenére, magyarán továbbra is kell fűtést tervezni a házakba, nem úgy, mint egyes spanyol városokban. Bízom benne, hogy a szakma megtalálja majd azokat az innovatív megoldásokat, melyekkel az új kihívásokra tud válaszolni, amik jobban működő házakat fognak eredményezni. Egyre több kísérlet van arra, hogy energiapozitív házakat hozzanak létre, amiknek szinte nulla az energiafogyasztása. Gondolok itt mondjuk a föld hőmegtartó képességének felhasználására vagy, hogy minél természetesebb anyagokat használjunk az építkezés során. Létezik már a különböző szellőzőcsövek használata, amik segítségével az épület szellőzését és hőháztartását lehet szabályozni.

Köszönöm ezt a közös gondolkodási folyamatot, amely több szempontból is hasznosnak bizonyult. A beszélgetés során olyan megfontolások is előkerültek, amelyekre korábban nem is gondoltam – például, hogy a fenntarthatóság, az anyaghasználat vagy épp a kivitelezők megbízhatósága milyen meghatározó lehet egy döntési folyamatban. Nemcsak gyakorlati kérdésekre kaptam válaszokat, hanem új nézőpontokat is, amelyek biztosan velem maradnak, akár építkezésbe, akár vásárlásba kezdek. Néha nem is a végső döntés a legfontosabb, hanem az út, amelyen eljutunk hozzá – és ebben ez a beszélgetés sokat adott.