Bábel: amikor kifordult sarkaiból a világ – filmajánló

Bábel. A világ négy sarka. Az Isten által teremtett világ, a mi világunk, az én világom. Ugyanazt a nyelvet beszéljük? Értjük egymást? Figyelünk egymásra annyira, hogy megértsük, mit mond valójában a másik? Hogy megértsük, mi rejlik a másik szavai mögött? Vajon csak a szavak beszélnek?

babel-filmajanlo

Az Oscar-díj odaítélését eldöntő grémiummal sokszor nem értek egyet. Ezúttal viszont nem csodálkozom, hogy Alejandro González Iñárritu mexikói, keresztény rendező Bábel című, 2006-os filmje hét Oscar-díj jelölést kapott, és egyet el is nyert. Nálam is elnyert volna legalább egyet, vagy akár többet. Lehetne méltatni a szereplőgárdát is, és rámutatni, mennyi híres színész vállalt szerepet a filmben, de én most ezt átugranám – úgyis annyira szubjektív, hogy egy színészt szeretünk-e vagy sem. Most a lényeg nem is a ki játssza, hanem a mit játszik.

 

 

 

 

Marokkó, USA, Mexikó, Japán – négy helyszín, négy ország, négy kultúra, legalább hat nyelv.

Egy puska, egy turistabusz, egy házaspár, egy pótmama, egy tinilány.

Bevallom, beszippantott a film, magával tudott húzni a helyszínekre. Alig néhány napot ölel fel a konkrét történés, mégis bele tudták sűríteni a filmbe mindazt, ami a nézőt odaszögezi a képernyő elé. Baleset történik, a szereplők valamiképp mindnyájan összekapcsolódnak. Szinte jelen voltam, izgultam ezekért az emberekért, szurkoltam nekik. Sok kérdés vetődött fel bennem közben, ezek dolgoznak tovább, megosztok belőlük néhányat.

 

Emeljük fel, és tartsuk a fény felé a mozaikdarabkákat – az összeillesztésükhöz meg kell nézni a filmet, mindenkit arra biztatok, hogy nézze meg a Bábelt, érdemes! Peregjenek a filmkockák!

 

Az első jelenet Marokkóba repít. Az ajándék puskát eladja a gazdája egy családfőnek. Jó lesz a pásztorfiúknak, a fiainak hiénák ellen: így megvédhetik a kecskéket. Célozni, lőni… „Te nem tudod eltalálni, add ide nekem!” Testvéri vetélkedés, szemrehányás, ijedtség, szégyen. Hibázhatok akaratlanul is. Annak is lehetnek rettenetes következményei. Belátom-e, vállalom-e érte a felelősséget?

 

„Mit keresünk mi itt?” Az amerikai házaspár egy szervezett úton vesz részt, a turistacsoport a sivatagban jár. Két összetört szív, egy kibeszéletlen tragédia. Megbocsáthatatlan? A kézszorítás vajon már a megbocsátást jelenti? Egymás mellett, egymástól mégis fényévekre.

 

 

Váratlan krízis: baleset vagy merénylet? A busz 30 utasával együtt tér le a tervezett útról. „Harminc percet várunk még, de többet semmiképp!” Meddig mehetünk el a szolidaritásban? Magány. Hiába kérem, senki sem segít?

 

„Azt hittem, elveszítelek!” Össze lehet még forrasztani, ami összetört? Szavak. Igazság. Ki kell mondani! Bevallom a mindennapit, a banálisat, bevallod a legmélyebb érzéseidet. Felszabadító megkönnyebbülés. A faluban azért várja tömeg a mentőhelikoptert, mert talán még sose láttak ilyet közelről. A kórház tetején, ahol leszáll, egy másik, a szenzációra éhes tömeg fogadja.

 

Japán: kamasz lány, törékeny kapcsolat az apával. Ketten maradtak csak, a harmincegyedik emeleten. A társasházban éjjel-nappali portás, ízléses lakás, csodás panoráma. Valóban a jólét számít? Kudarc, lázadás, szeretetéhség. Milyen az, ha csak a látásra hagyatkozhatunk? Ha a vállunkat kocogtatja meg az, aki szeretné, hogy észrevegyük? Ha csak szájról tudunk olvasni? Ha a zene ritmusát csak a színek egymásutánjából, a folyton váltakozó fényekből, a másik ember mozgásából tudjuk kikövetkeztetni? Szeress, vegyél észre! Testi és lelki meztelenség együtt jár. Segélykiáltás. Tisztesség. Miért hazudik valaki? Saját magát is be akarja csapni? El is hiszi, amit mond?

 

„Az édesapját keressük.” Szavak a kitépett papíron: mit írt a lány a nyomozónak?

 

A mexikói nő már 16 éve Amerikában él és dolgozik. Pótmamaként lát el egy családot, születésüktől fogva vigyáz a gyerekekre – mintha a sajátjai lennének. A gyerekek szülei külföldre utaztak, ő felel értük.

 

Mexikó: esküvő, önfeledt ünneplés. „Ittál, így nem vezethetsz”. A rossz döntések sorozata miatt nem csak egy ember szenved, magával ránt másokat is. Tikkadtság, pusztaság. „Ne mozduljatok innen! Visszajövök!”. Felelős vagyok értük, megbíznak bennem.

 

„Te jó vagy?” Lehet relatív, hogy ki a jó és ki nem jó? Kinek a szemében vagyok jó?

 

Nem kiszámítható, mi fog történni, (szerencsére) nem klisékkel dolgozik a rendező. A feszültséget növelik a szembeállítások is:

kényelmes, komfortos otthonok – kihalt pusztaság, sziklák, barlanglakások.

Whisky, drogok – égető napsütés, szárazság, kicserepesedett száj. Nyomozók, rendőrök, kattanó bilincs.

 

Bábel. A világ négy sarka. Az Isten által teremtett világ, a mi világunk, az én világom. Építem vagy elbontom a tornyot?

 

A Bábel című alkotás a megjelenés után tizenöt évvel is ugyanolyan magával ragadó, ugyanannyira aktuális.

 

Távol álljon tőlem, hogy eláruljam, hogy állnak össze a mozaikdarabkák, inkább jó filmnézést, jó felfedezést kívánok – és ehhez két nyugodt órát, amikor valóban engedhetjük, hogy megérintsen a történet!

Fotó: Youtube / Paramount Pictures / Babel - Trailer

Legújabb könyveink: