A nehézségek és krízisek idején mit élünk meg? Hogyan tudunk ilyenkor a másikkal és önmagunkkal is jól bánni? Mit tehetünk, ha benne vagyunk, és mit tehetünk kívülállóként? Lehet általános igazságokat megfogalmazni, de úgy ...
Egy rovarirtó szer káros hatásaitól új globális fejlődési modellekig
Visszatekintés arra a mindössze negyed évszázadra, melyben a fenntartható fejlődés gondolata és módszerei kibontakoztak.

Olvasási idő: 5 perc
Közel 150 évvel ezelőtt kezdődött el az általunk ismert kőolajkorszak, ami soha nem látott háborúkat, gazdasági és társadalmi egyenlőtlenséget, valamint a környezet rombolását zúdította az emberiségre. Az idősebb generációk még emlékeznek arra, hogy a hidegháború évei alatt a két vezető nagyhatalom között hatalmas fegyverkezési verseny zajlott saját erejük fitogtatása céljából. Az viszont kevesekben tudatosult, hogy ezzel párhuzamosan a 60-as-80-as években egy csendes forradalom is lezajlott: mindössze negyedévszázad alatt bontakozott ki a fenntartható fejlődés gondolata és módszerei.
Napjaink egyik legtöbbet hivatkozott mozaikszava: az SDG-k, alig 5 éves múltra tekint vissza. 2015-ben a világ vezetői a történelmi ENSZ-csúcstalálkozón elkötelezték magukat amellett, hogy véget vetnek a szegénységnek, megküzdenek a klímaváltozással és harcolnak az igazságtalanság ellen. A 2030-ig tartó időszakra kialakított fenntartható fejlődési keretrendszer egy jobb jövőt kínál bolygónk egészének és emberek milliárdjainak világszerte. A 193 ország által egyhangúlag elfogadott 17 fenntartható fejlődési cél (SDG) a fejlődés új egyetemes mércéjét állította fel annak biztosításával, hogy senkit sem hagynak magára. Az SDG mögött álló célkitűzések és indikátorok egy viszonyítási alapot jelentenek az előrehaladás sikerességének méréséhez.
A fenntartható fejlődési keretrendszer egyetemes és oszthatatlan, valamint mind a fejlődő, mind a fejlett országokat cselekvésre szólítja fel,
ahogyan az embereket is, hogy véget vessenek a szegénységnek, kezeljék az egyenlőtlenségeket és megbirkózzanak a klímaváltozással 2030-ig.
Ma már természetesek vesszük, hogy nap mint nap elemzéseket, tanácsokat, felhívásokat olvashatunk tudósok, újságírók és aktivisták tollából az ökoszisztéma veszélyeztetettsége kapcsán, és hogy államok feletti szakpolitikák, egyezmények korlátozzák a környezeti terheléseket s alakítják át fogyasztási szokásainkat is. De bármily hihetetlen, alig hatvan éve annak, hogy megjelent egy könyv, ami beindította a környezetvédelmi mozgalmat. Az amerikai tengerbiológus, Rachel Louis Carson Néma tavasz című könyve 1962-ben jelent meg, és a DDT környezetet különösen károsító hatásait taglalta. A DDT (diklór-difenil-triklóretán kémiai vegyület) rovarölő tulajdonságát 1934-ben fedezték fel, és 2-3 évtized alatt hatalmas népszerűségre tett szert.
R. L. Carson hitt abban, hogy a növények, állatok és emberek között szorosabb a rokonság, mint amekkorák a látszólagos különbözőségeik. Vallotta, hogy az ember egészségi állapota végső soron tükrözi a környezet egészségét vagy megbetegedéseit.
A környezeti mozgalom úttörőjeként emlegetett hölgy által leírt látomás abban az időben teljesen szokatlan volt és drámai módon rázta fel a vezető értelmiségi körök lelkiismeretét. Tevékenységének azonban nem örült mindenki, a DDT gyártók hatalmas összegeket költöttek arra, hogy hiteltelenné és nevetségessé tegyék.
A következő figyelemreméltó esemény az volt, amikor 1968-ban Aurelio Peccei és Alexander King megalapította a Római Klubot, ami az emberiség jövőjének kulcskérdéseire kereste a választ. Az emberiség azóta hatalmasat lépett előre a globális gondolkodásban, azonban akkoriban ez teljesen újszerű elképzelésként hatott. Jelmondatuk: „Célunk a közös gondviselés és felelősség az emberiség jövőjéért!” 1972-ben jelent meg első publikációjuk, A növekedés határai címmel. Habár a könyv a mai napig a tudományos közösség kereszttüzében áll, vitathatatlan érdeme, hogy rámutatott a népességnövekedés és az ipari fejlődés gyorsulása, valamint a természeti erőforrások véges volta közötti veszélyes ellenmondásra. A könyv korszakalkotó volt, és fő üzeneteként elsőként fogalmazta meg, hogy
a Földön, mint véges rendszerben nem lehet végtelen növekedést fenntartani,
és ha a népesség számának, az ipari és mezőgazdasági termelésnek, a természeti erőforrások készleteinek, valamint a környezetszennyezés mértékének alakulásában nem következik be változás, az egész rendszer a XXI. század közepén összeomlik, mert az igények meghaladják a Föld teherbíró képességét.
Ezek voltak tehát ez első fecskék, akiket követően egyre több tudós és nemzetközi szervezet kezdett el foglalkozni a témával: számos dokumentum látott napvilágot annak érdekében, hogy az emberiség figyelmét ráirányítsák egy lehetséges környezeti összeomlás következményeire. Különböző globális szervezetek akcióterveket dolgoztak ki az ökológiai katasztrófa elkerülésére, hogy ezáltal is segítsék a regionális politikák döntéshozóit a gyakorlati megvalósítások terén.
Ugyancsak 1972-ben rendezték meg az ENSZ I. Környezetvédelmi Világkonferenciáját, ami újdonságként behozta az ökofejlődés gondolatát, mely úgy törekszik az emberi szükségletek jobb kielégítésére, hogy egyidejűleg a környezeti elemek épségét is megőrzi, állapotát javítja. Ez jelentős különbség volt a korábbi, zéró növekedés elmélethez képest, mely a környezeti károk felszámolásához egyetlen lehetséges utat látott: a gazdasági fejlődés teljes leállítását. A konferencián meghatározták a fenntartható fejlődés alappilléreit is, azaz:
– Az embernek joga van a megfelelő minőségű környezethez,
– a Föld természeti erőforrásait meg kell őrizni a jelen és a jövő nemzedékek számára,
– és minden országnak joga, hogy kiaknázza saját erőforrásait, de eközben nem okozhat kárt más országok környezetében.
A konferencián számos dokumentum került elfogadásra. A nyilatkozatokban az emberközpontúság elve érvényesült, és megjelent a jövő generációk iránti felelősség igénye. Továbbá sürgették a nemzetközi együttműködések kialakítását is.
Az 1972-es eseményeknek köszönhetően egy évtized alatt új irányzatok alakultak ki: például a gazdaságpolitika és a környezetpolitika integrálásának szükségessége, miközben egyre nyilvánvalóbbá váltak a globális környezeti problémák, a fejlett és a fejlődő világ közötti szakadék mélyülése, a világ népességének nagyon gyors növekedése.
A következő minőségi ugrás az ENSZ 1987-es: „Közös jövőnk” c. jelentésének megjelenése, ami a fenntartható fejlődést olyan fejlődésként definiálja, amely
kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedék esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.
A jelentés 7 pillérre építette a fenntartható fejlődés koncepcióját:
– politikai rendszer: a hatékony állampolgári részvétel a döntéshozatalban
– gazdasági rendszer: a termékek fenntartható előállítása
– szociális rendszer: társadalmi feszültségek feloldása
– termelési rendszer: tiszteletben kell tartania az ökológiai alapokat a fejlődés érdekében
– technológiai rendszer: folyamatosan keresni kell az új megoldásokat
– nemzetközi rendszer: előnyben kell részesíteni a kereskedelmi és a pénzügyi eljárások fenntartható módszereit
– adminisztratív rendszer: rugalmas és képes reagálni az ökológiai szempontokra
Hat évtized távlatából kijelenthető, hogy Rachel Carson úttörő munkája hatékonynak bizonyult, és az őt követők felrázták az emberiséget, felhívták a figyelmet a globális szintű összefogás szükségességére. Nem utolsósorban Ferenc pápa, aki megértve az idők szavát 2015-ben kiadta a Laudato si’ (Áldott légy!) című enciklikáját, ráirányítva a figyelmet felelősségünkre a teremtett világért. A dokumentum jelentősége abban áll, hogy az egyház identitásában elengedhetetlen missziós megtérés után (ld. Evangelii gaudium) ezzel elérkezett az egyház szolgálatában és küldetésében elengedhetetlen ökológiai megtérés ideje.
* * *
Jelen cikk egy sorozat első része, a következő, 2. részben az alternatív gazdasági modelleket veszi górcső alá közgazdász szerzőnk, akinek fő érdeklődési területei: zöldgazdaság, körforgásos gazdaság, biomassza alapú gazdaság, műanyagok, biopolimerek.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: pixabay, flickr