Fenntartható életmód – nyáron is

Olvasási idő: 7 perc

^{Kezdőkép: Hauk Nikolett a saját kertjében}

Június utolsó napjaiban olyan érzésem volt, mint amikor kitört a Covid: ezúttal azonban nem a járvány, hanem a meleg volt a mindent letaroló beszédtéma. Családban, buszon, utcán, kollégák között mindenki erről panaszkodott vagy osztotta meg bevált trükkjeit, tapasztalatait.

Az utóbbi hetek hatalmas hőhulláma, az egyre inkább a hétköznapok szintjén is érezhető aszályos idő, vízhiány olyanok figyelmét is az éghajlat-változás, globális felmelegedés és fenntartható életmód kérdései felé és a szóba jövő az alkalmazkodási, enyhítési megoldások felé fordítják, akik eddig talán felesleges önkínzásként tekintettek a zöld megoldásokra.

Hauk Nikolett fenntarthatósági menedzserrel, három kisgyermek édesanyjával körbejártuk, mit tehet egy átlagos család a nyári mindennapokban, hogy a legkevesebb terhet jelentse a természetnek és hogyan válhat a környezettudatos életmód fenntarthatóvá a mindennapokban.

Nikinek ez már a szakmája – erről majd egy következő cikkben fogunk írni –, de ő maga is a háztartásvezetés praktikus szempontjait követve vált egyre tudatosabbá ezen a téren. „Él az a tévhit – meséli –, hogy környezettudatosan élni drága mulatság és csak a tehetősek engedhetik meg maguknak.” Pedig ő éppen, hogy spórolásból vágott bele az első változtatásba, ami aztán a többit is hozta magával. Történt ugyanis, hogy a mosószer ára, amit addig rendszeresen használt, hirtelen a duplájára emelkedett, Niki pedig olvasta valahol, hogy lehet házilag is mosószert főzni. Gondolta, kipróbálja, és meglepetésére a filléres alapanyagokból készült szerrel szebben ki tudta mosni ruháit, mint korábban a boltival.

_{Niki házi mosószer receptje}

„Aztán akkor ezen felbuzdulva gondoltam, hogy mi lenne, ha a tisztítószereket se kellene megvenni, hanem ugyanezekből a természetes anyagokból elkészíteném azokat is” – folytatja, és így szépen sorjában a költségcsökkentésre építette föl a szokásait. Amikor megszülettek a gyerekei, ráébredt, hogy ezek a szerek nemcsak, hogy olcsóbbak, de a gyerekek szempontjából is biztonságosabbak. „Annyira odafigyelünk fiatal szülőkként arra, hogy ne banánt, hanem itthon őshonos almát adjunk először a kisbabának, de arra meg nem figyelünk, hogy az anyatej után először mi kerül be a kis szervezetébe, amikor a tükröt nyalogatja, vagy a földön csúszik-mászik?” – mosolyog saját magán is Niki. „Szóval, szépen fokozatosan arra jöttem rá, hogy igazából minden, ami a pénztárcám javát szolgálja, az környezetünk javát is szolgálja.”

A háztartási vegyszermentesítésen kívül fontos terület természetesen az étkezés. Niki szerint mindennek a kulcsa ezen a téren a tervezés. Az ételpazarlás elleni első lépés, hogy heti menüt tervezünk, és ahhoz vásárlunk be lehetőleg szezonális alapanyagokat, és ha megtehetjük, akkor helyi árut a piacról. Ha előre tervezünk, arra is könnyebb figyelni, hogy nagyobb arányban legyen zöldség az étrendünkben, Nikiék heti két főzeléknapot tartanak például. A hús előállítása sokkal nagyobb terhelést jelent ugyanis a környezetnek, különösen a marha- és sertéshúsé. Nikiék most kertes házban élnek, ezért megtehetik, hogy több mindent megtermelnek maguknak, ami ha nem is lesz hivatalosan biotermék, de mindenképpen kevesebb vegyszert tartalmaz, mint a szupermarketekben elérhető zöldségek, gyümölcsök. Arról nem is beszélve, mennyire élvezik ezt a gyerekek! Megfigyelhetik, hogyan pirosodnak a kis paradicsomok, segítenek az öntözésben, ha átjön egy kis pajtás, megmutatják neki a magaságyást, a komposztot.

_{Az esti locsolás}

Niki úgy látja, az óvodás korosztály szívja magába ezt a szemléletet. Egyre több szülő nyit egyébként ebbe az irányba, sokan törekednek arra, hogy a gyerekeket újra kissé visszavigyék a gyökerekhez, hogy ne pazaroljanak és távolabb tartsák őket a digitális világ negatív trendjeitől. „Nálunk most megérett a magaságyásban a tépősaláta” – folytatja Niki. „Eddig nem ették meg a salátát, de most, hogy mi termeljük, mennek és legelnek, mintha valami csipsz vagy gumicukor lenne. De akinek nincs kertes háza, az is belevághat. Mi nagyon sokáig laktunk panelben, és bent termeltük a paradicsomot, és a gyerekek meg onnan szedegették. Volt eper is, és csak egy kis cserép föld, meg magok kellenek hozzá, és amúgy a gyerekeknek a kedvence volt” – emlékszik vissza.

Mit tehetünk a meleg időszakokban? Hogyan lehet túlélni kicsi gyerekekkel? Nikiék rengeteget túráztak erdőkben, ott volt mindig a legeslegjobb idő. Jó kis anyaközösség is kovácsolódott ebből, mindenkinél otthon voltak a gyerekeik, mindenkinél nyár volt, mindenkinek melege volt, és így tudtak egymáson könnyíteni, hogy csavarogtak egész nyáron. A kertben pedig az egész nyarat a diófa alatt töltik. A természetes, fák adta árnyék mindig hűsebb, mint a mesterséges árnyékolás, hiszen a növények, fák kipárolgása is hűsíti a levegőt.

A nyaralások során különösen is nagy kihívásnak tűnik, hogy ne az eldobható, egyszer használatos műanyagtányérok és flakonok világában éljünk. A kisgyerekes nyaralások egy-egy vízparton még jobban hasonlítanak a hétköznapokra, mint a későbbi időszak nagyobb utazásai. Ilyenkor még lehet és talán kell is tartani a megszokott napirendet, s ezzel együtt a bevásárlást, főzést. Jó trükk, ha úgy indulunk útnak, hogy 2–3 napnyi ebédet előre lefagyasztunk és akkor nem kell annyi időt nyaralás közben a konyhában tölteni. Az is jó program Nikiék tapasztalata szerint, ha a gyerekekkel közösen fedezik fel a helyi piacot, onnan szereznek be szezonális gyümölcsöt, zöldséget.

^pexels.com

A környezetterhelés fontos terepe a közlekedés. Az autózás alternatívája a tömegközlekedésen kívül a biciklizés is lehet. Niki három gyerekkel is mindenhova kerékpárral megy, ha csak teheti. Amíg a városban laktak, ez neki nagy szabadságot adott, kerékpár-távolságra mindig talált egy jó kis zöld területet, ahol el tudták tölteni a gyerekekkel az időt. A kerékpározásnak van nevelő hatása is, a gyerekek jobban megismerik a közlekedés szabályait, fegyelmet és figyelmet, kitartást tanulnak. Amikor kiköltöztek egy városközeli agglomerációs településre, meglepődve tapasztalták, hogy sokkal kevesebb bicikliznek közlekedés céljából, mint a városban. Nikiék szinte csodaszámba mentek, amikor a gyerekekkel megérkeztek a pár kilométerre fekvő óvodába. „Nem arról van szó, hogy sportosak vagyunk, hanem egész egyszerűen ennyi időre nem éri meg beindítani az autót. Nekem időben, energiában ugyanannyi, mire három gyereket berakok, levetkőztetek, kiveszek, felöltöztetek és elmegyek és parkolóhelyet keresek, mint hogy otthon felöltözünk, elmegyünk biciklivel.”

Persze a realitásokkal számolni kell, Niki férje egyelőre nap mint nap használja az autót, a tömegközlekedés még nem olyan jó náluk, hogy ki tudná váltani munkába járásra. Amúgy ő is nyitott Niki újszerű megoldásaira, bár az elején kicsit szkeptikus volt, de ahogy meglátta az eredményeket, és hogy ez igazából senkire nem ró plusz terhet, ő is beleállt. Az ételtervezést szereti a legjobban, szívesen eszi a házi kosztot és az is jó, hogy nem kell mindig azon gondolkodni, ma mi legyen az ebéd. „A takarítás terén voltak kételyei, amikor elhagytuk az erős vegyszereket és még a gyerekek se voltak szobatiszták. De olyan eszméletlen foltokat szedett le egy egyszerű szódabikarbóna, hogy csak néztünk, hogy mit csináltunk eddig a Cif-fel meg a társaival…”

^{Magaságyás egy kiszuperált ruhásszekrényből}

Niki most otthon van a gyerekekkel, így nagy szabadsága van abban, mire fordítja és hogyan osztja be az idejüket. Mi lesz, ha majd újra dolgozni fogsz? – kérdezem tőle. Fenntartható ez az életmód úgy is, hogyha be kell járnod napközben egy munkahelyre?

„Szerintem talán a főzés fogja a legnagyobb odafigyelést igényelni, mert most megtehetem azt, hogy naponta egy-két órát eltöltök vele, de valószínűleg ha egy nyolcórás munkám lesz, akkor ezt vagy nagyon meg kell terveznem, vagy kompromisszumos megoldást kell találnom, például két napon rendelni fogunk, vagy mindenki eszik a munkahelyén, az iskolában. Ha meg hétvégén elő tudok készülni úgy, hogy szerdáig van ennivaló, akkor két nap irodai étkezéssel ki tudnék békülni” – morfondírozik Niki. „Abban egészen biztos vagyok, hogy nem fogok tudni heti két kovászos kenyeret megsütni, mert az nagyon sok idő, és erről valószínűleg le fogok mondani, de a kert viszont csak egy esti locsolást igényel. A legnagyobb fiam hatévesen egy slaggal már ügyesen tud locsolni. A jövőben is úgy fogom tervezni, hogy mit ültetünk, ahogy nekünk belefér a gondozása.”

Mikor arról kérdezem, példája nem kelt-e lelkiismeret-furdalást másokban, ahelyett, hogy inspirálna, Niki rámutat a nehézségekre is. „Az a helyzet, hogy azt tanulom nagyon erősen, hogy hozzam ki a lehetőségeimből a legjobbat, de ne törekedjek a maximumra, mert abba szerintem a nyomás hatására nagyon sokaknak beletörik a bicskája. Az elég jó is jó. Az is fontos, hogy mindenki a saját helyzetét ismerve, saját lehetőségein belül kezdjen akár csak egy-egy kisebb változtatásba. Nem kell lelkiismeret-furdalást érezni attól, hogy valaki ennek csak egy töredékét csinálja. Ha például nem ilyen együttműködő gyerekeim vagy férjem lenne, nekem is sokkal nehezebb lenne. Egy kis változtatás is sokat jelenthet, hogy jobb legyen magunknak és a környezetnek is.”