Hogyan legyünk jól szülőként?

A gyerekeink nyarának megszervezéséről már múlt héten írtunk, most abban segítünk, hogy édesanyaként és édesapaként is feltöltő és pihentető lehessen a gyerekeinkkel töltött nyár. Legyenek jól meghatározott idők arra, hogy felszabadultan a gyerekekkel lehessünk, arra, hogy töltődjünk a családdal, hogy egymásra hangolódhassunk a párunkkal, hogy építhessük a baráti kapcsolatainkat, és hogy… hogy önmagunkkal is jóban maradhassunk. Saját magunk számára is legyenek felszabadító tevékenységeink vagy zavartalan pihenőink. Eljárhatunk hajnalban úszni, fektetés után pedig kiülhetünk fröccsözni a teraszra. Megkérhetjük a párunkat, hogy az egyik hétvégi napon hadd szundítsunk ebéd után egyet. Megtanulhatunk valami újat: varrni, festeni, nyelvet. Vezethetünk nyári naplót.

Kérjünk segítséget!  Összefoghatunk más szülőkkel megosztott gyerekvigyázásra, megkérhetjük a nagyszülőket vagy más rokonokat, hogy hadd aludjanak náluk a gyerekek egy éjszakát. A házimunka jelentős részében már egy nagyobb óvodás is tud segíteni, a házi feladat alól felszabadulva pedig jó alkalom a nyár arra, hogy a házimunkában szerezzenek némi rutint az iskolások. (Ezekben érdemes olyan feladatot adni nekik, amelyek tényleg kihívást jelentenek és motiválják őket, mert azokat nagyobb lelkesedéssel fogják újra meg újra megtenni.)

Határozzuk el, hogy nem kiabálunk! Most van lehetőség az asszertív kommunikáció gyakorlására. Ha nem tudunk hibáztatás, gúnyolódás, szemrehányások, kritizálás, fenyegetés nélkül megszólalni, lépjünk ki a szituációból. Jó gyakorlat, ha tudatosan szoktatjuk magunkat a kedves beszédhez. Nemrég észrevettem, mennyivel kedvesebb hangon beszélek ismeretlenekkel a telefonban, mint a saját gyerekeimmel: az ismeretleneknél ugyanis jó benyomást szeretnék tenni, amire nincsen “szükségem” a családomban. Azóta jobban figyelek arra, hogy számukra is “jó benyomást tegyek”.

Tápláljuk a rezilienciánkat! Az erőforrásaink tudatosítására semmikor nincsen nagyobb szükségünk, mint amikor huzamosabb ideig stressznek vagyunk kitéve. (Márpedig 2-3-6 kiskorút 0-24 életben tartani teljesen reálisan nagy stressz.)

·    Dolgozzunk az érzelmi stabilitásunkon önreflexióval! Ismerjük meg a működésünket jobban, merjünk az érzéseinkre és a mögötte húzódó szükségleteinkre hallgatni!

·     Húzzuk meg a lelki és fizikai határainkat: menjünk lefeküdni a közösségi nyaraláson, ha arra van szükségünk, mondjunk nyugodt szívvel nemet a 150 km-re lakó anyósunknak, ha számunkra túl gyakori látogatást szeretne kicsikarni.

·     Próbáljunk ki új dolgokat: új kommunikációs formákat a gyerekekkel, új recepteket, új hobbit, növeljük a komfortzónánkat!

·     Kapcsolódjunk számunkra fontos emberekkel: a gyerekeinkkel vagy nélkülük! (Igen, szabad egy anyának elmenni pár napra a barátnőivel nyaralni!)

·     Figyeljünk az egészséges működésünkre: együnk, aludjunk, igyunk, mozogjunk annyit, amennyire szükségünk van a működésünkhöz!

Csökkentsük a stresszt! A nyár is ad bőven stresszes helyzeteket, amelyekre előre is felkészülhetünk, de “akcióban” is előkaphatjuk a nekünk megfelelő eszközöket! A stresszes szituációkban mindenképpen érdemes megőrizni a hidegvérünket, a lehető leghatékonyabban kommunikálni. Ha azonban a Jóisten temperamentummal áldott meg bennünket, akkor ezek a helyzetek hatalmas kihívást jelenthetnek. Kezelhetjük ilyenkor magát a stresszt okozó érzelmet: légzéssel, mozgással, kiáltással, stresszkezelő izom- és légzőgyakorlatokkal. Kezelhetjük azonban a problémát is átkeretezéssel, átszervezéssel, kommunikációval.

Kezeljük a változásokat megfelelően! A változásmenedzsment a családban is nagyon aktuális téma. Szinte bármelyik pillanatban borulhatnak a tervek egy-egy előre nem látható eseménytől.

A jól kezelt változás érzelmi többletet adhat az egész családnak.

Kulcsa, hogy a változást elkerülhetetlen, nem alkuképes tényként kezeljük, ugyanakkor a lehető legalaposabban beszélünk velük erről: a változás kárát csökkentő felvetéseiket, ötleteiket fogadjuk megfontolandó alternatívaként, az ellenállást és lázadást pedig megértően.

Konfliktusok minden zugban.

Akár a mindennapokat éljük, akár nyaralunk, a konfliktusok óhatatlanul és időről időre közénk állnak. A leghatékonyabb konfliktuskezelési eszköz a már említett asszertív kommunikáció. Ha tudjuk, mi és miért okoz bennünk feszültséget, felismerjük a szükségleteinket, és megadjuk a másiknak azt a bizalmat, hogy nem bántani akar minket, akkor a legtöbb konfliktus sikerrel feloldható. Természetesen ez a felismerés nem egyszerű, hiszen hatalmas önismeretet feltételez: a legtöbbször ugyanis épp az okozza a csalódást, hogy egy már ismert sémát aktivál bennünk a gyerekünk vagy a párunk akár tudattalanul is, mi pedig erre reagálunk a valódi probléma helyett.

Nem egyszerű családként a nyári hőségből nyári hűséget formálni. Azonban ezek a nyarak lehetnek a kis palántáink “gyerekkori nyarai”, az Éden, ahova visszavágynak. Ha figyelünk arra, hogy elérhető, felnőtt és kapcsolódó szülők legyünk, meg is kaphatják. Csupán a saját magunknak adott engedélyünkre van szükségünk hozzá.