Jana baby

Az elmúlt időben 9 héten keresztül technikai segítséget nyújtottam egyik barátomnak, aki kimerült anyáknak tartott online foglalkozást. Egyedüli férfiként, kép nélkül az Új Város alapítvány logója mögé bújva engedtem be az érkező anyákat, indítottam a csoportokat és ha kellett, akkor még az alkalom után maradtam, hogy tudjanak még egymással beszélgetni a résztvevők. Persze az elejétől kezdve mindenki tudta, hogy ott vagyok és ha kell, segítek, de valahogy teljesen figyelmen kívül tudtak hagyni. Az imák, a beszélgetések és a kiscsoportos megosztások akaratlanul is hatással voltak rám. Az alkalmakon átlagosan 20 résztvevő volt.

A csoporttagok mindegyike olyan anya volt, aki nyitott az Isten felé és nem mellesleg kimerült. Voltak huszonéves és negyven éves anyák, egygyerekesek és négy gyerekesek, az ország különböző pontjairól bejelentkezve osztották meg egymással nehézségeiket, örömeiket és keresték a megoldást arra, hogyan érezzék jobban magukat, hogyan ne érezzék magukat rossz anyának, reális elvárásaik legyenek, ne akarjanak a nem valós elvárásoknak megfelelni.

A családi élet motorjai ventilálhattak egy kicsit, de nem úgy, mint a játszókon, ahol ismeretlen anyák körében, a biztos útról le nem térve a panaszkodás ösvényét követve hol a férjet, hol másokat vagy éppen az időjárást lehet szidni. Hogy így-úgy a vérszomjas anyák, akik nyitáskor a Lidlben veszik a csütörtöki akciós szoptatós melltartókat és szoftshelleket minden méretben, miközben az egri vérűek férjüket küldik, hogy harcoljanak, hogy aztán majd a Vinteden adják el, ha éppen a karrier nyer a csok felett.

A szavak mögött magamra ismerek, amikor a kimerült anyák épp a nehéz hétköznapokat fejtegetik, ahol egyedül vannak. Ahol távol a nagymama, ahol nehéz vagy épp szűk a lét. Sok amazon máshoz méri magát és egy olyan világban, ahol kifelé mindenki felülreprezentál, miközben önmagukat alábecsülik, az olló nem csak kinyílik, de vertikálisan meg is szűnik. Lufik egy légüres térben, babavárók, genderbulik, Vekerdy és a szorongások. És még meg se nyitottam a csapot, hogy elmosogassak, de már dél van, és akkor mi legyen az ebéd, úszik a lakás, de a gyerek már egy órája kakás, Dm-be is kéne menni. Újabb strigula, ami miatt rosszul érezhetem magam. Tele a polcom szakirodalommal, de gyakorlatilag egyedül vagyok, mit segítenek most a tanok, amelyekből most már tudhatom, hogy rossz anya vagyok.

Nem rossz, csak kimerült. A gyereknek joga van a kipihent szülőkhöz? Az apának meg az ebédhez, ha az asszony éppen kórházban szült?! Háborog a világ ezen a kiadványon, pedig köztünk szólva mintha ez lenne az alap a társadalmunkban. Háborognak egy ártatlan szalmaszálon kantáros nadrágban emancipált független, strong womenek, hogy hát ez milyen dolog, ilyet leírni. Miközben a babavíz címkéjének képéről az asztalon minden eszembe jut, de nem egy frissenszült, gátmetszett szoptató anya. Értem én, hogy kimerült anyák változtatni akarnak ezen az állapoton, de egy percig se higgye el senki, hogy Jana baby modell-anyja a cél, a másik végpont, a viszonyítási alap, mert ha igen, akkor még a magzatvíz elfolyása után egy gyors pörkölt készítése is bele kell, hogy férjen.

A cikkben emlegetett online anyacsoport által feldolgozott könyv itt megrendelhető:

https://ujvaroskonyvek.hu/konyvek/eline-landon/kimerult-anyaknak/9-het-feltoltodes-istennel