Képes vagyok rá!? – Önbizalmunk útvesztői I.

Pedig tudom

Kosarasként megfigyeltem magamon, hogy időnként olyan negatív, bizonytalan állapotban játszottam a mérkőzésen, hogy a már sokszor sikeresen végrehajtott legegyszerűbb dobásokat, például védő nélküli ziccereket is el-el elrontottam. Mindezt annak ellenére, hogy válogatott kerettag voltam és a csapatomban én voltam az egyik legjobb kezű, legmegbízhatóbb dobójátékos. Ilyen rossz meccsek közben és után a körülöttem levőkhöz fordultam tanácsért (csapattársak, edzők, barátok, szüleim), de senki sem tudott hozzáértő módon segíteni vagy tippet adni. Ekkor indult el bennem a vágy, hogy a téma szakértőjévé váljak. Így lettem sportpszichológus.

Az élet más területein is bárkit érhet hasonló élmény: amikor egy iskolai felelés során elakad a tanuló gondolatmenete, és olyan egyszerű, jól megtanult dolgok sem jutnak az eszébe, ami – normál helyzetben – ott van a fejében, vagy igen könnyen ki tudja következtetni. Ugyanez történik, amikor egy egyszerű beszélgetés közben zavarba jövünk, vagy a munkahelyen egy fontos szituációban – például a főnökünk jelenlétében – kellene jól érvelnünk, vagy akár ügyesen végrehajtanunk egy egyszerű feladatot. Az ilyen téthelyzetekben való helytállás némelyeknek egyáltalán nem jelent gondot, a legtöbb ember önbizalma azonban könnyen kibillen. Ezt az „önbizalmi mélyrepülést” akár igen apró dolgok is elősegíthetik: ha már a folyamat elején elrontunk valamit – az első dobást a meccsen, az első választ egy vizsgán –, melyek az élet természetes részei, mégis megkérdőjelezik abbéli meggyőződésünket, hogy képesek leszünk sikeresen kiállni az aktuális próbát.

Hogyan lehet stabil önbizalommal, jó színvonalon helytállni téthelyzetben? A rossz hír, hogy a válasz nem magától értetődő. A jó hír viszont az, hogy az önbizalom, éppen mert változékony, igen jól fejleszthető.

Mi is az önbizalom?

A milliónyi, bonyolultabbnál érthetetlenebb definíció közül most a legnagyobb hasznunkra a következő meghatározás lesz: „bizonyos cselekvéssel vagy cél elérésével kapcsolatos olyan jellegű meggyőződés, hogy képesek vagyunk azt végrehajtani, elérni, függetlenül a körülményektől.” Elegendő lehet néhány tulajdonságunk, amire támaszkodhatunk: az intelligenciánk, tapasztalataink, erőnk, ügyességünk, hitünk vagy bármely talentumunk. A „bizonyos cselekvés vagy cél” is nagy jelentőséggel bír, hiszen legalább részben rajtunk múlik, hogy milyen cselekvést választunk és milyen célt tűzünk ki magunk elé. Több időt szeretnénk szánni a munkára? Vagy épp a családra? Szebb házat építeni a szomszédunkénál? Minden szempontból tökéletes szülők akarunk lenni? Tenni szeretnénk Isten akaratát, akiről úgy gondoljuk kiszámíthatatlan és követelődző? Vagy tenni szeretnénk, miközben világos számunkra, hogy Ő végtelenül szeret minket és a legjobbat akarja nekünk? Ezek a kérdések sejtetik, hogy

az önbizalmunkat, sőt már célkitűzésünket is befolyásolja, hogyan tekintünk önmagunkra, egymásra (testvérként vagy ellenfélként), hogy milyen a világnézetünk és az istenképünk.

De mitől alakulhat ki bennünk egy feladatról „a meggyőződés, hogy képesek vagyunk azt végrehajtani”? Ez sokszor nem is tudatos, egyszerűen csak érezzük, hogy menni fog. Hívőként az is növelheti a magabiztosságunkat, ha úgy érezzük, Istentől kaptuk az adott helyzetet, feladatot – egy vendégfogadást, egy munkát, vagy egy új baba érkezését a családba –, és hisszük, hogy Őáltala képesek vagyunk jól végrehajtani. Az „Őáltala” jelenthet plusz kegyelmet, plusz képességet, vagy akár a meglévő képességeink kamatoztatását is. Mindezek mellett számos dolgot tehetünk, hogy magabiztosabbak legyünk. Ezeket vesszük most sorra.

Felkészül…

A legegyszerűbb és egyik leghatékonyabb módja önbizalmunk építésének, ha valóban jól felkészülünk. Bizonytalanok vagyunk, hogy jól fog-e menni egy értekezlet, egy fontos prezentáció vagy egy üzleti tárgyalás? Ha maximálisan jól felkészülünk, minden bizonnyal lényegesen magabiztosabban fogunk helytállni. Ez bár banálisnak hangzik, valójában egyáltalán nem az! Mit is jelent a maximális felkészültség? Először is elkezdhetjük időben, vagy megkésve. Továbbá felállíthatunk készülési tervet (amihez érdemes, vagy akár szükséges is lehet konzultálni a megfelelő emberekkel). Gondoskodhatunk arról, hogy olyan idegállapotban végezzük a munkát, ami valóban hatékony (ehhez lehet, hogy le kell mondanunk az esti facebookozásról, youtube-ozásról, viszont érdemes megoldani a heti háromszori sportolást). Ezek mind építhetik a felkészültségünket. Az ezzel járó érzés nagyon jól stabilizálja önbizalmunkat, legyen szó sportversenyről, több állomásos külföldi utazásról, ingatlanvásárlásról, háztartásvezetésről, vagy akár gyereknevelésről.

Adódhatnak azonban olyan helyzetek, amikor egyszerűen nincs időnk, lehetőségünk felkészülni (pl. egy váratlanul elénk álló feladat kapcsán). Ilyenkor a legcélszerűbb olyan tényezőkre irányítanunk a figyelmünket, amelyekre a nem-ideális felkészültségünk ellenére is számíthatunk (barátaink, intelligenciánk, problémamegoldó képességünk, kedves kisugárzásunk). Könnyen beláthatjuk, hogy senki sem születik teljesen felkészültnek, ezért felesleges túl sokat várni magunktól a készülés kezdetekor. Ez egy hosszú távú építkezési folyamat. Bízhatunk benne, hogy a kitartó munka meghozza gyümölcsét. Ahogy a kosárlabdázás történetének legjobb hárompontos dobója, Stephen Curry fogalmazta meg:

„amikor pályára lépek, teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy én vagyok a legfelkészültebb mindabban, amit tennem kell az előttem álló mérkőzésen.”

Fontos itt megjegyezni, hogy a mindennapi életben (pl. lakásvásárlás, házimunka, gyereknevelés) általában annyiból könnyebb dolgunk van, hogy nem mások ellenében kell bizonyítanunk felkészültségünket. Bár dönthetek úgy, hogy szebb házat akarok, mint a testvéremé, ügyesebben akarom végezni a házimunkát, mint az ismerősöm, jobban akarom nevelni a gyermekem, mint az a család ott a játszótéren. De dönthetek úgy is, hogy nem legyőzni akarok másokat, hanem élve a lehetőségeimmel, képességeimmel, az Isten akaratát figyelembe véve egyszerűen csak teszem a dolgomat.

A cikket 2. részét jövő héten olvashatják.