Nyári könyvajánló 1. – A Fokoláre Mozgalom története nyomában

Chiara Lubich halálának 10. évfordulóján, 2018-ban jelent meg A kottát a mennyben írták című interjúkötetünk. A két olasz újságíró, Michele Zanzucchi és Oreste Paliotti, kilenc hosszú beszélgetést rögzített Elivel, polgári nevén Giulia Folonarival, aki Chiara életét talán a legközelebbről követhette végig. Aki látott filmfelvételt Chiara egy-egy beszédéről, utazásáról, az valószínűleg látta már Elit is, aki titkárnői, sofőri és fokolártársi minőségében szinte mindig ott állt, védelmezőn, segítőn Chiara mellett: legyen szó fiatalok fesztiváljáról, pápai magánkihallgatásról vagy a fokolarinik találkozójáról. Sokan tudták, hogy ő Eli, de kevesen ismerték, hiszen saját magáról nem beszélt. A színpadon gyakran ő olvasta fel Chiarának a közönség kérdéseit, a telefonos körkapcsolásokat moderálta, Chiara utazásairól naplólevelekben számolt be. Amikor Chiara többszöri betegségei során visszavonult svájci nyaralójába, Elitől érkeztek a várva várt hírek, ő közvetítette Chiara pár szavas üzeneteit. Számomra emlékezetes az is, ahogyan Eli Chiara temetésén sziklaszilárdan jelen volt: a sok órás nyilvános szentmise után, ahol több ezren vettek részt, és ki tudja, hány százezren követtek interneten, a sírba helyezés már szűk körben, Rocca di Papában, a Mű Központjának kis kápolnájában történt. Ezt az egyszerű szertartást is lehetett online követni. Azt gondolhatnánk, Eli itt már engedhetett saját fájdalmának, foglalkozhatott azzal, amit ő veszített Chiara halálával. De nem. Megdöbbentő volt látni, hogy miközben elmélyedt az imában, követte a temetést, fél szemmel Chiara jelen lévő testvérét, rokonait figyelte, kell-e segíteni valamit, jelen kell-e lenni számukra.

Az interjúkötet is tükrözi Eli hozzáállását: a kilenc fejezetből egy szól róla, így azért megtudhatunk egy kicsit az ő személyéről is, aki egyébként egy nyolcgyermekes, gazdag olasz keresztény családból származott, s testvérei közül négyen követték Chiarát a fokolárba. A többi nyolc fejezet Chiaráról, a mozgalom születéséről, a legnehezebb ötvenes évekről szólnak, amikor a mozgalmat még nem fogadta el az egyház. Majd a későbbi növekedésről, jelentős eredményekről. Vagy éppen Chiara privát életéről, ami szintén teljesen rejtve volt korábban.

A szöveg lendületes, izgalmas annak, aki már sok mindent tud a mozgalomról és sok mindenről talán személyes emléke is van, és annak is, aki ebből a kötetből ismeri meg az alapítót és életét.

Giulia Eli Folonari: A kottát a mennyben írták. Új Város, Budapest, 2018.

A második interjúkötetben – Bizalom és párbeszéd cím alatt – Maria Voce Emmaus-szal ismerkedhetünk meg, aki jelenleg a Fokoláre Mozgalom elnöke. A 2020 szeptemberére tervezett nagygyűlésen kellett volna helyette új elnököt választani, ez azonban a koronavírus miatt 2021 tavaszára halasztódott. Ekkor lejár az Általános Szabályzat szerint meghatározott kétszer hatéves ciklusa, így mindenképpen új elnöke lesz a mozgalomnak.

Maria Voce az első elnök az alapító halála után, 2008-tól tölti be ezt a tisztséget. Az Új Város 2012-ben jelentette meg a Michele Zanzucchi és Paolo Loriga jegyezte interjúkötetet, ami az első elnöki ciklus közepén született.

Noha azóta eltelt újabb nyolc év, a kötetben felmerülő kérdések meglepően aktuálisak ma is. Milyen az, amikor egy karizmatikus alapító után ki kell alakítani az új szokásokat? Milyen nehézségekkel néz szembe egy egyházi mozgalom az egyre inkább szekularizálódó világban? Hogy adhat egyetemes válaszokat egy közösség, amelynek tagjai a világ öt földrészén a legkülönbözőbb kultúrákban élnek? Mi a helye a mozgalomnak az egyházban és hogyan lehet egy katolikus mozgalomhoz más felekezetű keresztényként, sőt nem keresztényként tartozni?

A beszélgetések során megismerhetünk egy sziporkázóan okos, mégis szerény nőt, aki egy nagy karizma és egy kiemelkedő személyiség által formált mozgalom első választott elnökeként egyszerre tudott hű követője lenni elődjének és önálló személyiségként alakítani a mozgalom életét a 21. századi kihívások közepette. Akik 2012 óta is figyelemmel követik az eseményeket, tudják, hogy bátor kézzel, de mindenkit meghallgatva olyan változások fűződnek elnöki tevékenységéhez, melyek segítettek, hogy az Alapító halála utáni időszakból talán megpróbálva, de mégis életben maradva és a jövő felé tekintve került ki Mária Műve.

A beszélgetés során persze megismerkedhetünk sok aranyos epizóddal is Maria Voce személyes életéből, megtudhatjuk, mit nem szeret abban, hogy ő az elnök, és azt is, hogy mit jelentett számára a hetvenes években tett vasfüggönyön túli utazása, és miért volt szerencse számára, hogy az iskolában franciául tanult.

Maria Voce: Bizalom és párbeszéd. Interjúkötet a Fokoláre Mozgalom elnökével.
Új Város, Budapest, 2013.

A harmadik interjúkötettel hazatérünk: az Isten önkéntesei Magyarországon – Öt beszélgetés című kötetben a magyarországi közösség tagjai közül öten mesélik el, hogyan találkoztak a lelkiséggel, milyen változást hozott az életükben, milyen volt egy új, félig-meddig illegális, de nagyon lelkes közösséghez tartozni a nyolcvanas években, mit hozott a rendszerváltozás.

Az öt beszélgetőtársban közös, hogy a mozgalmon belül az önkéntes hivatáshoz csatlakoztak. Az önkéntesek világi hívők, akik fogadalmak nélkül, szabadon döntenek amellett, hogy radikálisan élik a kereszténységet az egység lelkiségében. Öt magyar önkéntes, öt életút, amiben közös az Isteni iránti szenvedélyes szeretet, a munkahelyen megélt felebaráti kapcsolatok és ennek hatásaként sok igazi, mély kapcsolat születése. S közben a személyes történetekből kirajzolódik az alakuló magyar közösség története, sok-sok apró epizód mutatja be, mit jelent a mindennapokban megélni a kereszténységet a Fokoláre lelkisége segítségével.

Gáborné Haáz Andrea–Paksy Eszter: Isten önkéntesei Magyarországon.
Öt beszélgetés. Új Város, Budapest, 2017.