A 2024-es év feléhez érkeztünk. Most talán egy kicsit alábbhagyott a lelkesedésünk az éves céljainkkal kapcsolatban. Talán túl sok volt az akadály. Talán nem voltunk elég motiváltak. Talán túl nagyot akartunk harapni. Akárhogy is ...
Kimondatlanul is hitelesen – Kristin Barlow küldetése
Kristin Barlow egy dél-afrikai születésű ausztrál lány, aki küldetésének érzi, hogy vidámságot és humort vigyen az emberek életébe a Youtube-csatornáján keresztül. A hitéről és a személyiségtípusok iránti lelkesedéséről beszélgettünk. Hogyan lehet a szeretet üzenetét közvetíteni anélkül, hogy kimondanád, keresztény vagy?
Kristin Barlow egy sokoldalú színészlélek. Youtube-csatornájának immár több mint 48 ezres követőtábora van, az önbecsülésről és az emberi kapcsolatokról való ismeretterjesztést modern és kreatív eszközökkel, komolysággal vegyített humorral végzi. Nem rejti véka alá katolikusságát, ám a kereszténység üzenetét természetesen, sallangok nélkül közvetíti: önmagát adja, miközben a hite úgy süt át vicces báján, hogy alig beszél róla. Ez a szavak nélküli tanúságtétel Jézus szeretetéről volt az egyik fő ok, ami miatt megkerestem.
Videóit az úgynevezett MBTI (Myers–Briggs típus indikátor) elmélete köré építi. Ez a pszichológiai eszközrendszer a Carl G. Jungtól eredő személyiségmodellen alapul, és 16 személyiségtípust különböztet meg. Már Jung meghatározta az elme négy funkcióját, amit négy-négy jellemzőt takaró betű jelez, a mostani rendszert pedig Katherine Briggs és lánya, Isabel Myers dolgozta ki. Az introvertált (I) ellentéte az extravertált (E) jellemző, az érzékelő (S) ellentéte az intuitív (N), a gondolkodóé (T) az érző (F), a megítélő (J) párja az észlelő (P). Az S, N, T és F jellemző kaphat egy külső (e) vagy belső (i) előtagot aszerint, hogy az egyén döntéshozatala során az adott jellemzője mire fókuszál: a személyes belső világára vagy a külvilágra. Így jön létre a 8 kognitív funkció. A funkcióknak a tudatossági sorrendje egy másik különbség a típusok közt: minél előrébb helyezkedik el a funkció a listán, annál tudatosabb.
Zoomon keresztül találkoztunk 2022-ben, Magyarországon késő éjjel, ősszel – Sydneyben késő délelőtt, tavasszal. Hamar megbizonyosodhattam róla, hogy Kristin milyen rendkívül kedves, csupa szív, elfogadó és mély hitű, éppen amilyennek az online tevékenysége és jelenléte alapján tűnt nekem. Még mindig az elmúlt borongós hónapok fénypontjaként tekintek az interjúra.
Hogyan mutatnád be magad a csatornádra tévedő ismeretleneknek?
Nos, mondjuk így: „Kristin vagyok, ESFP, és elkötelezett katolikus.” (Nem vagyok valami finomkodó a katolikusságommal kapcsolatban!) A szenvedélyem az emberek önismeretének, önfejlesztésének bátorítása, a kapcsolatépítés, és szeretek arra ösztönözni másokat, hogy önmaguk legjobb, legerényesebb életét éljék. A lételemem a színház, a színjátszás, a tánc és az éneklés. Két alapdiplomám van: az egyik művészeti, a másik a dráma és angol irodalom középiskolai tanári. És van még egy mesterdiplomám teológiából.
Tehát akkor képzett teológus vagy!
Hát, szigorúan véve… A teológia számomra inkább szórakozás volt, minden percét élveztem. Jó volt beszélgetni a csoporttársakkal mély teológiai kérdésekről. Bár szeretem a hitem, de alapból nem vagyok egy tudós alkat.
A neved után a bemutatkozásodban a személyiségtípusod következik. Miért ilyen fontos a számomra az MBTI?
Nem hinném, hogy mindenkinek ismernie kéne a Myers–Briggs rendszert és a saját személyiségtípusát. Ugyanis rengeteg olyan nagyszerű emberrel találkoztam, akik Istennek tetszően élnek, egészséges kapcsolataik vannak, és semmit se tudnak az MBTI-ről. Nem kell ráerőltetnünk másokra, viszont ez egy segédeszköz bizonyos emberek számára. Nekem a leghatározottabban segített megérteni az emberi kapcsolataimat, a saját vakfoltjaimat… Ezen kívül az emberekkel való interakcióim közben az agyam hátuljában fut, mint egy program, és segít, hogy kitaláljam, hogyan tudom őket jobban szeretni és jobban megérteni. De ezt csak magamnak használom, nem azért, hogy másokra is rákényszerítsem.
Hadd kérdezzek rá, mert különböző nézőpontokat hallottam: ugye nem tud az ember személyiségtípust váltani az évek során?
Világos, hogy nem! Sokan azért gondolják ezt tévesen, mert bizonyos MBTI-vel kapcsolatos honlapok Jordan Peterson nagy ötös modelljére alapoznak, ami főként viselkedésorientált. Emiatt van az, hogy az eredmények félrevezetők. Az ilyen teszteknél a kvízkérdések is a viselkedésre fókuszálnak, és elég elnagyoltak.
Ezek a kvízek úgy működnek, hogy a különböző betűpárok százalékai határozzák meg a személy saját típusához tartozó betűt, például 62% N (intuitív), 38% S (érzékelő), tehát az illető N, ugye?
Igen, és akik ezeket a viselkedésre alapozó teszteket kitöltik, azt hiszik, hogy a személyiségtípusuk megváltozott, csak mert a százalékpont változott. Azonban az igazi MBTI-rendszer a kognitív funkciókon alapul, egyáltalán nem viselkedésorientált. Merthogy te meg én, és a többi 14 másik típusba tartozók mind képesek vagyunk erényesen élni, emberként fejlődünk, vendégszeretőbbek leszünk, mindannyian hasonlóan kezdünk viselkedni. De a „Mi zajlik a fejekben?” teljesen más kérdés. Ha jó napod van, extravertáltnak tűnhetsz, de ez – a viselkedésed – még nem azt jelenti, hogy a típusod E betűvel kezdődik. Tudod, az olyan megszólalások, mint „Amikor fiatal voltam, bohó, mihaszna és dinka ESFP voltam, csak ösztönlény, de felnőtten sokkal kiválóbb ember lettem, megváltozott a személyiségtípusom” azt sugallják, hogy az ESFP-k nem lehetnek erényesek. Dehogynem, az erényesség mindannyiunk, mind a 16 típusú számára elérhető ajándék! Mindegyiknek más tálentumai vannak, és mindegyik gyönyörű. Mikor még fiatal voltam, sokkal nyilvánvalóbb hibáim voltak, és ahogy növekedtem Istenben, az erényesség ezeket kipótolta. De ettől még nem lettem kevésbé ESFP, még mindig elég tisztán az vagyok. A típus nem változik.
Vallásos nevelést kaptál, és később elfordultál a hittől. Milyen volt katolikus családban fölnőni?
Gyakorló katolikus családban nőttem föl, minden vasárnap jártunk misére, mindennap elmondtuk a rózsafüzért. Csodálatos szüleim vannak, de a vallásos nevelésem nagyon hagyományközpontú volt. F vagyok (érző), a döntéseimet az érzelmeim alapján hozom meg, és a környezetem nem volt érzékeny a kérdéseimre, vagy arra, hogy Jézussal érzelmi kapcsolatom legyen. Sose ültünk le igazán, hogy beszélgessünk róla, kicsoda Jézus. Anélkül mentem ki áldozni, hogy tudtam volna, mit jelent eukarisztia. Mondták nekem, hogy „Krisztus teste”. Persze, bevettem: „Oké, ez Krisztus teste”, de ezt az igazságot mélységében nem fogtam föl. Katolikus iskolába is jártam, ahol szintén keveset tanultunk ilyesmiről, és alig biztattak arra, hogy személyes kapcsolatom legyen Jézussal.
El tudom képzelni, hogy ez hogyan hatott a hitedre kamaszként és fiatal felnőttként…
Hát igen, ESFP gyerekként szó szerint mást se akartam, mint elmerülni a kézzelfogható világban, érzékelni és fölfedezni. Ez jellemző az emberre, ha az extravertált érzékelés a fő kognitív funkciója. De a szüleim annyira szigorúak voltak, olyan sok szigorú szabály volt, hogy nem lehetett csak úgy kérdezgetni a hitről, fölfedezni az Istennel vagy a világgal kapcsolatos elképzeléseket. Persze, apukám és anyukám kezdő szülőkként a saját ismereteik szerint neveltek minket, és nem tudták, ez milyen hatással lesz ránk. Igazából három ExxP (extravertált és észlelő) gyerekük volt a négyből, így mind a hárman lázadtunk a magunk módján. Eltávolodtunk a hittől, felfedeztünk más dolgokat, de aztán visszatértünk. Leszámítva a J (megítélő, az észlelő ellentéte) bátyámat, mi, ExxP-k úgy voltunk vele, hogy „Ne már, le a szabályrendszerrel, menjünk felfedezni az életet, meg akarjuk találni önmagunkat!”. Szigorú szabályok között nőttem föl: reggel a szüleim elvittek kocsival az iskolába, utána értem jöttek, és felügyeltek, amíg el nem mentem aludni. Nem lehetett telefonom, nem randizhattam, de még csak a barátnőimnél sem alhattam, áruházakba sem mehettem velük… Nem kaptam sok bizalmat. 18 évesen viszont elköltöztem az egyetem miatt, és egyik napról a másikra én feleltem a saját életemért, semmiért sem kellett engedélyt kérnem… Tökéletesen kihasználtam a helyzetet, elkezdtem bulizni, alkoholt inni, csomó mindent kipróbáltam, ami addig elérhetetlen volt számomra. ESFP-ként élveztem, hogy végre megtapasztalhatom a valódi VILÁGOT, ami annyira szórakoztató, élettel teli! Naná, hogy az addigi egyáltalán nem tetszett! Nem csoda, hogy a sok szabály mellett és élő istenkapcsolat hiányában a hitemet is otthagytam.
Hogyan történt mégis a visszatérésed?
A megtérésem története a szeretet diadala. Sok szenvedésen mentem keresztül az egyetemi éveim alatt, elfordultam Jézustól, mert alapvetően nem is tudtam, hogy ő a szeretet. Aztán egy idő után már egyszerűen nem tudtam hinni a saját értékességemben, mert ebben a valódi világban az emberek rosszul bántak velem, annyira elöntött a szégyen, hogy rá se bírtam nézni a feszületre mise közben, szóval eltávolodtam a hittől. Érzelmileg összezavarodtam, voltak rossz tapasztalataim a párkapcsolataimban, és még több fájdalmat engedtem be az életembe egészen addig a pontig, amikor már olyan mélyre kerültem, hogy nem bírtam saját magam elviselni. Ekkor segítséget kértem a nővéremtől, aki akkoriban már elhivatott katolikusként élt, de Istennek hála, nem azt tanácsolta, hogy menjek misére vagy csináljam mindazt, amit addig az egyházzal azonosítottam. Csak annyit mondott nekem: „Kristin, imádkozz a kegyelemért!” Úgy voltam vele, oké. Hiszen teljesen kétségbe voltam esve, söpredéknek éreztem magam, és egyáltalán nem hittem a saját értékességemben. Elkezdtem hát a kegyelemért imádkozni, és ezzel egy lassú változás indult el.
Néhány kanyar után az önbecsülésem kezdett legalább visszatérni. Akkoriban pár évig Dél-Koreában éltem, de ahogy visszaköltöztem Ausztráliába, Isten valahogy ismét kiemelt engem. Elkezdtem érezni a jelenlétét, magamat pedig újra boldognak és értékesnek. A családom és a barátaim nagyon örültek a viszontlátásnak, sokkal jobban lettem, remény volt bennem, és ekkor jelentkeztem a teológiai mesterképzésre. A megtérésem a szívemben történt, de innentől kezdve meg kellett tanulnom fölülírni azokat az idegpályákat, amelyek arra álltak be, hogy megérdemlem, ha az emberek rosszul bánnak velem.
Annak ellenére, hogy Isten képes meggyógyítani a szíved és visszaadni a méltóságod, a traumák átélésének pszichológiai következményei nem könnyen tűnnek el.
A kulcsfontosságú fordulópont az volt, amikor sikerült felkeresnem valakit, aki iránt évek óta haragot éreztem, mert fájdalmat okozott nekem, és kibékültem vele. Addigra már megbocsátottam neki, de az, hogy hallhattam az őszinte, alázatos bocsánatkérését, aznap örökre megváltoztatta a szívemet. A szívem egyszerűen megduplázódott! Elképesztően gyönyörű volt, hogy megajándékozhattam őt a megbocsátás és a föloldozás ajándékával. Ez mind Jézus kegyelmének köszönhető, és azóta én most már mindig szeretnék megbocsátani és bocsánatot kérni. Ez egy óriási ajándék!
„Most már mindig szeretnék megbocsátani és bocsánatot kérni. Ez egy óriási ajándék!”
Visszataláltál a hithez, elmentél teológiára… Honnan jutott eszedbe, hogy Youtube-csatornát indíts?
Ez is egy nagyon szép történet. Én a fél életemet a színpadon töltöttem. Akkoriban volt egy színdarab, amiben játszottam volna, de a Covid-lezárások alatt a színházi előadásokat felfüggesztették, és ez is elmaradt, így hát nem maradt zsilipje az extravertált színészi hajlamaimnak. Elkezdtem videókat gyártani, amiket először a privát Instagram-oldalamra posztoltam. Azért a 16 személyiségtípusról kezdtek szólni a videók, mert ez az egyik kedvenc témám. A megosztás után a követőimnek nagyon tetszettek, és javasolták, hogy töltsem föl Youtube-ra is a videókat. Amikor belekezdtem, még nagyon kezdetleges volt, nem gondoltam, hogy túl értékes tartalom lenne. Úgy 5 videót raktam ki a Youtube-ra, és 9 hónapig mindössze 30 feliratkozó kommentelgetett, hogy „Igazán jók a videóid!” Nem is nagyon vártam semmit…
Nem kell hozzá angol nyelvtudás, hogy érzékeljük a különbséget…
Közeledett a tanulmányaim vége, és én sűrűn imádkoztam Istenhez a szakdolgozat-leadási határidő környékén, mert nem tudtam, mihez fogok kezdeni utána. Nem éreztem az elhívást a tanári pályára, nem volt benne a szívemben, nem éreztem, hogy tanárként jobb emberré válnék vagy közelebb kerülnék Istenhez. Így hát azt mondtam Istennek: „Rendben, leadom a szakdolgozatom, fogalmam sincs, mit tegyek utána.” 15 nappal a leadási határidő előtt ért véget egy párkapcsolatom. Hirtelen megint egyedül voltam, a tanulásnak hamarosan vége, nem tudtam, mi lesz a jövőm, imádkoztam Istenhez: „Megteszem, amit csak kérsz! Nem vagyok Ausztráliához kötve, elköltözöm tengerentúlra! Ha azt akarod, hogy tanuljak vagy dolgozzak máshol, legyen! Ha szeretnéd, hogy lépjek be valamilyen szerzetesrendbe, megteszem, csak adj egyértelmű jelet!” Mindennap imádkoztam. 2021. január 15-én leadtam a szakdolgozatot. Január 18-án a Youtube-csatorna fölrobbant, ezer meg ezer megtekintés, ezer meg ezer látogató és föliratkozó! Három nap különbséggel! Úgy voltam vele, hogy „Micsoda? Rendben, Istenem, azt szeretnéd, hogy ezt csináljam? De miért…?”
Egyértelmű üzenet…
Igen, elég egyértelmű üzenet! De annyira összezavarodtam, nem értettem, hogy mi van, mert tisztán látszott, hogy a Myers–Briggs tipológia vonzotta be a nézőket, aminek semmi köze a hitemhez! Tehát mit akar Isten? Csak imádkoztam és töprengtem. Rájöttem, hogy nem szégyellem a hitem, a nyakamban a keresztet, a kis szobrokat a videóim háttérében…
Minden videódban ott a kereszt! Hogy őszinte legyek, mikor először rátaláltam a csatornádra, úgy voltam vele, “Azta, ez a youtuber keresztet hord a nyakában! Ó, és milyen szép szentképek vannak a falon, ez nagyszerű!” Engem a szentképek is megfogtak. Nem beszéltél a hitedről, de ez azért árulkodó volt…
Az első videómat vettem föl épp, és akkor tűnt föl, hogy kereszt van a nyakamban vagy van egy feszület a falon a háttérben. Egy pillanatra azt gondoltam: „Jaj, ha ezt föltöltöm, az emberek tudni fogják, hogy katolikus vagyok! Mi van, ha emiatt mellőznek vagy megosztó dolgokról kérdeznek majd?” Ez csak egy röpke gondolat csupán, és végső soron tudtam, hogy úgysem fogok úgy kirakni bármit is, hogy ez ne derüljön ki… Mert a hit számomra a legtöbb. Tudtam, ha valaha Youtube-csatornám lenne, nagyon fontos lenne, hogy önazonos legyen.
Akkorra már visszatért a szívem Jézushoz, fölfedeztem, hogy nem a szabályokban vagy a doktrínákban van az igazi szépség, hanem az élő istenkapcsolatban.
4 év eltávolodás után azt éreztem, a Jézussal való kapcsolatról szól az élet. Annyira összeegyeztethető a helyes élettel, annyira összeegyeztethető a jó emberi kapcsolatokkal! Nyilvánvalóvá vált: persze, hogy szeretném, ha a csatornámon keresztül eljutna az emberekhez ez az üzenet. Még ha csak egy ember is arra gondol, hogy „Ez a lány az önfejlesztésről beszél és közben keresztény, talán van összefüggés”, már az is megéri.
Mi a 16 személyiségtípus első megszólalása reggel?
Szerintem az önazonosság az, ami vonzza az embereket, és nagyon sok nem vallásos embertől érkezik komment a videóid alá. Valahogy nem szaladnak el a mögöttes hit elől…
Azt vártam, hogy többen lesznek a zúgolódók, nem vártam ekkora fogékonyságot. Biztos van olyan, aki megnézi a videókat és utál azért, mert keresztény vagyok… Viszont azt hiszem, a csatornán annyira pozitív közösséget építünk, hogy egy csomóan bátran fölhozzák Jézust a kommentekben – tudják, hogy biztonságos helyen vannak, mert én is nyíltan fölvállalom. Arra is törekszem, hogy lájkoljam és visszaírjak azokra a hozzászólásokra, amik a hitre és Jézusra utalnak. Valahogy nem kapok érte gyűlöletet, szerencsére!
Nekem még mindig csak szerény 40 ezer + feliratkozóm van, vagyis ha eljutnék a 100 ezer feliratkozóig, biztosra veszem, hogy becsöppenne az utálkozás is… Ez még csak egy kedves, kipárnázott időszak. Az emberek tudják, hogy elolvasom a hozzászólásaikat, mert még mindig kicsinek számít a közönségem. A jövőben azért tervezek olyan videót, amiben a hitemről beszélek. De még várom a megfelelő számú nézőt és a megfelelő pillanatot.
Akár a háztetőkről is hirdetném az igét, de sajnos, amikor valaki csak annyit hall, hogy Jézus vagy Isten, máris lezár. Senki sem hallgat meg, ha odamész és fejbe csapod a Bibliával minden tisztelet nélkül. Az igazság az, hogy Jézus a válasz, de Jézus szeretet, vagyis a válasz a szeretet. Tehát azzal is lehetsz tanúságtevő, hogy a szeretet üzenetét terjeszted!
Kételkedtél-e abban, hogy helyes úton jársz?
Egy kicsit megijedtem az elején, de nem túlságosan, mert bízom Istenben. Jól teszem a dolgom Istenért? Úgy csinálom, ahogy szerette volna, amikor megengedte, hogy ez történjen velem? De ha közeli és élő kapcsolatban vagy Istennel, sokkal könnyebb bízni! Annyi szép gyümölcse volt eddig a csatornának, már csak ha a beszélgetésekre, a megismerkedésre gondolok más katolikusokkal és keresztényekkel világszerte! És az olyan kommentek, mint „Ó, ez a videó elgondolkodtatott a saját értékességemről!” nagyon boldoggá tesznek! Készítettem egy videót „Nem vagy egyenlő a múltbeli hibáiddal” címmel, és az arra érkező reakciókat keresztényként nagyon beteljesítőnek éltem meg! Sokan írták, hogy „Segítettél rájönni, hogy nem ezek határoznak meg engem!” Nem csoda, hogy az emberek ki vannak éhezve ezekre az üzenetekre, mert az emberi lét legigazabb megtapasztalásait, a keresztény üzenetet hordozzák! Ez egy áldás.
Szerinted Istent is be lehet sorolni egy típusba?
Ez egy nagyon érdekes kérdés, nem hinném! Mivel Jézus tökéletesen emberi, van személyisége, de benne minden tökéletes mennyiségű. Igen, biztosan van személyiségtípusa…
Egy 17. típus?
Vagy a legerényesebb változata egy személyiségnek. Merthogy értelmetlen volna, ha mind a 16 típus volna egyszerre… Azt gondolom, hogy Jézusnak is megvan a maga személyiségtípusa, de nem tudnám megmondani, hogy milyen.
Nagyon köszönöm ezt a szívmelengető és mély beszélgetést!
Ajánlom mindenkinek, aki beszél angolul, hogy keresse föl Kristin Youtube csatornáját, de előbb lehet, hogy kedvet kaptak a saját személyiségtípusuk megismeréséhez (bár a tesztek nem az igaziak, itt elérhető magyarul). Ne feledjük, ez csupán egy eszköz, ami segíthet megérteni másokat és a motivációikat, hogy ápolhassuk a kapcsolatainkat!
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Kristin Barlow