Megtartó erőforrásaink

Önismerettel a tartós fájdalom ellen

Minél jobban ismerjük magunkat, annál könnyebben tudjuk értelmezni azokat a helyzeteket, amelyekbe kerülünk, hiszen az önismeret a reakcióink, vélekedésünk, céljaink és vágyaink megértésében segít minket. Hozzásegít egy harmonikusabb működéshez, kielégítőbb munkaszervezéshez, szeretettelibb kapcsolatokhoz.

Ha fel tudom ismerni magamban, hogy azért vagyok dühös a gyerekemre, mert már nagyon fáradt vagyok és pihenésre van szükségem, és nem azért, mert nem megy aludni, akkor képes vagyok megakadályozni a köztünk kitörni készülő háborút.

Ha tudatosítom, hogy hiányzik a meghittség a párommal, mert az utóbbi időben mindketten sokat dolgoztunk, megláthatom, hogy nem engem szeretne megsérteni egy-egy rosszul megfogalmazott mondatával.

Az erőforrások feltérképezése az önismereti út egyik első állomása lehet. Erőforrásaink felfedezésével ugyanis közelebb kerülünk a szükségleteinkhez, hiszen

azt mutatják meg, mi a fontos a számunkra, miből merítünk, miért küzdünk, de ez segít bennünket gyógyulni, felállni, továbblendülni is.

Mit tekinthetünk erőforrásnak?

Erőforrásaink tárháza végtelen, és egy részét már most is használjuk tudatosan vagy tudattalanul. Leltározásukkal tudatosítjuk azt, milyen arzenálunk van az életünk menedzseléséhez és a céljaink eléréséhez.

Számba vehetjük a fizikai, lelki, szellemi, anyagi, spirituális, kapcsolati, családi, infrastrukturális erőforrásainkat: milyen lehetőségeink vannak ezeken a területeken, mi okoz számunkra örömöt, kik és mik azok a dolgok, amelyekkel szabadnak, kiegyensúlyozottnak érezhetjük magunkat, milyen spirituális tartalékaink vannak, hogyan és milyen gyakran alkalmazzuk. Találhatunk erőt abban, ha felismerjük, mennyi embert tudunk mozgósítani, ha gyerekvigyázóra van szükségünk. Erőforrás lehet a szép otthoni környezetünk. Tekinthetünk erőforrásként arra, hogy könnyedén megtanulunk valamit videókból. Felismerhetjük azt az örömöt, amit az egyforma vállfákon lógó, színhelyes ruháink jelentenek.

Érdemes vizuálisan is megjeleníteni ezeket: gondolattérképpel, listázva, kerékcikkben, ahogyan jól esik.

Erőforrásaink hálássá tesznek

Gyakran esünk abba a hibába és csapdába, hogy egyébként valós és objektív nehézségeink alapján értékeljük az életünket. Nehéz kicselezni ezt a kísértést, hiszen emberi gyengeségünk folyton a tökéletes után vágyakozik, ezt pedig sokszor nem a megfelelő helyen – Istennél –, hanem a saját esendő életünkben szeretnénk megélni. A hiányorientált élet azonban boldogtalanná tesz bennünket.

De az életünket tekinthetjük hálaorientáltan is: hálával a társunk által szó nélkül lefőzött és kezünkbe nyomott kávéért, a mozgékony és érzelmeit kifejező gyerekeinkért, a szoros barátságainkért, a munkánkért, amelyben örömünket leljük, a kertünkért, amelybe ki-kiszökdöshetünk gyomlálgatni, ültetni, vagy csak számbavenni a növekedését, amikor a belső világunk túlságosan kavarog.

Erőforrásaink felismerésével és számontartásával egészségesebben tudunk működni, mert a hála lelkületét alakítják ki bennünk, és ez

a hála teszi olyan gazdaggá az életünket.

Számunkra, keresztények számára véghetetlen és kiapadhatatlan erőforrás Krisztus, hiszen a vele való kapcsolatunk, a nála való töltekezés kihat a mindennapjainkra, támogatja a rezilienciánkat is.

Belső erőforrásunk: az erősségeink

Számomra az egyik legszebb imaforma az erősségek felett való öröm. Ezeket az ajándékokat a Teremtőtől kapjuk talentumként, ápolgatni, fejlesztgetni. Nem önteltség örülni nekik és becsben tartani őket. Bátran keressük a jó tulajdonságainkat, a megszerzett vagy eredendően bennünk lakozó értékeket. Nagy szabadság az erősségekre úgy tekinteni, mint amelyeket bármikor belsővé tehetünk, ha elkezdünk dolgozni rajtuk.

Könnyedén tanulunk? Teremtsünk lehetőséget minden héten, hogy valami új dolgot elsajátítsunk! Hűségesek vagyunk az elveinkhez? Kamatoztassuk a számunkra fontos társadalmi ügyek mellett való kiállásban! Nagyra becsüljük az esztétikumot? Alkossunk kreatív módon, harmonizáljuk a környezetünket, vagy gyönyörködjünk, és ismerjük el mások teljesítményében!

Idegesít a saját pontatlanságunk? Válasszunk egy-egy helyzetet, amelyben „csak azért is” időben érkezünk! Szeretnénk játékosabbak lenni? Kezdjük kicsiben: tervezzük meg, milyen helyzetben mit jelent számunkra a játékosság, és következő alkalommal próbáljuk ki, milyen élmény!

Ha úgy érezzük, nehéz az  erősségeinkre szabadon, hálával és negatív érzések nélkül tekinteni, érdemes felkeresni egy segítő szakembert, akinek kiváló eszközei vannak ahhoz, hogy támogasson bennünket önmagunk felfedezésében.

Az erősségeink felismerése és belsővé tétele, a felettük való öröm elfogadóvá tesz minket mások felé,

kialakítja bennünk a mások erősségei iránti tiszteletet és elismerést.

Önbizalommal építeni az emberiséget

Amikor felfedezzük valakiben a benne elrejtett kincseket és erőforrásokat, valójában kishercegi módon megszelídítjük. Akármilyen ellenérzésünk is támad az illetővel szemben, akármilyen konfliktus is áll kettőnk közé, a másik belső világára való rácsodálkozás képessé tesz bennünket arra, hogy asszertíven, a másik “okéságát” elismerve, a saját “okéságunk” képviseletében teremtsünk hidat kettőnk közt.

Az önismeret egyik legfontosabb célja az, hogy jobban tudjunk működni a kapcsolatainkban, ezáltal egy működőképesebb, szeretettelibb világot hozzunk létre.

Épp ezért felelősséggel tartozunk a környezetünknek, de legfőképpen magunknak azért, hogy milyen mértékben ismerkedünk meg magunkkal, az erőforrásainkkal, az erősségeinkkel, és tudunk-e a másik iránti hála lelkületével kapcsolódni. Nehéz? Igen! Elérhetetlen? Nem!