Miben áll karácsony üzenete a családok számára?

„Az ember nem élhet szeretet nélkül” – mondja II. János Pál pápa a Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdításában.
Ennek az igazságát saját bőrünkön tapasztaljuk meg minden nap. Ha minket valaki szeret, minden másodlagossá válik, akkor is, ha nehézség vagy fájdalom ér. Ha viszont visszautasítottnak, eltűrtnek, elárultnak érezzük magunkat, miénk lehet a világ összes kincse, belülről mégis boldogtalanok vagyunk. Az ember arra született, hogy adja és kapja a szeretetet. Szeressen, és szeretve legyen.

Ennek a kölcsönösségnek a szempontjából óriási erőforrás a családok számára Jézus új parancsolata: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Az új parancs meghívás arra a mérték nélküli szeretetre, amilyen Jézusé volt.

Azért, hogy a házassági szövetség szerint képesek legyünk élni ezt az új parancsot, meg kell tanulnunk. Ugyanis arra van szükség, hogy eljussunk az érzelmektől, melyek arra vezettek minket, hogy összeházasodjunk, addig, hogy konkrétan szeressük az Isten által mellénk rendelt személyt. Ne spiritualizáljuk a szeretetet, tegyük konkréttá, élővé.

Kezdve a kis dolgoktól, amit a másikért teszünk, azért, hogy benne szeressük Jézust.

Amikor nézeteltérés van közöttünk, elhangzik egy nem igazán helyén való szó, egy fájdalmas megjegyzés, akkor bezárkózunk, és ösztönösen visszahúzódunk. Amikor becsapottnak, kiábrándultnak és megsértettnek érezzük magunkat a másik magatartása miatt, visszavonulunk, és arra várunk, hogy ő legyen az, aki majd kezdeményez.

Folyamatos gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy lépni tudjunk, mert különbözőek vagyunk: neveltetésben, karakterben, adományokban, szokásokban. És nem könnyű dolog mindig ajándéknak lenni a másik számára.

Emlékeznünk kell, hogy az, ami számít, nem a tettek, hanem a lét, mert a lét mindennél jobban beszél.

Persze a szó is fontos, például a házaspár közötti párbeszéd, amihez időre van szükség, mert fokozatosan alakul ki, állandó kísérletezések közepette. Lényeges az, hogy a másik érezze, együtt élem vele az élet minden aspektusát: örömeit, nehézségeit, kétségeit, kérdéseit, sikereit. Ott kell hagynom a saját ellenállásomat, meg kell nyílnom a párbeszéd előtt. Bátorság szükséges ahhoz, hogy kész legyek egy teljes, belső, mély csendben meghallgatni a másikat, azzal a vággyal, hogy megértsem őt, belépjek a másikba.

Ez ad lehetőséget arra, hogy otthonainkban Jézus legyen jelen, és egy kicsit megtapasztaljuk azt, milyen volt a názáreti család élete, ahol ez a másikba való belépés a mindennapok szintjén valósult meg. Nehéz ezt körülírni, de maga az egyház az, aki a családok elé állítja példaképül Mária, József és Jézus életét, azt a harmóniát, mely egyszerre természetes és természetfeletti, és ezért utánozható.

Karácsony üzenete tehát abban a tiszta szívvel megtett törekvésben áll, hogy belépünk a názáreti család otthonába és tanuljuk, újratanuljuk azt, mit jelent teljes mértékben, feltételek nélkül Istennek adni életünket. Mit jelent az életben első helyre Istent tenni, minden és mindenki elé és ezzel válaszolni valamilyen mértékben arra a végtelen nagy ajándékra, hogy Isten emberré lett, közénk jött, otthont vett közöttünk.