Rend az otthonunkban, rend a lelkünkben – interjú egy otthonszervezővel

Mesélj magadról, kérlek, hogy az olvasók kicsit bele tudjanak helyezkedni az élethelyzetedbe.

10 éve élek Németországban, van egy 32 órás főállásom, és emellett indítottam el a vállalkozásomat, mint otthonszervező. Ez egy helyi szolgáltatás, amit itt Frankfurtban és a környező városokban tudok nyújtani, valamint néhány ügyfelemmel kizárólag online, német, angol vagy magyar nyelven dolgozunk. A jövőre nézve célom, hogy szolgáltatásomat online csoportos foglalkozások, előre rögzített videók és helyszíni személyes tanácsadás keverékeként kínáljam.

Honnan jött a vállalkozás indításához az ötlet, hogy otthonszervező szeretnél lenni?

Amikor a kisfiam néhány hetes volt, eljöttek a szüleim meglátogatni. Tisztán emlékszem az első mondatra, amikor beléptek a lakásomba: „Mindig ilyen rend van, vagy miattunk pakoltál össze?” Ha nem így nézne ki a lakásom, akkor nem érezném magam jól. Ekkor merült fel először bennem, hogy az a minimalizmus, ahogy élek, nem mindenkinek evidens. Az, hogy rendrakással pénzt is lehet keresni, és hogy ez egy szakma, arra három éve jöttem rá egy karriertanácsadás keretében. A tanácsadás után döntöttem el, hogy belevágok, hivatalosan 2023 februárja óta vagyok otthonszervező.

Mesélj kérlek a munkádról, mit csinál egy otthonszervező?

Az otthonszervező más néven professzionális rendszerező, magyarul még nem hangzik olyan ismerősen, mint mondjuk az, hogy ingatlanos, orvos vagy autószerelő. Ezek a kifejezések relatíve új fogalmak, amiket az angolból fordítottunk le. Én az otthonszervező elnevezést szeretném használni, mert ez közelít leginkább ahhoz, amiről beszélünk, hiszen ez az otthonodról szól és annak rendszerezéséről, szervezéséről. Nem az a lényege, hogy színek szerint rendezd sorba a könyveidet a könyvespolcodon, vagy vegyél IKEÁ-s dobozokat, a cuccaidat csak rakd bele és akkor az majd úgy jól fog kinézni. Ez a szolgáltatás leginkább egy segítő beszélgetésre hasonlít.

Az otthonszervezés legfájdalmasabb valósága, amivel ügyfeleim gyakran szembesülnek, az, hogy minél kevesebb tárgyat tartanak meg, annál könnyebb fenntartani a rendet.

Ezért a tanácsadás nem az IKEA-s dobozok rendezésével kezdődik, hanem azzal, hogy megvizsgáljuk, miért tartjuk meg például azt a hatalmas kupac régi kábelt és töltőt, amihez már nincs is passzoló eszközünk. Gyakran különböző félelmek vagy a biztonság iránti vágy húzódik meg amögött, hogy miért olyan nehéz a felesleges dolgoktól való megszabadulás.

Azzal a kérdéskörrel is foglalkozunk, hogy mit, miért és mikor vettél meg. Mi az az érzés, amit éreztél, amikor megvetted az adott tárgyat, milyen szükségletet elégítettél ki a vásárlásoddal. Az is igaz ugyanakkor, hogy hozzám csak akkor jönnek, amikor már hatalmasra duzzadt a probléma, folyamatosan stresszeli őket a felfordulás, és legtöbbször már nincs is hely, ahova tudnák pakolni a cuccaikat. Ennek a szakmának van egy erős kézzelfogható vetülete, hogy hogyan rakunk fizikálisan rendet az otthonunkban, illetve egy lelki vonatkozása is, ami pedig elég közel áll a pszichológiához, és amivel már számtalan kutatás foglalkozik.

Ilyen nagy stresszt tud okozni a rendetlenség? Sokan mondják, hogy a „zseni átlátja a káoszt.” Igaz ez?

Most már több tudományos kutatást is végeztek a témában és kimutatták, hogy a kortizol nevű stresszhormon szintje megemelkedik a testedben, hogyha egy rumlis szobában vagy. Ezt a kortizol-emelkedést a felnőtteknél mutatták ki, de gyerekeket is vizsgáltak, hogy mikor tudnak jobban teljesíteni. Egyértelműen látszik, hogy egy elpakolt, rendezett asztal mellett, ahol minden a helyén van, sokkal hatékonyabban tanulnak. Szóval az általad említett állítás nem igaz.

Az ügyfelek, akik megkeresnek, alapvetően a külső vagy a belső rendetlenség miatt keresnek meg?

Kizárólag a külső rendetlenség miatt keresnek meg, és a munkánk során jönnek rá, hogy ezek igazából belső témák, amikkel dolgozunk. De ez nem baj. Mivel ez a szakma még ennyire ismeretlen, ezért nem lenne fair, hogyha elvárnám az ügyfelemtől, hogy ha mondjuk egy válás után szeretne újat kezdeni az életében, akkor az első szakember, akihez fordul, az egy otthonszervező legyen. A legtöbb ember azt sem tudja, hogy ilyen létezik.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást, hogy történik a közös munka?

A munkám célja, hogy egy olyan struktúra jöjjön létre a háztartásban, ami által az ügyfelemnek több ideje és pszichés energiája marad saját magára a mindennapjai során. Nem az az elsődleges szempont, hogy külsőleg legyen rend, mert hogyha belül nincs rend, nem alakul ki egy rendszer. Ha nincs az ügyfélben valós motiváció a változtatásra, akkor bármi, amit csinálok, az körülbelül kettő napig fog tartani. Nem árulok el nagy titkot, hogy a legtöbb ügyfelem nő, aki érzi, hogy valamin változtatni kell.

Ez szokott némi feszültséget okozni otthon, ezért tanácsolom, hogy csak ott rakjunk rendet a lakásban, ami a nő „birodalma”. Nem pakoljuk át a férj ruháit, nem rendezzük át a barkácskészletét, mert az egy elég brutális beavatkozás lenne, és mi nem akarunk agresszívan eljárni. Nem baj, ha a férfi nem hisz elsőre ebben az otthonszervezésben, tudom, hogy sokak szerint ez csak kidobott pénz. Aztán amikor elkészült egy kis sarok a szobában, egyszerre megváltozik a testtartása az ott élőknek, kihúzzák magukat, érzik a megnyíló új teret az életükben. Ezután a legtöbb házastárs is belső késztetést érez arra, hogy ő is rendet rakjon a saját dolgai között.

Mielőtt megérkezem az ügyfeleim otthonába, előtte már beszéltünk egymással, láttam képeket, tehát tudom, hogy körülbelül hol a probléma. Mindig analízissel kezdjük, hogy a háztartásban élőknek mi a napi rutinja, ki hol mit csinál, aztán problématerületenként megyünk végig az adott helységen, először mindent lepakolunk, majd majd kiszelektálunk és újrarendszerezve visszapakolunk. A szép új tároló dobozok vásárlása egyébként csak a folyamat legutolsó 1%-át teszi ki.. Elakadásoknál pedig számos kérdés tud segíteni. Mikor használtam ezt utoljára? Miért vettem meg? Miért nem merem elengedni, ha nem szeretem, nem használom? Egy apró tipp, amit tudok adni, hogyha az ember nem tudja, hogy mi a baj, és miért nincs kiegyensúlyozottság, harmónia egy szobában: fényképezze le, majd menjen el valahova máshova, és nézze meg a fotót. Az esetek felében az emberek a kép alapján el tudják mondani, hogy mi a baj. Ha benn állnak a szobában, nem érzik, és nem tudják megfogalmazni.

Meglévő terekkel dolgozol, vagy akár új terek kialakításában is tudsz segíteni?

Mindkettővel, a kedvenc témám egyébként a költözés, de a meglévő terek átalakítása is nagyon izgalmas, mert ott sokkal többet kell dolgoznunk a múlttal.

A költözés pedig mindig jövő fókuszú, tehát azt mutatja, hogy ki szeretnék lenni.

Vajon ezek a cuccok még passzolnak a mai énemhez, vagy ahhoz az énhez, akivé szeretnék válni? Nekem az a célom, hogy az embereknek csak olyan tárgyaik, bútoraik legyenek otthon, amiket vagy nagyon szeretnek, vagy rendszeresen használnak. Ennyi. Minden más, amit csak azért tartanak meg, mert ott kell lennie a háztartásban, nem hiszem, hogy jót tesz nekik. Ugyanakkor emögött egy generációs tényező is meghúzódik. Aki testközelből élt meg egy háborút vagy más extrém élethelyzetet, az bármilyen aprósághoz kényszeresen tud ragaszkodni. Többek között tőlük jön az a mondás, hogy tegyük el, mert jó lesz az még valamire. Ameddig elég nagy a tér és elfér a pincében, a padláson és nem okoz feszültséget, addig ezzel nincs is tulajdonképpen baj.

És mi van a könyvekkel? Azoktól is meg kellene válnunk? Sokan azt mondják, hogy könyvet nem szabad kidobni.

A könyvekkel az a helyzet, hogy általában státuszszimbólumként működnek. Amilyen nagy a könyvtárad otthon, annyira érzed magad intelligensnek és kompetensnek. A könyveket ugyanazzal a metódussal lehet átválogatni, mint a többi dolgot, tehát hogy szereted-e, vagy használod-e rendszeresen.

Az egyik kategória az érzelmi vonal, hiszen egy bizonyos sorozatot azért tartasz meg, mert valakire emlékeztet. De mi van a többivel, a szakmai könyvekkel, vagy a regényekkel, amiket egyszer elolvastál, de mondjuk nem olvasol el még egyszer? Általában én ott, a helyszínen megkérem az ügyfelet, hogy vizualizálja, hogy mégis milyen élethelyzetben olvasná el ezeket újra? És a legtöbbször az a válasz, hogy valószínűleg soha.

A másik ilyen hiedelem, amivel dolgozom, hogy az ajándékokat nem szabad kidobni vagy tovább ajándékozni. Én pedig arra mutatok rá, hogy de hát ezt ki mondja? Jön a rendőrség? Bekopogtat és megkérdezi, hogy a tavalyi ajándék, amit a kollégádtól kaptál, megvan-e még? Nem. És ha a kolléga tényleg meg is kérdezné, mert mondjuk eszébe jutna, hogy hol van az a váza, vajon nem bírná el a valóságot? Ne bírná ki, ha azt mondanád, hogy átjött a múltkor az egyik barátod, nagyon tetszett neki ezért neki ajándékoztad és most boldog vele?

Sok olvasónkat érintheti a kérdés, hogy mi a helyzet a gyerekjátékokkal?

Már vannak tudományos kutatások arról, hogy minél kevesebb játéka van a gyereknek, annál több ideig játszik mindegyikkel. Ha túl sok játék van egy szobában, az egyszerűen túlterheli az agyukat. Az én gyerekem tudja, hogy ha kap egy játékot, akkor egy régit el kell ajándékozni, adományozni. Hiszek benne, hogy nem a játékai darabszáma dönti el, hogy szép gyerekkora van-e, vagy sem.

És a ruhák? Túl sztereotip kérdésnek tűnik, de a nőknél valahol ez egy Achilles pont, nem?

Ez az egyik legintimebb és ezért legnehezebb kérdés. A ruhatárad egyértelműen azt mutatja, hogy hogyan gondolkozol magadról, milyennek látod magad. A nők életében például nagy változást okoz az énképben is, amikor anyukák lesznek, esetleg egy időre kikerülnek a munkaerőpiacról, közben a ruhaméretük is változhat. A ruhák válogatásához van egy jó trükköm. Vegyünk egy kördiagrammot, ami 100%, ez a teljes szekrény mérete. Képzeljük el, hogy egy év az most csak egy hét, majd gondoljuk végig, hogy egy év alatt mit szoktunk csinálni. Százalékosan felírjuk, hogy mennyi idő telik el alvással, munkával, sportolással stb., és akkor ennek arányában kell a ruhákat megtartani. Hasonló a helyzet a munkahelyen vagy éppen a digitális térben, a telefonunkon. A digitális rendszerezés ugyanúgy releváns téma, mint az összes többi otthoni helység, de ez sose az első. amivel felkeresnek, csak a folyamat közben jut az ügyfél eszébe, hogy amúgy a számítógépen se találja sose azt a fájlt, amit éppen keres.

Ügyfeleid részéről vagy a részedről mennyire szempont a fenntarthatóság?

Munkám egyik legfontosabb fenntarthatósági alapelve, hogy elsősorban a meglévő rendszerező dobozokkal dolgozom, mielőtt új tárolók vásárlását javasolnám az ügyfélnek. Pszichológiailag ez gyakran kihívást jelent, mert sokan abban reménykednek, hogy elegendő, ha segítek jobban „átpakolni” a tárgyaikat – és ezzel minden problémájuk megoldódik. Az új struktúrának azonban hosszú távon is fenntarthatónak kell lennie. Nem fog az új rend sokáig tartani, ha az ember nem veszi górcső alá a vásárlási szokásait.

Ami az ökológiai lábnyom csökkentését illeti, azt tapasztalom, hogy különösen a gyerekes családokat és a fiatalabb generációkat foglalkoztatja, milyen világot hagynak az utókorra. Talán éppen ezért nyitottabbak az alternatív megoldásokra, mint például a használt ruhák vásárlása vagy a már nem kedvelt tárgyak továbbadományozása.

https://www.laghu.de/en