Nagyböjt régen és manapság

Hamvazószerda van, ma kezdődik a Húsvétot megelőző böjti időszak. Többször elgondolkodtam már azon, hogy a böjtölést és a böjti lemondásokat hogyan tölthetjük meg úgy istenigazából életünket előremozdító tartalommal. Mindössze hagyományőrzésből, netán csak egyfajta diétaként, vagy pusztán keresztény kötelességként éljük meg? Megszólaltattam három olyan asszonyt, akik életében összefonódik a hagyomány továbbvitele, szeretete az élő keresztény lelkülettel, a Jézussal való találkozással a böjti időszak által is. Kolumbán Márta a székelyföldi Csíkszeredán, Gulics Rózsa a délvidéki Óbecsén, Durst Ferencné Veronka a Békés-megyei Eleken él.

Milyen böjti szokásokat hoztok a családból, és továbbélnek-e ezek?

Márta: Gyerekként nem tudtuk, mi is a böjt értelme. Falun, háromgenerációs családban, az apai nagyszüleimmel laktunk, és nem volt nehéz megörökölni a böjti szokásokat, mert ez hozzátartozott nemcsak a család, hanem az egész faluközösség életéhez. Abban az időben nagyon szigorú böjtöt tartottunk az egész böjti időben, az állati eredetű ételeket sem ehettük meg. Sokszor a kenyérsütés után a kertünkben termett vackort vagy szilvát betették a kemencébe, megaszalták. Kitűnő böjtös eledelek voltak ezek a gyümölcsök megfőzve. Ugyancsak finom volt a savanyú káposzta megvágva, olajjal meglocsolva, főtt krumplival, amit mai napig szeretettel fogyasztunk, lenmagolajjal kitűnő. A családunkban most is megtartjuk a böjtöt, ha nem is ilyen szigorúan, de figyelünk, hogy tartózkodjunk a húsos eledelektől legalább a hét két napján, szerdán és pénteken. Azonkívül mindenki egyénileg elhatároz egy kedvenc ételről, édességről, italról való lemondást és azt próbálja megvalósítani, megélni. De van, aki kevesebb TV nézést vagy internetezést vállal fel a böjti időben.

Veronka: Kicsi koromban fontos volt a böjti időszak, leginkább az étkezéssel kapcsolatos szokások megtartása, különösen is a hústilalom hamvazószerdán és nagypénteken. Sváb szokásokhoz tartozik, hogy a böjt közepét megünnepeljük. Ilyenkor többen összejövünk a német egyesület házában, és a tojásokat kifújjuk, majd felfűzzük egy fonalra.

^{A fényképek néhány éve készültek az eleki Német Egyesület házában. (A Durst család albumából)}

A tojásokból rántottát készítünk, amit ilyenkor megengedett szalonnazsírjában készíteni, és egy kis kolbászt is lehet beletenni. A rántottát együtt elfogyasztjuk, majd a tojásfüzért a főtéren álló artézi kút tetején lévő leányszobor nyakába helyezik, mint egy láncot. Ezt a régi szokást a mai napig is ápolja a németség. Nagypénteken előzőleg megfőzött szárazbabot hagymakarikával és a főzőlevével ettük. Aznap nem főzött anyukám és nem is végzett házimunkát.

^{A fényképek néhány éve készültek az eleki Német Egyesület házában és a Fő téren, a templom melletti kútnál. Bal oldali képen jobb oldalt Durstné Veronka (A Durst család albumából)}

Rózsa: Száraz szerdát és száraz pénteket tartunk, tehát ezek a tésztanapok. Legalább tízféle jellegzetes böjti tésztaféle van, és különböző halas ételek. Böjt alatt több a csönd, kevesebb a zene. Nem szervezünk mulatságokat, zenés szórakozásokat, hisz ez a lelki elmélyülés ideje, Jézus szenvedésének szemlélése.

Erdélyben sincs ilyenkor ünneplés?

Márta: Nincs. A mi székely régiónkban nemcsak családi szinten, hanem társadalmi szinten is a hangos, zenés mulatságok – mint a keresztelők, esküvők – felfüggesztése érvényes. Természetesen a böjtöt megelőzi a farsang, az emberek igyekeznek ebben az időszakban megtervezni a nagyobb eseményeket. A népi szokások, hagyományok is (mint a Farsangtemetés, Konc király és Cibere vajda harca stb.) éreztetik, hogy valaminek vége van, és egy új, csendesebb időszak kezdődik, amikor a keresztúti ájtatosságok, imádságok által Jézus Krisztus szenvedésein, kereszthalálán elmélkedhetünk.

Veronka: Régen farsang keddel nálunk lezárult a báli időszak, utána már nem lehetett bált tartani. Ma ez már nem mindig valósul meg. A farsang keddjén volt egy bál, ami csak éjfélig tartott, és az ott el nem fogyasztott húsételeket a jószágok ették meg, mert következett a böjti időszak.

^{Kolumbán Márta (a kandalló mellett jobbra) családja körében (A Kolumbán család albumából)}

Van-e valami emlékezetes böjti élményetek?

Márta: Tizenéves lányként a szomszéd lányokkal összegyűltünk a kertünkben, és játék közben táncra is perdültünk meg énekeltünk, amikor nagypéntek lévén délután 3 órakor megszólalt a templom tornyában a harangok helyett az úgynevezett „kelep”, ami Jézus halálára emlékeztet. Megilletődve álltunk meg, hogy a játék hevében mennyire megfeledkeztünk Jézus kereszthaláláról. Szomorúan, bűnbánóan szakítottuk félbe a játékot, és mindenki hazasietett. Ez a történet minden nagypénteken eszembe jut, és ha lehetőségem van, ebben az órában betérek egy templomba.

Egy másik élményem felnőtt koromban történt, amikor tudatosult bennem az is, hogy nem elég a böjtben valamit megvonni magamtól, hanem azzal vagy annak az értékével meg tudok ajándékozni másokat.

Abban az évben lemondtam a kávéfogyasztásról, az árát egy külön kasszába tettem, aztán felajánlottam a rászorulók számára.

Ezt aztán igazából nemcsak a böjti időszakban gyakoroltam. Ez kettős öröm is volt számomra, hiszen örültem, hogy tudok uralkodni a testi kívánságomon, de másoknak talán egy meleg étel elfogyasztásához járulhattam hozzá.

Veronka: Sohasem felejtem el, amikor először mentem el egy keresztúti imádságra felnőttként. Nem szülők unszolására, hanem én vállaltam, hogy elmegyek. Nagyon mély volt akkor végigmondani, végigimádkozni a keresztutat.

^{Gulics Rózsa (középen) egy ökumenikus napon a helyi református templomban (Gulics Rózsa albumából)}

Ma hogy gondolkoztok erről, jó-e valamire a böjt, és mi az értelme?

Rózsa: Igen, jó. A mértéktartás, lemondás egészséges testünknek, lelkünknek egyaránt. Tisztulást, tisztánlátást hoz magával. Az önkéntes lemondás segít hasonlóan élni az életem Jézushoz, aki önként lemondott értem a Mennyországról, az ártatlanságáról – hisz minden bűnt magára vett –, az életéről…

Az áldozatvállalás által még inkább keresztény embernek, Jézus követőjének érzem magam. Nekem küldetéstudatot hoz magával.

Márta: Nekem is a megtisztulás jut eszembe. Azt tapasztaltam, hogy a böjtölés, főleg, ha imával is társul, akkor ráhangolódunk egy testi és lelki tisztulásra. Jobban oda tudunk figyelni, hogy mi az, amire igazán szükségünk van, de arra is, hogy másoknak miben segíthetünk. A Lélek hangját felerősödve hallhatjuk meg.

Leginkább tehát egy megtisztulás ez a 40 nap?

Rózsa: Az egész időszak számomra egy lelki felkészülés hitem legnagyobb misztériumára, a megváltásra Jézus kereszthalála árán.

Márta: Nekem is a megváltásunkért tett áldozaton való elgondolkodás, egyfajta elcsendesedés. Ezen túl az én hozzájárulásomat is jelenti a lemondásaim, tetteim által.

Ha értem, az én megváltásomért Jézus az életét adta, az én kis lemondásaimmal a Vele való személyes találkozásra is készülök.

^{Durstné Veronka (bal oldalon a kanapé karfáján ülve) családja körében (A Durst család albumából)}

Veronka: Úgy érzem, fontos, hogy böjtöljünk, de nem elég, hogy ez csak az ételekre korlátozódjon, hanem ilyenkor lehet jobban odafigyelni arra, hogy erősítsük Isten-kapcsolatunkat. Én ilyenkor próbálom a családban is segíteni előtérbe helyezni, hogy húsvét közeledik.

Márta: Az életünkben sokszor sok mindenről le kell mondjunk, áldozatot kell vállaljunk a családért, a gyerekekért, az idős szülők ápolásával. Mindez és az önként vállalt lemondás, áldozatvállalás felkészít, megtanít szeretettel elfogadni a nem várt eseményeket, szolgálatokat. Aztán arra is felkészít, hogy derűsen fogadjuk az idős kor betegségeivel járó lemondásokat is, majd az örök életbe való elköltözést.

Veronka: Amikor valaki megértette húsvét lényegét, annak könnyebben megy a lemondás valamiről. Így félre tud tenni más dolgokat azért, hogy időt szakítson mindarra, amit most ez az időszak kér:

odafigyelni, törődni valakivel, segíteni, kapcsolatokat megerősíteni vagy találni, és imádkozni, elmélkedni.

Akkor a másokkal való kapcsolatodban is változást hozott a böjt?

Veronka: Igen, mióta jobban élem a kereszténységet, átalakult a böjt jelentése. Nem csak az ételekre korlátozódik. A rendszeres pénteki keresztúti imádkozások és a napi többlet imák jobban megértették velem, és egyre jobban megértem, hogy Jézus értem is meghalt, és ezt viszonoznom kell azzal, hogy jobban élem az evangéliumot. Ez sokszor nem sikerül, de újra próbálom mindennap.