A béke üzenetvivői – 55 éves a Gen Rosso 1. rész

A Gen Rosso több mint öt évtizede van színpadon. Alapító tagként hogyan látod az együttes emberi, művészi küldetését és a Fokoláre Mozgalomban betöltött szerepét?

Egy 1988-as találkozásunk alkalmával Chiara Lubich ezt mondta: „Úgy gondolom, hogy a Gen Rosso – és ikertestvére, a Gen Verde együttes – örök életű, mert az egység karizmája is az. Dalok mindig lesznek, az emberek minden korban énekelnek.” Úgy tűnik, hogy a statisztikák igazolják szavait, hiszen nem sok olyan együttest ismerünk, amelyik 55 éve járná a világ színpadait.

Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy a kezdetektől a Gen Rosso tagja lehettem. Az évek során nyomon követtem, ahogyan a generációk váltakozásával változtak a zenei divatok is. Fantasztikus együtteseket láttam meteorként feltűnni és leáldozni. Csak a nagyok hagytak művészetükkel maradandó nyomot a zene történetében a rock korszaktól kezdve máig.

A Gen Rosso sohasem volt részese a zenei világ üzleti-kereskedelmi szférájának. Úgy volt jelen, mint a mindig tiszta vizű búvópatak, amely itt-ott felszínre tör, soha nem apad el. Hogy miért? Azért, mert mindkét együttes – a Gen Rosso és a Gen Verde is –, Chiara Lubich inspirációjából született, nem azzal a céllal, hogy a világ zenei listáinak az élén, a sajtóorgánumok címoldalain szerepeljen, a tehetség vagy az extravagáns előadásmód okán.

A Gen Rosso arra született, hogy a remény, az öröm és a béke üzenetét tolmácsolja, az egyetemes testvériségét, ami a Szentírásból meríti forrását és erejét.

Az a küldetése, hogy ezt az üzenetet eljuttassa más vallások, más meggyőződésű emberek és kultúrák embereinek is. Különböző földrészeken, több mint 60 ország több millió emberéhez vihettük el a szeretet és a testvériség lángját.

Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

A 60-as évek végén, a hidegháború, a diáktüntetések, a békemozgalmak kibontakozásának, a hippik és a beat nemzedék születésének korában kezdtük. Az ifjúság forrongott, csatlakozott a nagy ideológiai áramlatokhoz. Sokan elköteleződtek főként a kommunizmus vagy a liberális kapitalizmus oldalán, és még az életüket is készek voltak feláldozni ezekért az eszmékért. A zene, a beategyüttesek által kifejezésre juthatott sokak lelkiállapota, várakozása. A világ minden részén elektromos gitárok, dobok és mikrofonok lettek a fiatalok kommunikációs eszközei. Jól emlékszem, hogy ’67-’68-ban a koncertjeink után mennyi fiatal jött oda hozzánk a kérdéseivel. Persze kaptunk mi is hideget-meleget. A haladóbb katolikus körök elismertek és dícsértek bennünket, míg a konzervatívabbak elítéltek, amiért szövetkezünk az „ördögi” rock-kal.

A fiatalok szélsőséges csoportjaiban sem nézte mindenki jó szemmel tevékenységünket, mert furcsa volt számukra egy ilyen modern és egyértelmű állásfoglalás az evangéliumi üzenet mellett. De olyanok is voltak közöttük, akik rácsodálkoztak a haladó katolikus világ ezen új megnyilatkozására.

Úgy tűnik, az együttes alapításának idején a fiatalok sokkal inkább elkötelezték magukat a lelki-szellemi értékek mellett, ahogyan a társadalmi kérdésekben is, mint ma. Te hogy látod ezt?

A telekommunikáció, a közösségi média korát éljük, ami egyrészt az egymástól való elszigetelődést erősíthetné, másrészt a kapcsolatok, a tudás, a párbeszéd, a kulturális értékek soha nem látott világszintű hálóját teremti meg. Én személy szerint úgy vélem, hogy a mai fiatalok sem kevésbé elkötelezettek az eszmék, ideálok iránt, csak másként fejezik ki magukat. A látásmódjuk egyetemesebb, nyitottabbak a békére, a társadalmi csoportok szabadsághoz való jogainak képviseletére. Érzékenyebbek a megosztás, az együttérzés, a szolidaritás terén. Elég, ha a humanitárius világszervezetekben részt vevő sok-sok fiatalra, az önkéntesség ezeregy formájára, vagy a természetvédelemre gondolunk. Chiara Lubich szavaival élve, „A világ az egység felé törekszik!” Egy nagycsalád megteremtése felé, amelyik elfogadja a másikat, egymást gazdagítónak ismer el minden népet, kultúrát és vallásos meggyőződést, anélkül, hogy rangsorolná őket. Ezeknek a törekvéseknek az élvonalában pedig a fiatalok állnak. Mi, a Gen Rosso ezért az egységért, ezért az egyetemes családért születtünk és mindmáig ez a célunk. A történet pedig folytatódik…

Nem lehet könnyű egy nemzetközi együttesnek mindig megújulnia. Mi az, ami ebben irányt mutatott?

Az elmúlt 54 év során 250-en tartoztak az együtteshez: művészek (énekesek, táncosok, zenészek), valamint a technikai és más szolgáltatásokat biztosító kollégák. A változások szinte mindig krízisbe torkollnak, de krízis nélkül nincs fejlődés. Rengeteg megújulásnak voltam tanúja, de a Gen Rosso iránytűje sohasem lengett ki: végig az egyesült világ megvalósulásának irányába mutatott.

A művész autonóm alkotó személyiség. Hogyan lehet ezt egy közösségi lelkiséggel összhangban megélni, mikor eltérő kultúrájú, nemzeti hagyományú tagok alkotják az együttest?

Kezdetektől mindmáig kb. 60 szerző több mint 500 dalt szerzett. A működésünk alapja azonban ugyanaz volt és maradt: minden alkotás a kölcsönös szeretetetből fakad, közösbe tesszük az inspirációt, anélkül, hogy ragaszkodnánk a saját elképzeléseinkhez.

Emlékszem, ha valaki bemutatta a szerzeményét a többieknek, mindig figyelmesen meghallgattuk. Ez olyan, mint egy üres tér, mint egy hangszekrény, melyben a művész teljesen szabadon el tudta mondani az elképzelését.

Többféle országból, kultúrából származunk, más-más, néha egymástól távoli művészeti stílusokat képviselünk. Így nem könnyű olyan egyezségre jutni, ahol elképzelések és stílusok találkoznak. Amikor egy-egy szerző új dalt javasolt, a csönd, az a mély meghallgatás, amit megteremtettünk, lehetővé tette, hogy maga az alkotó megértse, inpirációból fakad-e az ötlete és hogy hol vannak a gyenge pontjai. Ha valamivel nem volt elégedett, vagy nem tudta, hogyan javítson rajta, egyszerűen segítséget kért a többiektől, akik javaslatokat tettek. Mindennek a mozgatórugója azonban a művész iránti szeretet, az értékeinek az érvényre juttatása volt.

A megszülető dalt végül mindenki a magáénak vallotta. Maga az ihletadó művész is úgy érezte, hogy gazdagodott és tökéletesedett azáltal, hogy különböző kultúrájú és mentalitású emberek közreműködésével szerzeménye magán hordozza egység pecsétjét, az egyetemesség ecsetvonását is.

Mondanál valamit a Gen Rosso jelenlegi terveiről?

Most, a pandémia hónapjaiban nem tudtuk a turnéink tervezett programjait megvalósítani. De pont a Covid-19 miatt egy új dologba fogtunk: a streamelésbe. Ezáltal lehetővé vált, hogy sokakat a saját házukban keressünk fel, egy-egy virtuális találkozás erejéig. Márciustól augusztusig szerény körülmények között, kevés felszerelés segítségével több ezer emberrel „találkozhattunk” világszerte. Aztán egyre professzionálisabb streamingeket tartottunk loppiánói stúdióinkból. Ezek már igazi koncertek voltak, amelyeket „Face to Face”-nek, „Szemtől szemben találkozásnak” neveztünk el. Sokféle közönséghez jutottunk el így: a mozgalom, a plébániák közösségeihez, középiskolákba, egyesületekhez stb. Így lehetőség nyílt arra is, hogy testre szabjuk a programot, a kéréseknek megfelelően. Kaptunk felkéréseket Európán kívül dél-amerikai, ázsiai, közel-keleti országokból is.

Egy olyan lehetőség tárult föl előttünk, ami eddig elképzelhetetlen utakat nyit meg a világjárvány utáni időszakot illetően is, amikor majd újra turnézhatunk. Folytatni fogjuk az úgynevezett „projekteket”, azaz a koncerteket (és musicaleket) amelyekbe néhány tucat, olykor több száz diákot is bevonunk, akik három nap műhelymunka után velünk együtt lépnek fel a színpadon. Aztán ott vannak a „Village”-ek (művészetek faluja). Ez egy új kezdeményezés a világ különböző részein élő művészek részvételével a talentumok megosztásának szellemiségével, az egyesült világ célját szem előtt tartva.

Egy új lemezen is dolgozunk, melynek három dalát, „Go for love”, „Now”, „Shock of the world” már publikáltuk. Karácsonykor három streamkoncertünk is volt az olasz és a szélesebb nemzetközi közönség számára. A Gen Rosso Zenei Kiadó, mely nemrég alakult meg, húsvétkor ifjúsági liturgikus dalokkal jelentkezik majd: „Messa della gioia”, „Az öröm miséje” címmel. És aztán… nyitott szívvel várjuk, hogy Isten mire hív bennünket, milyen meglepetéseket tartogat számunkra!

Az interjú folytatódik a második résszel, melyben személyes életéről, Chiarához fűződő kapcsolatukról és a kelet-európai turnéjuk élményeiről mesél.

(Történet és diszkográfia: genrosso.com, magyarul: Gen Rosso)