A Vigasztaló ott él lelked mélyén

Szent Josémaria könyvei rövid aforizmák gyűjteménye, magyarul megjelent az 1939-ben írt Út és a 30-as években írt, de csak halála után megjelent Kovácstűzhely című kötet. Kora lelkiségi szókincsét használja, például a Szentlelket következetesen Vigasztalónak nevezi, de a gondolatok részben megelőlegezik a II. Vatikáni Zsinat megújító szellemiségét. Az aforizmák általában egyes szám második személyű felszólításokat tartalmaznak, amiket értelmezhetünk tanításnak a szerző részéről, van amelyek kifejezetten egy tanítványt szólítanak meg, de többségüket  önmegszólításnak is tekinthetjük. Így tulajdonképpen rajtuk keresztül a szent belső világába nyerünk betekintést.

„Keresd a Szentlélek társaságát – a nagy Ismeretlent; Ő az, aki megszentel. Ne felejtsd el: Isten temploma vagy. – A Vigasztaló ott él lelked mélyén: fogadd el és kövesd készséggel sugallatait.”

„Szabadíts meg Jézusom, attól a korhadó rétegtől, mellyel a bujaság romlottsága szívemet burkolja, hogy megérezzem és készségesen kövessem azokat a tanácsokat, melyekkel a Vigasztaló látogatja.”

„Egyedül?! – Nem vagy egyedül. Veled vagyunk a távolból. Azonkívül a Szentlélek, aki lelkedben lakozik, Isten, aki veled van, gondolataidnak, kívánságaidnak és tetteidnek természetfeletti tartalmat ad.”

Az életszentséget a Szentlélek segítségével lehet elérni, Aki lakást vesz lelkünkben, a kegyelem révén, melyet a szentségekben kapunk, és állandó aszkétikus küzdelemmel.

„Fiam, ne tápláljunk illúziókat: neked meg nekem – nem fáradok bele, hogy ismételjem ezt – küzdenünk kell mindig, mindig, életünk végéig. Így fogjuk szeretni a békét, és adni a békét, és így nyerjük majd el az örök jutalmat.”

„Ne szorítkozz arra, hogy beszélsz a Vigasztalóhoz, hallgasd Őt!
Imádságodban elmélkedd át, hogy a gyermeki életmód, miközben elvezetett annak mély

felfedezésére, hogy Isten fia vagy, eltöltött téged gyermeki szeretettel az Atya iránt. Gondold meg, hogy előzőleg Mária által Jézushoz érkeztél, Akit barátjaként, testvéreként, szerelmeseként imádsz, hiszen az vagy…

Azután, mikor megfogadod ezt a tanácsot, megérted, hogy eddig tudtad ugyan, hogy a

Szentlélek lakik lelkedben, hogy megszentelje azt…, de nem „ragadtad meg” jelenlétének

valóságát. Szükséges volt ez az ajánlás: most észreveszed a Szeretetet magadban, és Vele akarsz lenni, barátja, bizalmasa akarsz lenni.., meg akarod könnyíteni számára a tisztogatás, a gyomlálás, a lángra lobbantás munkáját…

Nem fogom tudni megtenni – gondoltad. – Ismétlem: hallgasd Őt. Erőt fog adni neked,

mindent Ő fog tenni, ha akarod…, és biztos, hogy akarod! – Kérd Őt: Isteni Vendég, Mester, Világosság, Vezető, Szeretet: add, hogy tudjalak tisztelni, hallgassam tanításodat, lángra lobbanjak, kövesselek és szeresselek Téged.„

„Jó elhatározás: »gyakorolni«, lehetőleg szakadatlanul, a barátságot, a szerető és
engedelmes kapcsolatot a Szentlélekkel: – »Veni Sancte Spiritus…!« – Jöjj, Szentlélek, végy lakást a lelkemben!”

„Ismételd egész szívből és egyre nagyobb szeretettel, főként, amikor a Tabernákulum közelében vagy, vagy amikor az Urat vetted magadhoz: „Non est qui se abscondat a calore eius” – hogy ne meneküljek Előled, hogy járjon át Lelkednek tüze.”

„Ure igne Sancti Spiritus!” – égess meg engem Lelked tüzével – fohászkodtál. És
hozzáfűzted: szükséges, hogy szegény lelkem mielőbb újra repüljön…, és ne hagyja abba a repülést, míg Őbenne meg nem nyugszik! – Vágyaid nagyon jóknak tűnnek. Nagyon ajánlani foglak a Vigasztalónak, állandóan a segítségét fogom kérni, hogy vegyen lakást lényed középpontjában, és irányítsa összes tetteidet, szavaidat, gondolataidat és vágyaidat, és adjon ezeknek természetfeletti jelleget.

Azt mondtad: feltettem magamban, hogy gyakrabban látogatom a Vigasztalót, és kérem megvilágosításait. – Jól van: de ne feledd, fiam, hogy a Szentlélek a Kereszt gyümölcse.

„Azokban a könyvekben, melyeket olvasott, mindig tartott jelzőnek egy papírcsíkot
ezzel a nagy és energikus betűkkel írt mottóval: »Ure igne Sancti Spiritus!« – Azt lehetett

mondani, hogy inkább belevéste, mint írta: égess a Szentlélek tüzével! Ezt az isteni tüzet szeretném, ó keresztény ember, bevésve hagyni lelkedben, meggyújtva ajkadon és izzón tetteidben.”

„Próbálj szentül szemtelen gyermek lenni, aki „tudja”, hogy Atyja, az Isten mindig a
legjobbat adja neki. Ezért akkor is, mikor hiányzik neki, ami szükségesebbnek tűnik, nem szomorodik el, hanem telve békével ezt mondja: megmarad nekem és nálam van a Szentlélek.”