Bonhoeffer, az igaz keresztény

1933. január 31-én, Hitler hatalomra kerülésének másnapján egy fiatal evangélikus teológus a rádióban arról beszél, hogy az egyetlen hatalom, amit a keresztények elfogadhatnak kritika nélkül, Isten hatalma. És ő ehhez tartotta magát egészen az 1945-ben, a náci diktatúra végóráiban bekövetkezett mártírhaláláig. Dietrich Bonhoeffer egyike azoknak a 20. századi személyeknek, akikre felekezeteken átnyúlóan mindenki elismeréssel gondol. A németek számára példa ő arra, hogy közülük sem mindenki alkudott meg és esett bele a náci gondolatok csapdájába. Az evangélikus Hitvalló Egyház lelkipásztoraként, a Hitler elleni belső ellenállás egy ismert alakjaként élete ma is tanúskodik arról, hogy nincsenek bűnös népek vagy nemzetek, a személynek mindig megvan a szabadsága, hogy a jó oldalra álljon, akkor is, ha a közeg, amelyben él, többségében nem ezt teszi.

De Bonhoeffer nemcsak egy egyenes gerincű, bátor fiatalember volt, hanem a 20. század jelentős protestáns teológusa is.

Ekkleziológiai gondolataira katolikus teológusok is rendszeresen hivatkoznak, az általa írt imádságokat, énekeket mai napig éneklik az evangélikus templomokban, s kötetei számos nyelven olvashatók.

Életéről Dietrich Bonhoeffer, Isten szolgálója címmel játékfilm is készült, elsősorban arról az eseményről, ami a legismertebb Bonhoeffer életéből: sógora, Hans von Dohnányi bevonta őt a Hitler elleni belső ellenállásba. Bonhoeffer számára vívódást jelentett, hogy részt vehet-e egy emberélet elleni merénylet tervezésében, mert gondolkodására nagy hatással volt Gandhi és az erőszakmentesség elve, és Jézus tanításával is ellentétesnek tartott bármilyen erőszakot. A film, mely a videa megosztón megtekinthető, egy rendkívül szimpatikus, már-már sármos fiatalembert mutat be. A megszokott II. világháborús filmektől eltér abban, hogy a hitleri Németország hétköznapjait szinte békésnek ábrázolja, Bonhoeffer világát – aki egy jómódú, részben arisztokrata, részben nagypolgári családból származott – gazdagnak, harmonikusnak láttatja, amibe időnként be-betör a szörnyű valóság: amikor Bonhoeffer ikertestvérét és zsidó származású férjét menekíteni kell, vagy amikor a Gestapo feldúlja a titkos lelkészképző kápolnáját. Érzékeljük, hogy ha Dietrich kicsit félrenézne, kicsit megalkudna, akkor nyugodtan élhetne ebben az egyelőre harmonikus világban. Még a szerelem is megtalálja Maria személyében…

Ő azonban tudja, hogy ez a világ látszat, és a valóság borzalmas, s neki kötelessége küzdenie ellene. Így aztán elvállalja, hogy külföldi kapcsolatait az ellenállás szolgálatába állítja.

Sőt azt is vállalja, hogy a látszatmunkaként az Abwehrnél – a német katonai hírszerzésnél – dolgozzon, s ezzel be nem avatott barátai megvetését hívja magára. 1943-ban a Gestapo felfigyel a konspirációra, és sógorával (Hans von Dohnányival) együtt őt is letartóztatja. Két évet töltött egy katonai börtönben, ahol a gondolkodása kiteljesedett és egészen újfajta teológiai gondolatokat fogalmazott meg. Börtönlevelei halála után jelentek meg, külön kötetben azok, melyeket menyasszonyának írt. Alig egy hónappal a háború vége előtt végezték ki, miután rájöttek, hogy szerepe volt az 1944. július 20-iki sikertelen Hitler elleni merénylet előkészítésében.

A film érdeme az is, hogy Bonhoeffer etikai és teológiai gondolatait is igyekszik belecsempészni, ami műfaji bravúr: sikerül természetes párbeszédekként, spontán prédikációkként ábrázolni és érthetően összefoglalni például, mit értett a teológus azon, hogy a jövő egyháza „vallástalan” egyház lesz, azaz az egyház látszólagos eljelentéktelenedése, a világtól elszenvedett kudarca lesz az a gyengeség, amiben Krisztus igazi hatalma megnyilvánulhat.

Az Új Város Kiadónál megjelent 15 nap imádság Dietrich Bonhoeffer gondolataival című kötetünk, melyben 15 gyönyörű szövegét olvashatjuk értő magyarázatokkal kísérve. Igaz imák ezek, érződik, hogy Bonhoeffer teljes életét meghatározta Istennel való kapcsolata, számára a teológia, a lelkészség nem munka volt, hanem lényét formáló hivatás. Különösen szívbemarkoló, hogy verses imái főként a börtönben születtek s a bezárt, halálra váró fiatalember a reményről, az istenbe vetett bizalomról szinte énekel. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mindeközben vár rá menyasszonya, akivel levelezve tartja a kapcsolatot, igazi emberi drámával szembesülünk, de egy olyan drámával, ami tragikus kimenetele ellenére valahogyan mégiscsak a remény győzelmét hirdeti.

Idézzük itt Bonhoeffer egy fájdalmasan szép imáját:

„Rászedtél, Uram, s hagytam, hogy rászedj. Megragadtál s hatalmadba ejtettél!” (Jer 20,7)

Istenem, Te vagy a kezdeményező. Kitartóan üldöztél. Hol itt, hol ott keresztezted az utamat, hirtelen felbukkanva; vonzottál és megbabonáztál; kezessé és engedelmessé tetted a szívemet; égő vágyakozásodról és örökké tartó szeretetedről, hűségedről és erődről beszéltél nekem.

Amikor erőt kértem, Te megerősítettél; amikor támaszt kerestem, Te támogattál; amikor megbocsátást kértem, Te megbocsátottad bűnömet.

Nem akartam, de te legyőzted akaratomat, ellenállásomat és szívemet; ó, Istenem, ellenállhatatlanul elcsábítottál, úgyhogy átadtam magam Neked. Megragadtál, és én nem is tudtam róla – és most már nem tudok többé elszakadni tőled; úgy rángatsz, mint a zsákmányodat, a diadalszekeredhez kötözöl és húzol minket, hogy […] részt vehessünk diadalmenetedben. Honnan tudhattuk volna, hogy szereteted ily fájdalmas és kegyelmed ily szigorú?

Túl erős vagy nekem, és győzedelmeskedtél rajtam. Amikor Rád gondoltam, gyengévé lettem. Amikor felém fordultál, elvesztem: akaratom megtört, erőm megfogyatkozott, és a szenvedés útját kellett járnom; nem volt visszaút, az életemre vonatkozó döntés megszületett. Nem én döntöttem, Te döntöttél. Végképpen magadhoz kötöztél, életre-halálra. Istenem, miért vagy ilyen rettenetesen közel hozzánk?”[1]

Az Új Város Kiadónál megjelent 15 nap imádság Dietrich Bonhoeffer gondolataival című kötet bemutatójára február 9-én 17 órakor kerül sor Budapesten, a D18-as kávézóban.

^{[1] In: Matthieu Arnold: 15 nap imádság Dietrich Bonhoeffer gondolataival. Új Város, Budapest, 2022. 43–44. o.}