Chiara Lubich imádkozik – részlet új könyvünkből

A lélek sóhaja címmel jelent meg Chiara Lubich imádságról szóló gondolatainak gyűjteménye Fabio Ciardi atya szerkesztésében. Kis kedvcsináló ízelítőt kínálunk olvasóinknak.

chiara-lubich-imadkozik-reszlet-uj-konyvunkbol

Jézus, te húsvét reggelén megjelentél Magdolnának, és nevén szólítottad őt. Mindent elfelejtettél vele kapcsolatban: a bűneit, a múltját. Hívtad őt. És ugyanezt teszed mindnyájunkkal? Ha elhatároztuk, hogy szeretünk téged, te már nem emlékszel semmire, és hívsz minket? Akkor miért nyugtalankodunk a hibáink, a múltunk, a bűneink miatt? Most már nem az a Jézus vagy, mint akkor?

 

***

 

 

 

 

Uram, ma is taníts meg szeretni. Ez az élet lényege. Taníts meg a szeretet megtanítására. És hagyd szívemben a vágyat, hogy megismerjelek az evangéliumaidon keresztül, melyek annyira újnak és hatékonynak mutatkoznak. Mennyire isteni sugallatra mondta Szent Péter, amikor így szólt: „Tiéd az örök életet adó tanítás!” (Jn 6,68)

 

***

 

„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6,10)

Micsoda nagy dolog kérésére vezetsz bennünket, Urunk! De hát ki az, aki a te akaratodat teszi a világon, és főként ki az, aki mindig megteszi?

Bizony, te vagy a tökéletes és az abszolút, és tökéletes és abszolút dolgokat kérsz. Máskülönben miért jöttél volna?

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” (Mt 6,11) Ma kifejezetten azt szeretnéd, hogy hozzád hasonlóan éljünk. De ki az, Uram, ebben a világban, aki a mát és csakis a mát éli, és ráhagyatkozik a jövőre, ahogy az ég szabad madarai, akiknek gondoskodsz eledeléről és öltözékéről?

A mának élni leegyszerűsíti, ugyanakkor rettegésben is tartja az emberi létünket, mert egy olyan jövő elé állítja, amelyre bizton rá kellene hagyatkoznia, de megeshet, hogy… nem így lesz.Igen, te „ébernek” akarsz minket, Uram.

Ez így van jól: te nem cáfolhatod meg magad, és nem hirdethetsz egy másik mennyei országot anélkül, hogy az ember teljes figyelmét rá ne irányítanád. Add, hogy ezt a mát is a Műben élhessem, élhessük, azért is, mert – mivel a te Műved vagyunk – a jövő jobban, mint valaha, a te kezedben van. „És bocsásd meg a mi vétkeinket.” (Mt 6,12) Nem azt mondod, hogy a „bűneinket”. Azt mondod, a „vétkeinket”. Igen, mert a bűn elkövetése nem szeretet. A szeretet az egyedüli kötelességünk az életben.

 

***

 

Jézus, add, hogy mindig úgy beszéljek, mintha ez lenne az utolsó szó, amelyet kimondok.

Add, hogy mindig úgy cselekedjem, mintha ez lenne az utolsó tettem, amelyet véghez viszek.

Add, hogy mindig úgy szenvedjek, mintha ez lenne az utolsó szenvedés, amelyet felajánlhatok neked.

Add, hogy mindig úgy imádkozzam, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem itt a földön, hogy veled beszélgessek.

 

 

A lélek sóhaja c. könyv megrendelhető itt.

  • megosztas-feliratkozas-tamogatas
  • Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!

Forrás: Fabio Ciardi (szerk): A lélek sóhaja. Chiara Lubich az imádságról. Új Város, Budapest, 2023. 190-192

Fordította: Fekete Mária

Legújabb könyveink: