Kettős jubileum: 30 éve halt meg és 10 éve avatták boldoggá Chiara Luce Badanót

2010. szeptember 25-én Róma mellett több ezer fiatal jelenlétében avatta boldoggá Chiara Lucét Tarcisio Bertone bíboros. Mi volt a titka ennek a fiatal lánynak? Mivel érdemelte ki az életszentség hírnevét, azt hogy pápák hivatkozzanak rá mint példaképre? Legutóbb Ferenc pápa Christus vivit apostoli levelében állítja az alakját fiatalok elé ezekkel a szavakkal:

„A fiatal Chiara Badano, aki 1990-ben halt meg, megtapasztalta, hogy a szenvedést átalakíthatja a szeretet. (…) Békéjének és örömének kulcsa az Úrba vetett teljes bizalom volt és az, hogy úgy fogadta betegségét, mint az Úr titokzatos akaratának kifejeződését, ami az ő és mindenki javára válik” (Christus vivit 62.)

Chiara Badano Sasselloban született, egy észak-olaszországi kisvárosban 1971. október 29-én, szülei 11 évig tartó várakozása után.  Tiszta és nyílt tekintetű, szelíd és kifejező mosolyú, okos, nagy akaraterővel rendelkező, élénk, vidám, sportos lány volt, akit édesanyja arra nevelt – az evangélium igéin keresztül –, hogy beszélgessen Jézussal, és mindig igent mondjon neki. Csupa élet volt, szerette a természetet, a játékot, de már kiskorától fogva kitűnt az utolsók iránti, figyelemmel és szolgálattal teli szeretetével és gyakran lemondott a kikapcsolódás pillanatairól. Már óvodás korában egy kis dobozba gyűjtötte spórolt pénzét a „néger gyerekeknek”; és az volt az álma, hogy orvos lesz és Afrikában fogja gyógyítani a beteg gyerekeket.

A Fokoláre Mozgalomhoz kilenc évesen csatlakozott családjával együtt. Ettől kezdve tudatosan törekszik az életszentségre. Sok levele fent maradt, amiben barátainak, közösségbeli felelőseinek és a mozgalom alapítójának, Chiara Lubich-nak beszámol erőfeszítéseiről, elhatározásairól, lelki élményeiről. Tőle kapja a Luce „fény” jelentésű becenevet is, ami jól kifejezi Chiara Luce személyiségét. 17 évesen rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak nála. Innentől kezdve élete versenyfutás Isten felé. Az egyre komolyabb fájdalmakat, a betegség okozta korlátozásokat, a halálfélelmet mind-mind Isten szereteteként értékeli és fogadja.

A környezete elképedve tapasztalja, hogy a halálosan beteg tinédzser lány nyugalmat, békét, derűt sugároz maga körül.

Halála egy esküvői ünnepre hasonlít, és sírja máig zarándokhely. Emléke nem halványult az évek során, 1999-ben egyházmegyéjének püspöke, Livio Maritano, aki személyesen ismerte őt, elindítja a boldoggá avatási folyamatát, ami 2010 szeptemberében boldoggá avatásával végződik. Ünnepnapja október 29-e.

A kettős jubileum alkalmából az Új Város kiadó új könyvet jelentetett meg, 15 nap imádság Chiara Luce Badano gondolataival címen. A boldoggá avatási eljáráshoz összegyűjtött levelei, írásai, családja és barátai vallomásai adják a 15 imádság alapgondolatait. Florence Gillet teológus értő magyarázatai pedig bemutatják, hogyan váltotta életté Chiara Luce a keresztény hit alapigazságait. Részlet a könyvből:

Chiara Luce azt is tudja, hogy Isten akaratát csak a jelen pillanatban tudjuk megtenni. Ha belegyökerezünk a jelen pillanatba, akkor egyesülünk a forrással, Istenben vagyunk, aki minden létező és minden szeretet forrása. Így szívünk a szenvedések közepette is Istenben pihen meg. Egy évvel halála előtt egy iskolai fogalmazásban így ír:

„Az ember gyakran nem a saját életét éli, mert elmerül a nem létező időben: az emlékezésben vagy a siránkozásban…

Valójában az egyetlen idő, amelynek az ember birtokában van, az a jelen pillanat. (…)

Ha így él, az ember természetesen szabadnak érzi magát, hisz nem nyomja össze a múlt bánata és a jövő miatti aggodalom.”

De, teszi hozzá ugyanehhez az 1989 őszén született dolgozathoz, „állandó erőfeszítést kíván, hogy ebben a valóságban maradjunk” (P2, 293).

A jelen pillanat. Édesapjának, akit teljesen maga alá temetett a szenvedés, hogy látja meghalni a lányát, és aki őhozzá fordul, hogy mit tegyen, azt javasolja, amit saját betegségének tapasztalata tanított neki, amikor ő maga sem tudta, mi lesz az út vége:

„Igyekezz a jelen pillanatot élni. Mindig egy kis darabka időt kell megélned, mindig egy-egy pillanatot. Élj minden percet Jézussal közösségben. Aztán Isten kegyelme a segítségedre siet.” (Summ. 160)

Ha a jelen pillanatban Isten akaratát éljük, nem vagyunk bűneink és kudarcaink rabja sem. Tudjuk, hogy mindig újrakezdhetünk, és visszahelyezkedve a jelenbe, Istenbe helyezkedünk vissza, aki vár minket. Chiara Luce visszatérő gondolata ez: vannak hangulatingadozásai, dühkitörései, de visszahelyezkedik Istenbe, és nem hagyja, hogy a bűntudat összetörje.

(Florence Gillet: 15 nap imádság Chiara Luce Badano gondolataival. Új Város, Budapest, 2020. 38–39. o.)