Kettős jubileum: 30 éve halt meg és 10 éve avatták boldoggá Chiara Luce Badanót

Ma van Chiara Luce Badano emléknapja. Ebből az alkalomból idézzük fel alakját egy frissen megjelent könyv segítségével. 15 napon át elmélkedhetünk Chiara Luce szavaival, gondolataival és az azokhoz fűzött nagyszerű elmélkedésekkel.

kettos-jubileum-30-eve-halt-meg-es-10-eve-avattak-boldogga-chiara-luce-badanot

2010. szeptember 25-én Róma mellett több ezer fiatal jelenlétében avatta boldoggá Chiara Lucét Tarcisio Bertone bíboros. Mi volt a titka ennek a fiatal lánynak? Mivel érdemelte ki az életszentség hírnevét, azt hogy pápák hivatkozzanak rá mint példaképre? Legutóbb Ferenc pápa Christus vivit apostoli levelében állítja az alakját fiatalok elé ezekkel a szavakkal:

„A fiatal Chiara Badano, aki 1990-ben halt meg, megtapasztalta, hogy a szenvedést átalakíthatja a szeretet. (…) Békéjének és örömének kulcsa az Úrba vetett teljes bizalom volt és az, hogy úgy fogadta betegségét, mint az Úr titokzatos akaratának kifejeződését, ami az ő és mindenki javára válik” (Christus vivit 62.)

 

 

 

 

Chiara Badano Sasselloban született, egy észak-olaszországi kisvárosban 1971. október 29-én, szülei 11 évig tartó várakozása után.  Tiszta és nyílt tekintetű, szelíd és kifejező mosolyú, okos, nagy akaraterővel rendelkező, élénk, vidám, sportos lány volt, akit édesanyja arra nevelt – az evangélium igéin keresztül –, hogy beszélgessen Jézussal, és mindig igent mondjon neki. Csupa élet volt, szerette a természetet, a játékot, de már kiskorától fogva kitűnt az utolsók iránti, figyelemmel és szolgálattal teli szeretetével és gyakran lemondott a kikapcsolódás pillanatairól. Már óvodás korában egy kis dobozba gyűjtötte spórolt pénzét a „néger gyerekeknek”; és az volt az álma, hogy orvos lesz és Afrikában fogja gyógyítani a beteg gyerekeket.

 

A Fokoláre Mozgalomhoz kilenc évesen csatlakozott családjával együtt. Ettől kezdve tudatosan törekszik az életszentségre. Sok levele fent maradt, amiben barátainak, közösségbeli felelőseinek és a mozgalom alapítójának, Chiara Lubich-nak beszámol erőfeszítéseiről, elhatározásairól, lelki élményeiről. Tőle kapja a Luce „fény” jelentésű becenevet is, ami jól kifejezi Chiara Luce személyiségét. 17 évesen rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak nála. Innentől kezdve élete versenyfutás Isten felé. Az egyre komolyabb fájdalmakat, a betegség okozta korlátozásokat, a halálfélelmet mind-mind Isten szereteteként értékeli és fogadja.

A környezete elképedve tapasztalja, hogy a halálosan beteg tinédzser lány nyugalmat, békét, derűt sugároz maga körül.

Halála egy esküvői ünnepre hasonlít, és sírja máig zarándokhely. Emléke nem halványult az évek során, 1999-ben egyházmegyéjének püspöke, Livio Maritano, aki személyesen ismerte őt, elindítja a boldoggá avatási folyamatát, ami 2010 szeptemberében boldoggá avatásával végződik. Ünnepnapja október 29-e.

 

A kettős jubileum alkalmából az Új Város kiadó új könyvet jelentetett meg, 15 nap imádság Chiara Luce Badano gondolataival címen. A boldoggá avatási eljáráshoz összegyűjtött levelei, írásai, családja és barátai vallomásai adják a 15 imádság alapgondolatait. Florence Gillet teológus értő magyarázatai pedig bemutatják, hogyan váltotta életté Chiara Luce a keresztény hit alapigazságait. Részlet a könyvből:

 

Chiara Luce azt is tudja, hogy Isten akaratát csak a jelen pillanatban tudjuk megtenni. Ha belegyökerezünk a jelen pillanatba, akkor egyesülünk a forrással, Istenben vagyunk, aki minden létező és minden szeretet forrása. Így szívünk a szenvedések közepette is Istenben pihen meg. Egy évvel halála előtt egy iskolai fogalmazásban így ír:

„Az ember gyakran nem a saját életét éli, mert elmerül a nem létező időben: az emlékezésben vagy a siránkozásban…

Valójában az egyetlen idő, amelynek az ember birtokában van, az a jelen pillanat. (…)

Ha így él, az ember természetesen szabadnak érzi magát, hisz nem nyomja össze a múlt bánata és a jövő miatti aggodalom.”

De, teszi hozzá ugyanehhez az 1989 őszén született dolgozathoz, „állandó erőfeszítést kíván, hogy ebben a valóságban maradjunk” (P2, 293).

 

A jelen pillanat. Édesapjának, akit teljesen maga alá temetett a szenvedés, hogy látja meghalni a lányát, és aki őhozzá fordul, hogy mit tegyen, azt javasolja, amit saját betegségének tapasztalata tanított neki, amikor ő maga sem tudta, mi lesz az út vége:

„Igyekezz a jelen pillanatot élni. Mindig egy kis darabka időt kell megélned, mindig egy-egy pillanatot. Élj minden percet Jézussal közösségben. Aztán Isten kegyelme a segítségedre siet.” (Summ. 160)

 

Ha a jelen pillanatban Isten akaratát éljük, nem vagyunk bűneink és kudarcaink rabja sem. Tudjuk, hogy mindig újrakezdhetünk, és visszahelyezkedve a jelenbe, Istenbe helyezkedünk vissza, aki vár minket. Chiara Luce visszatérő gondolata ez: vannak hangulatingadozásai, dühkitörései, de visszahelyezkedik Istenbe, és nem hagyja, hogy a bűntudat összetörje.

 

(Florence Gillet: 15 nap imádság Chiara Luce Badano gondolataival. Új Város, Budapest, 2020. 38–39. o.)

  • megosztas-feliratkozas-tamogatas
  • Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!

Fotó: chariabadano.org

Legújabb könyveink: