Pál, a népek apostola

Származásáról alig tudunk valamit. A történész Eusebius szerint családja Galileából való, Lukács evangélista úgy tudja, hogy Pál római állampolgár volt. A provinciában a római állampolgárság rendkívüli kiváltságnak számított. Hogyan lett római állampolgárrá? Biztosan csak annyit tudunk, hogy a pogány népek közötti szétszóratásban, azaz diaszpórában élő zsidók közül származott, és Jeruzsálemben, Gamálielnél, a kor kiemelkedő bölcselőjénél tanult. Beszélt héberül, arámul és görögül. Kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkezett, és mint a kor farizeusai, kétkezi munkát végzett: a sátorszövést. Amolyan kisvállalkozó lehetett. Héberül Saulnak hívták, görögül Pálnak. Körülbelül kétezer évvel ezelőtt a mai Törökország területén fekvő Tarsusban született.

Miért annyira időszerű Szent Pál alakja?

Elsősorban, mert maga az Újszövetség időszerű, mert képes volt „egyetemesre fordítani” az evangéliumot:

élhetővé tette a jézusi üzenetet számunkra, nem zsidók számára is.

Abban az időben ez óriási lépésnek számított. Pál farizeus volt, tehát tisztán látnia kellett, mennyire „veszélyes” Jézus. Logikus gondolkodással soha nem tudta volna felismerni Jézus egyetemességét, ehhez a damaszkuszi úton átélt pálfordulásra volt szükség. Teológus személyiségével sikerült megragadnia a húsvét utáni egyház lényegét.

^{Szent Péter és Pál apostolok}

Pál apostol szembeszállt a zsidóság túlságosan merev törvényeivel…

A Törvény megtestesült Krisztusban, ezért Pál nem bírálja a zsidó törvények formális követését, és nem tagadja, hogy Istentől kapott ajándék, nem is lép fel megtartása ellen. Megértette azonban Jézus életéből, hogy nem a Törvény üdvözít. Isten Krisztusban adta magát nekünk végérvényesen, és nem a mózesi törvényekben. Isten csakis Krisztusban üdvözít, az egyetemes Megváltóban: azt is megváltja, aki nem tud róla, vagy nem ismeri őt. Antióchiában jól megfigyelhető az apostol Törvénnyel kapcsolatos új magatartása: Péter együtt étkezik a pogányokkal, de a jeruzsálemi zsidók tiltakozására visszatér a „tiszta” zsidó-keresztények asztalához. És itt van az újdonság Pál apostolnál! Krisztus, aki meghalt a kereszten és feltámadt, felette áll a Törvénynek.

Tehát Pál nem tűr meg semmiféle kétértelműséget, mindig a kereszténység lényegéhez vezet vissza.

Ma is arról van szó, hogy fel kell ismernünk újra a keresztény hitvallás központi magvát: a hit által történik a megigazulás, azaz Isten egészen nekünk adja magát, és nemcsak a Törvényben.

Mit jelent Pál számára az Isten és emberek között megkötött szövetség?

A szeretetből létesített kapcsolatot jelenti. Isten új törvényt kínál a Krisztus által kötött szövetségben: a szeretet törvényét, amit a Szentlélek helyezett a hívők szívébe. Pál így fogalmaz erről az „új törvényről” a tesszalonikaiakhoz írt első levelében: nincs szükségetek arra, hogy egymás szeretetére tanítsalak, mert ő maga tanít erre titeket. Lehet valami ennél időszerűbb?

^{Szent Pált ábrázoló mozaik. Ravenna, Battistero degli Ariani, V. század vége.}

Többé már nem paragrafusok gyűjteményéről van szó…

Isten többé nem paragrafusokba szedett törvényt ad, hanem az ő akaratát állítja elénk, melyet minden hívő ember szívébe elültetett. Ez a Jeremiás és Ezékiel könyvében tett ígéret beteljesülése, a keresztény erkölcs hallatlan újdonsága:

a hívő magában hordozza Isten akaratát, és ez a törvény saját, személyes akaratává válik.

A legteljesebb engedelmességet kéri Isten törvénye iránt, ugyanakkor megadja a legnagyobb szabadságot. „Szeress, és tégy, amit akarsz” – írta szent Ágoston, aki tökéletesen értette Pált. Ez a keresztény lét újdonsága: Isten neked ad mindent, mert neked adja magát.

A saját erőfeszítéseink tehát nem elegendőek, hogy elérjük az életszentséget…

A keresztény ember azt bontakoztatja ki, amit Isten már neki adott. Isten felé a felebaráton keresztül vezet az út, melyet nem járhatunk be nélküle, nem érhetünk célba kizárólag az önmegtagadás aszkézisével. Éppen ellenkezőleg, meg kell nyílnunk a másik felé, és ebben a nyitottságban kell megvalósítanunk önmagunkat. Nem véletlenül nevezi Pál az egyházat „Krisztus testének”. Meggyőződése, hogy a közösségben „Krisztust jelenítjük meg”: Jézus az övéi között mindig, ma is jelen van.

Milyen Pál egyháza?

Folyton megújuló egyház. Hitünket nagyon sokszor fölösleges dolgokkal terheljük, és már alig vagyunk képesek felfogni, milyen hatalmas erő származik a kereszten meghalt Isten botrányából. Holott mégiscsak onnan kell folyamatosan újjászületnie a közösségnek!

A kereszténység nem „erények etikája” és aszkézis csupán. Ma is meg kell halnunk a kereszten Krisztussal együtt, és fel kell támadnunk vele.

Itt tárulnak fel a keresztény létnek és az egyház életének mélységei. Az ember megvalósulásának, a teljes emberré válásnak az útját mutatja meg Pál. Úgy gondolom, ez korunk emberét legalább annyira érinti, mint a korabeli pogányokat. Mindig is példaként áll előttünk, mert az alapvető kérdések nem változnak.

Az interjú nyomtatott formában a Szent Pál év kapcsán, az Új Város 2008. szeptember-októberi számában jelent meg.