Yvonne Reungoat, az egyik első nő mostantól a Püspöki Kongregációban

A Római Kúria reformját megvalósító apostoli konstitúció pünkösdi életbe lépése óta, melyről Maria Bruna Romitóval készült interjúnkat olvashatták, újabb konkrét lépések történtek a megújulás irányában a katolikus egyház központi szerveinél. Legutóbb, júliusban más bejelentések között szerepel három nő kinevezése a Püspöki Dikasztériumba. Ők Raffaella Petrini ferences eukarisztikus nővér, aki Vatikán Városállam kormányzóságának főtitkára, Yvonne Reungoat nővér, a Don Bosco Nővérek (Segítő Szűz Mária Leányai) egykori főelöljárója, valamint Maria Lia Zervino, a Katolikus Nőszervezetek Világszövetségének világi elnöke. Egy héttel korábban a Reuters hírügynökségnek adott interjújában Ferenc pápa már előre jelezte, hogy nőket nevez majd ki a kongregációba, akik ezután részt vesznek az új egyházmegyés püspökök kiválasztásának folyamatában. Ez kétségkívül fontos, kényes és meghatározó feladat a katolikus egyház jövője szempontjából. Vittoria Terenzi, a Città nuova újságírója alig néhány nappal a kinevezés után készített interjút a három hölgy egyikével, a francia származású 77 éves Yvonne Reungoat-tal. 2008-ban a rendjében 136 év után elsőként választottak személyében nem olasz származású főelöljárót, sőt, 2018-ben az Olaszországi Női Szerzetes Elöljárók Konferenciájának elnöke lett.

Yvonne nővér, a Szentatyának ez a kinevezése egy új meghívás az Úrtól az egyház szolgálatára. Milyen érzésekkel fogadta a hírt?

Teljesen váratlanul ért. Néhány nappal korábban, mikor megtudtam, hogy Ferenc pápa szándékában áll két nőt beválasztani a Püspöki Dikasztériumba, nagyon megörültem, mert ezt úgy értékelem, mint nagyobb odafigyelést az egyház részéről a nők világára. Ráadásul a pápa végül három nőt nevezett ki!

Úgy fogadom ezt, hogy egy új meghívás az Úrtól, amit készségesen akarok fogadni.

Belém vetett bizalma bátorít, mert biztos vagyok benne, hogy Ő mindig elkísér majd fényével. Bár nem ismerem, mit hoz az új küldetés, szeretnék örömmel és nyitottan válaszolni rá. A kinevezés ajándék és egyházi felelősség. Hálás vagyok Ferenc pápának a megbecsülésért, amit így a Segítő Szűz Mária Leányai iránt tanúsít.

Egyben ez a kinevezés jelzi, hogy szükség van az egyházban és az egyházi intézményekben a nők sajátos szerepére. Újdonság, amire régóta vártunk és vágytunk. Ezen kívül, mivel az Olaszországi Női Szerzetes Elöljárók Konferenciájának elnöke vagyok, az olaszországi szerzetesnők, és azt mondanám általában a megszentelt életű nők is megajándékozva érezhetik magukat.

Milyen feladatok várják a Püspöki Dikasztérium tagjaként?

Számomra teljesen új ez a misszió, azt sem tudom még, milyen feladataim lesznek a dikasztérium tagjaival való közös munkában. Ahhoz, hogy megértsem, mit kérnek tőlem, meg kell várnom, hogy ténylegesen belépjek. Jelenleg azzal készülök, hogy beszélgetésekkel, olvasmányokkal tágítom a látóteremet és a szívemet a világegyházra.

Véleménye szerint milyen kihívásokkal kell ma leginkább szembe néznie az egyháznak, és melyek a remény jelei?  

Alig néhány hónapja tartottuk általános rendi káptalanunkat, melynek témája ez volt: Termékeny közösségek az életért korunk társadalmának szívében. A pápa óriási ajándékkal lepett meg: 2021. október 22-én meglátogatott minket. Akkori beszédében aláhúzta:

„Jól szem előtt kell tartani a feszültségekkel és kihívásokkal multikulturális társadalmi közeget. Ezek a helyzetek olykor drámai méreteket öltenek, például a pandémia nyomán. Ugyanakkor fülelni az Úr hangjára, az Ő akaratára, ahogyan ebben a törékeny és bizonytalan időben megszólít. A jelenlegi válság sokfajta szegénységet termelt ki, sokszorozott meg. Ti tudjátok, mindez szörnyű. A rengeteg szegény, a szegénység rejtett formái is”.

A helyzet, mint tudjuk, nem javult azóta se. Sőt, az Európa szívében dúló háború nyomán a tragédia és a szegénység óriási méreteket ölt. Arra vagyunk meghívva, hogy a remény szavát, egy új élet kilátását vigyük a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság helyeire.

A remény jelei kevésbé szembetűnőek, de szerintem mélyebbek és szilárdabbak.

Ne felejtsük el, hogy a szolidaritás milyen sokféleképpen bontakozik ki, hogy sok megkeresztelt nagyobb szociális érzékenységet tanúsít. Hogy a világi hívek, papok és püspökök lelkipásztori élete is növekvő tendenciát mutat, és hogy határozott állásfoglalásokra kerül sor a kicsik és gyengék, valamint közös otthonunk, a Föld védelmében…

Mit gondol, hogyan lehet előremozdítani az együttműködés folyamatait férfiak és nők között a társadalomban és a világban?

Rendünk hosszú ideje foglalkozik a nők társadalomban és egyházban betöltött szerepével. Tudatában vagyunk annak, hogy a férfiaknak és a nőknek egyaránt megvan a saját helyük, mely megfelel hivatásuknak, képességeiknek, jellegzetes tulajdonságaiknak. Kiemelnék két szempontot: hogy ezek egymást kiegészítik és a kölcsönösséget. Szent II. János Pál egyik, a férfi és a nő teremtéséről tartott katekézisében felhívta a figyelmet arra, hogy a kettőt Isten egymással szembe helyezte, nem egyiket alulra, a másikat felülre!

Sokszor különbözik a mód, ahogyan a férfi és a nő megközelít egy-egy kérdéskört, mert ugyanannak a dolognak más szempontjaira figyelnek fel.

Ez lehetővé teszi, hogy tágabb és részletesebb képet kapjunk, és így hatékonyabb megoldásra jussunk. Az egyház egyértelműen ebbe az irányba halad.

A folyamat már 2004-ben elkezdődött Enrica Rosanna nővér kinevezésével a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja altitkárává. 2019-ben hét női szerzetesrend elöljáróját nevezték ki ugyanennek a kongregációnak tagjául.

Alessandra Smerilli nővért Ferenc pápa az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma titkárává nevezte ki, és más dikasztériumokba is több nőt felelős pozícióra kért fel. (Megj.: Köztük államtitkárhelyettesi pozícióba Francesca di Giovannit, akivel szintén publikáltunk egy interjút.) 2021 novembere óta a Segítő Szűz Mária Leányai rend főelöljárója az Auxilium Pápai Neveléstudományi Fakultás nagykancellárja lett. Ahhoz, hogy az egyházban és a társadalomban az együttműködésen alapuló folyamatokat tudjunk előmozdítani,

fontos hinni benne, hogy a kölcsönösség megélése mindkét fél számára gazdagító.

Valamint bizalmat kell szavazni egymás kompetenciáinak. Szükséges a párbeszédre formálódás, és hogy megtanuljunk teljes folyamatokat közösen előrevinni az elejétől a megvalósulásig és a kiértékelésig. Gyakorlatozni a közös felelősségvállalásban. A keresztény antropológia pedig ehhez fontos alapvetés.